A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ostyasütő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ostyasütő. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 13., péntek

Vajas krumplitallérok (gluténmentes)

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal.... (...)
... s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez. 

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon. A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian. 

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

(Márai Sándor: Szeptember)

Jó ez az őszi meleg, tényleg. Remélem, Apuhoz is besüt a nap a gasztroenteorológián, és Laci bácsihoz, is, aki több száz kilométerrel arrébb lábadozik egy másik kórházban. Remélem, gyógyítja őket.
A rózsák is most virulnak, amikor már nem éget a fény, az Ozorám gyönyörű. Ma levettem az idei első három fügét a kis fáról. Már a mellékhajtásokon is van gyümölcs és a be nem ültetett, cserepes kis növényen is. A nyári aszály miatt és a locsolás ellenére is kevés érik majd be.

Sok-sok gyümölcsöt kaptam nyelvórák fejében, így folyamatosan fagyasztom le a szilvát és a körtét. A hűtőnk kis fagyasztórekesze nem lesz elég, be kell fogni a nemrég kapott fagyasztószekrényt is.
A hétvégére alapos takarítást tervezek. Remélem, szép idő lesz akkor is. Marika néni már szólt, hogy várja haza Aput, és hogy feltétlenül mondjam meg neki. Persze, majd délután, amikor meglátogatom.

********

Hozzávalók 18 tallérhoz: 25 dkg burgonyaliszt, 2 tk só, 10 dkg vaj, 1 dl víz, 3 tojás (fűszerek is jöhetnek ízlés szerint, esetleg őrölt bors, szerecsendió, petrezselyem, pirospaprika vagy sajt, stb.)

Elkészítés: A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, majd pingpong labda nagyságú golyókat formázunk. Forró ostyasütőben zsiradék nélkül sütjük. (Öntöttvas, gáztűzhelyen használható sütőben ez kb. 8-10 másodperc oldalanként.)

2009. december 11., péntek

Adventi édes tallérok

homályba szédült hajnalokon
suhan a szél puha halk utakon

(erős ildikó)


Volt itthon egy fél tábla jó minőségű keserű csokoládé, előkerültek a mézes fűszerek: ánizs, fahéj, kardamom, szerecsendió, gyömbér. Gyorsan összeállt a tallérok tésztája, apró gombócokká formáltam, behűtöttem, s már mehetett is a forró ostyasütőbe, ahol pillanatok alatt elkészült.
Nem szabad túlsütni!

Hozzávalók (kb. 36 darabhoz): 12dkg vaj, 24dkg liszt, 2 tojás, 5dkg reszelt keserű csokoládé, csipet só, kb. 8ek cukor (vagy ízlés szerint), porított fűszerek vagy 1kk mézeskalács fűszerkeverék, késhegynyi sütőpor v. szódabikarbóna

Elkészítés
: a puha vajat a cukorral és a tojásokkal kikeverjük, majd hozzáadjuk a csokoládét és a fűszereket, végül a sót és a sütőporral vagy szódabikarbónával elkevert lisztet. Egynemű tésztává gyúrjuk egy tálban, majd kb. 3 cm átmérőjű golyókká formázzuk. Betesszük a hűtőbe pihenni. Az ostyasütőt kissé kiolajozzuk (elhagyható), és a tűzhelyen forróra hevítjük mindkét oldalát. (Legyen elég forró, ha nem akarjuk, hogy beletapadjon a tészta.) Akinek van, természetesen készítheti elektromos ostyasütőben is. Ha felmelegedett az ostyasütő, a gombócokat egyenként kisütjük benne úgy, hogy az elején jól összenyomjuk, majd 8 másodperc után megfordítjuk az ostyasütőt és a másik oldalán is sütjük a tallért további 8 másodpercig.

Gyorsan megy, a tésztagolyók előre is elkészíthetők, ráadásul jól eltartható, gasztroajándék is lehet. (Ami szintén előny: összesen egy tálat kell összemaszatolni vele, no meg az ostyasütőt.)

2009. január 7., szerda

Farsangi fűszeres párnák


Először csak sajtos tallért gondoltam sütni, végül egy kicsit mást találtam ki. A tésztába 25 dkg Graham liszt, 75 dkg rétesliszt, 25 dkg vaj, 25 dkg óvári sajt, kb. 3 dl kaukázusi kefír, 2 kisebb tojás, 2 kk só, 1kk egész kömény, 1kk őrölt erős fűszerpaprika került. Az összeállítás után apró gombócokat formáztam a tésztából (úgy 180 darabot). Ezután már rámfért egy kis pihenő, elmentem futni, így a gombócok kb. egy órát várakoztak a deszkán. Ennek köszönhetően egy egész kicsit megszáradt a külsejük, és a sütéskor könnyebb volt a párna-formát kialakítani: