Mézes-muskotályos virágszörp

Nem terveztem már több határidős bejegyzést a borecetes témában, de további terveim azért voltak vele. Apu ma is rávett, hogy az esős-szeles idő ellenére menjünk ki sétálni, és nem mentünk hiába. Ő ugyan cseppet sem élvezte, pedig jól beöltöztettem. Viszont hoztunk bodzavirágot, már éppen volt annyi szépen kinyílt tányér, amennyiből érdemes nekikezdeni egy szörpnek.
Sok más egyebet is lehet készíteni persze belőle, de a mi táplálkozási szokásainkba leginkább a szörp passzol, az is mézzel, nem cukorral.
Ha lúd, hát legyen kövér, nem érjük be a bodzával, noha nélkülözhetetlen, a tavaszi virágok közül talán a legintenzívebb és legkedveltebb ízű. Bodza lesz tehát az alap.
A kertben azonban már nyílik az akác, és a lila elvirágzása után a fehérorgona.
Van még citromfű is a nomádportáról, és egy kevéske fehér rózsaszirom. Ez tényleg nem sok, mert a rózsa még csak most kezd virágozni. S mivel a szegfűszeg is virág, idén ezt is teszek bele.

Nagyjából ennyi virágot lehet egyszerre időzíteni, mint már írtam, amúgy is a bodza az alap, tehát annak virágzásához igazodunk. A virágokhoz muskotályos tokaji borecet és citrom kerül, no meg a már említett méz, forralt víz. A többi itt következik:

Hozzávalók (egy 5 literes üveghez, 3 liter szörphöz): 20 bodzavirág tányér, 20 akácvirág fürt, 1 marék rózsaszirom, 2 fürt fehérorgona, 10-12 szegfűszeg, 2 citrom, 2 evőkanál muskotályos tokaji borecet, 50 dkg virágméz, 4-5 szál citromfű, 2 kiskanál citromsav, (télire: nátrium-benzoát)

Elkészítés: Csak teljesen kinyílt illatos virágokat használjunk! A bodzavirágok szárát vágjuk rövidre. Az akác- és orgonafürtökkel együtt rázzuk ki, hogy megszabaduljunk az apróbb rovaroktól is. Óvatosan öblítsük le. Az akác- és orgonavirágokat egyenként húzogassuk ki kis zöld tokjukból, hogy az ne keserítse meg a szörpöt.
Az alaposan kimosott üveg aljába helyezzük a bodzavirágokat és a citromfüvet, rá jöhet a méz, majd a többi virágszirom, a citromsav, a forró vízben alaposan megmosott és vékonyan felszeletelt citrom, az ecet és a szegfűszeg.
Forraljunk fel 3 liter vizet és hagyjuk teljesen kihűlni. Ezt öntsük az üvegbe. Takarjuk le egy kis tányérral. 5 napig hagyjuk így, de ne közvetlen napfényen, mert akkor forrni kezdhet. Inkább szobahőmérsékleten vagy árnyékban. Minden nap keverjük meg. Utána szűrjük le, és töltsük kiforralt üvegekbe. Hűvös, sötét helyen így is tárolhatjuk pár hónapig. Ha télre szeretnénk eltenni, az üvegek tetejére (lezárás előtt) tegyünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot.

Illatos, gazdag ízű szörpöt kapunk kevés fáradtságért cserébe.

Tavaszi rakott kalács

Megérteni nem,
csak elfogadni tudunk:
kit, mit; úgy, ahogy.

(Fodor Ákos)

Kicsit elhúzódott közös évfordulónk ünneplése, bár az is igaz, nem szoktunk nagy ügyet csinálni belőle. A narancsos fűszersó felhasználásával elkészült a marhasült, a hús pont egy hetet állt a pácban. A szeleteket leöblítettem, papírtörlővel megszárítottam, majd vékonyan bekentem olajjal. Kisütöttem forró grillserpenyőben, majd egy tűzálló edénybe kerültek a szeletek sárgarépa, spárga, vörös- és fokhagyma társaságában. Meglocsoltam még kevés olajjal és egy kis vizet is öntöttem az étel alá. Két és fél órát sütöttem fólia alatt, 180 fokon, majd spenótleveles krumplipürével ettük.
Desszert is készült, bár mostanában nemigen eszünk édes süteményt.

Az ötletet egy kedves ismerős adta, bár valószínűleg nem ismerné fel benne a pain perdu-t vagy a French toast-ot. Nem baj. Eleve úgy terveztem, hogy a bundáskenyérre emlékeztető tojásos mártogatást kihagyom, marad a vajon sütés. Végül azután úgy döntöttem, hogy nem is serpenyőben sütögetem a kalácsdarabokat, hanem tűzálló edényben. És hát kalácsot használtam, nem kenyeret. Ha valaki az utóbbit készen vásárolja, akkor nagyon gyors desszert. Én tegnap este inkább betettem a kenyérsütőbe a mazsolás kalács hozzávalóit, a gép úgy éjfélre végzett is vele.
Reggel ettünk belőle, egy részéből pedig elkészítettem ezt a desszertet.

Hozzávalók (4 személyre): kb. 25-30dkg mazsolás kalács (recept lejjebb), 2dl tej, 2ek méz, 2ek savanykás gyümölcslekvár, 2tk rum, pár csepp vaníliakivonat, 5dkg vaj, 2 marék eper, a tetejére (ízlés szerint): szeletelt mandula / sós pörkölt mogyoró / tejszín / balzsamecetkrém vagy keserű csokoládéöntet / bodzavirág

Elkészítés: a kalácsot vékony szeletekre, majd a szeleteket kisebb darabokra (háromszögre, négyszögre, rombuszra) vágjuk. A mézet, a lekvárt és a rumot egy tálba tesszük, majd hozzákeverjük a tejet is. Ebbe a folyadékba mártogatjuk a kalácsdarabokat mielőtt egy vastagon kivajazott tűzálló tálba tennénk. Amikor végeztünk a mártogatással, a megmaradt folyadékot is a kalácsra öntjük, és hagyjuk, hogy megszívja magát. Kevés vaníliakivonatot cseppentünk rá, megszórjuk szeletelt mandulával, rátesszük a megmaradt vajat kisebb darabokban, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percet sütjük, míg a kalácsszélek kissé ropogóssá válnak. Közben az epret megtisztítjuk, négybe vágjuk. A sült kalács tetejére halmozzuk, és visszatesszük még úgy 10-12 percre a sütőbe az ételt, míg az eper levet ereszt. Végül sós pörkölt mogyoróval megszórhatjuk, kevés tejszínhabbal, balzsamecetkrémmel, vagy bodzavirággal is díszíthetjük.

Lényeges, hogy ne legyen domináns az édes íz, a gyümölcs friss-savanykás íze is érvényesüljön.
(Biztos vagyok benne, hogy nemcsak epres változatban finom.)

Mazsolás kalács:
50dkg rétesliszt, 10 dkg puha vaj, 1 tojás, 5dkg szeletelt mandula, 7-8dkg mazsola, 1 narancs és 1 citrom lereszelt héja, pár csepp vaníliakivonat, 2,2dl tej, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 10dkg cukor, csipet só. (Fentiekből összeállítjuk a tésztát, kelesztjük, formázzuk és 200 fokon, sütőpapírral bélelt tepsin kb. 40-45 perc alatt készre sütjük - vagy rábízzuk az egészet a kenyérsütőre.)

Mézes bodzasörbet

Azt hiszem, idén nem lesz több bodzás recept. Fő beszerzőhelyemen, a Háros-sziget mellett ugyan még javában nyílnak a virágok. De most nekem elég. Apu már napok óta kérdezgeti, hogy mikor szedek megint bodzavirágot, hiszen legutóbb ő segített benne. Beadtam a derekamat, és vasárnap este hazafelé szedtem egy nagy csokorra valót. Először arra gondoltam, hogy Fűszeres Eszter-féle bodzapezsgő lesz belőle, de azután megláttam a receptben, hogy mennyi cukor kell hozzá - s akkor letettem róla. Igazából nem is szeretjük a pezsgőt, persze a bodzát annál inkább. Szörpöt idén nem volt kedvem csinálni, csak ivólé készült. Elidőztem még Duende palacsintatésztában sütött finom bodzavirágai előtt egy darabig, de ahhoz meg kívántam volna a cseresznyét (ahogy Nála láttam.) Nálunk még nincs. Csak kis zöld gubók. Illetve a szomszéd utcában már pirosak, de az nem a miénk...
Tejes dolgot nem akartam, egyébként is volt már idén orgonából, akácból fagylalt. Viszont eszembe jutott a sörbet. Tavaly nagy siker volt. Már csak azon töprengtem, miképpen tegyem bele a bodzát. Ezúttal nem akartam megfőzni, áztatgatni. Csak úgy megenni a virágot. Íme a recept:

Hozzávalók: 15 db jól kinyílt bodzavirág, 1 zöldalma, 1 nagy citrom héja és leve, 1 dl víz, 3-4ek méz

Elkészítés: a virágokat jól kiráztam, majd a turmix keverőpoharába lecsípkedtem a virágokat, amennyire csak lehetett: zöld részek nélkül. Hozzáadtam a megmosott, kicsumázott, felkockázott alma húsát (héjastúl), belereszeltem a citrom héját és ráöntöttem a levét is. Majd alaposan összeturmixoltam az egészet. Közben egy kis edényben meleg vízben elkevertem a mézet. Ezt is hozzáadtam a leturmixolt keverékhez, és betettem a mélyhűtőbe. Félóránként (úgy 5-6 alkalommal) robotgéppel átkevertem, majd ment vissza a mélyhűtőbe a fogyasztásig.

Nem túl édes, könnyed, frissítő desszert.

Bodzazselé zöld teával

Tegnap Makka nagyon hasznos bejegyzést tett közzé a zselé nem zselésedéséről, illetve annak lehetséges okairól. Igaz, egy kicsit megkésve olvastam el, mert akkor már hűlt a bodzazselém, ami szerencsére ezúttal szépen besűrűsödött. Makka megemlíti, hogy a hozzáadott citromlé mennyisége szerinte igencsak befolyásolhatja a folyamatot. Ebben én is egyre erősebben hiszek, akkor is, ha nem látom át még pontosan, hogy miért. A virágokból készülő ételekhez, italokhoz pedig magam is mindig adok citromot, ellensúlyozandó az édeskés ízt. Ugyanakkor a gyümölcspektint nem éppen virágszirmokhoz ajánlják, így nem lehetünk meglepve, ha a sűrítés nehezebben megy, mint a gyümölcsöknél.
Visszatérve a bodzazselére, most bebiztosítottam magam: nagyon sok virághoz tettem egy nagy almát (ami gyümölcspektinben különösen gazdag, jó sűrítőanyag - nem véletlen ajánlott a rózsához is), továbbá kevés vizet és zöld teát adtam csak hozzá. Cukor sem sok került bele. A virágokat pedig a Háros-sziget mellett gyűjtöttük Apuval.

Hozzávalók: 20 nagy bodzavirág, 1 nagy alma, 1 citrom héja és leve, darabka fahéj, 3ek cukor, 2cs vaníliás cukor, 500ml nem túl erősre főzött zöld tea, 250ml víz, 1 zacskó gyümölcspektin

Elkészítés: A bodzavirágokat jól kiráztam, és lecsipkedtem a vastagabb zöld részekről. Egy nagyobb fazékba tettem. A citrom héját ráreszeltem. Az almát meghámoztam, kicsumáztam, majd négybe vágva lereszeltem, rá a virágokra. Megöntöztem egy fél citrom levével. Rádobtam a fahéjat, majd belekevertem a cukrot és a gyümölcspektint. Végül ráöntöttem a teát és a vizet. Mivel jó sűrű alap, könnyen keverhető el benne csomók nélkül a gyümölcspektin is. Felforraltam, majd 5 percig főztem. Utána hozzáadtam a maradék citromlevet s néhány pillanattal később üvegbe szűrtem.

Ez a zselé valószínűleg nem süteményekbe kerül, hanem közvetlenebb módon fogom felhasználni: palacsintába, császármorzsára, mivel nagyon finom és éppen csak édeskés.

Bodzavíz és akácfagylalt

Arra számítottam, hogy már pénteken vagy szombaton elutazunk vidékre. Mivel nem így történt - páromnak sürgős munkája akadt - így gyakorlatilag összekészülve, hűtőt, konyhaszekrényt csaknem teljesen kiürítve telnek napjaim. (Ezért jut időm a virágos finomságokra.)
A száraz készleteket - babot, lencsét, rizst, tésztát - is mind bepakoltam neki, mert ő a nomádportán marad, hogy folytassa az ősszel megkezdett korszerűsítési munkálatokat. Én viszont visszatérek a fővárosba, hiszen vár a munka. Nem is kicsit sajnálom, hogy megint lemaradok jó néhány ottani termésről: az eperről biztosan, valószínűleg a meggyről, szilváról és a zöldségfélékről is. A kertünket sem tudom majd gondozni...
No nem sajnálatkeltés okán mondom mindezt, csak az ember szívesen látná a kertje növekedését ilyenkor különösképpen, télen egészen más a helyzet.
De vissza a virágokhoz. Ma elbicajoztam a postára, s közben szemügyre vettem a bodzabokrokat. Kíváncsi voltam, hogy igaz-e a hír, miszerint már vannak kinyílt virágok. És tényleg. Meglepett, kicsit korainak éreztem. Persze nem túl sok, de nem is baj, majd a vidéki út után szedek nagyobb mennyiséget. Most csak néhány, már jól kinyílt virágot hoztam el. Ebből készült az akácvízhez hasonlóan bodzavíz. (Ezzel azután tényleg alig van munka, viszont nagyon megéri! Ráadásul cukor sem kell hozzá.)
S mielőtt utazunk, még gyorsan kipróbáltam a tegnap készült akáclekvárral a a fagylaltot is.
Az orgonás változatnál enyhébb, kevésbé fűszeres íze van.

Bodzavíz
Hozzávalók: 8db jól kinyílt, illatos bodzavirág, 1,5 liter víz, 2-3ek citromlé, méz ízlés szerint
Elkészítés: A vízbe szórtam a virágtányérokat, majd felforraltam. 5 percig főztem lobogó vízben, majd félretettem ázni. Másfél óra elteltével átszűrtem, hozzáadtam a citromot és kevéske mézet. Behűtve igazán finom.

Akácfagylalt
Hozzávalók: 400ml tejszín, ízlés szerint kb. 8 ek akáclekvár, kevés citromlé
Elkészítés: A tejszínt habbá verem, majd hozzákeverem az akáclekvárt és a citromlevet. A fagyasztóba teszem. Fagylaltgép híján háromnegyed óránként - legalább négyszer - robotgéppel átkeverem.

Néhány megjegyzés még az eddigi virágos receptekhez: a bodza nem újdonság, mindenki ismeri, tudja, milyen üdítő finomságok készíthetők belőle. Az elkészült bodzavíz számomra sokkal ízesebb, változatosabb az ugyanígy készített akácvíznél. Ugyanígy az orgonafagylalt is összetettebb ízvilágú, mint az akácból készült. Az akáchoz jól passzolt a vanília, de úgy veszem észre, hogy több citrom kell hozzá, mint más virágokhoz, különben a mézes íz dominál. Azt hiszem e fagylalt annak jön be jobban, aki amúgy is szereti az édes, vaníliás ízeket. Orgonából mindenképp izgalmasabb. De ha lesz rá időm, kedvem, bodzából is ki fogom próbálni.

Aranyzöld nedü

Öt napi türelmes várakozás, kevergetés után ma végre leszűrhettem az idei bodzaszörpöket. Megérte a munka, kellemes színű és finom nedühöz jutottunk, amelyből biztosan jut szeretteinknek is. Legszívesebben a napfényen nézegettem volna az üvegeket még sokáig, de természetesen sötét helyre kerültek. Aki még szeretne idén bodzavirágból alkotni, annak sietnie kell, a mi környékünkön biztos, hogy egy héten belül elvirágzik.

Rántott nyúlárnyék bodzás-kapros mártással

Biztosan furcsán hangzik, de valahogy úgy alakult, hogy én még sosem ettem spárgát. Egészen a mai napig. Szezonja lévén a múlt héten vettem ugyanis egy-egy csomag fehér és zöld spárgát, vagy ahogy a népnyelv mondja: nyúlárnyékot. Álldogált a hűtőben, és gyakran gondolkodtam rajta, hogy mi legyen belőle. Láttam receptekben levesnek vagy párolva, ma azonban - miután nyersen megkóstoltam - úgy döntöttem, hogy én bizony rántani fogom. Nem mondom, hogy szívesen és gyakran panírozok zöldségfélét, a mai fáradozás azonban megérte. Készült hozzá petrezselymes újkrumpli és egy bodzavirágos-kapros mártás, melynek tejszín és kevés liszt képezte alapját, került bele pici só és egy citrom leve is. Ily módon megtaláltam a felhasználási lehetőségét azoknak a virágoknak is, amelyek a tegnapi szörpkészítésbe már nem fértek bele. Igaz, szerettem volna még egy édes süteménykrémet is készíteni bodzavirágból, de mivel ma francia krémest sütöttem, így - bármily hihetetlen - sok lett volna még valami édesség, s persze a hűtőbe is be kell férni. Még csak most nyílnak a virágok, így a legközelebbi szedésből biztosan valamilyen parfét vagy deszertet készítek.

Bodzavirág - avagy ma sem tétlenkedtünk...

Bár főzésre ezúttal (megint csak a maradékok okán) nem került sor, bicajozással összekötve tetemes mennyiségű s bódító illatú bodzavirágot szedtünk. Egyelőre gondolkodom a lehetőségeken, tavaly szörpöt készítettünk, tudom, hogy létezik bodzaecet is, illetve, hogy a virágját fánkba is belesütik. Ha van más ötlet, szívesen várom, legkésőbb holnap reggel azonban neki kell fognom az elkészítésének, hogy a gyönyörű, illatos virágok ne vesszenek kárba.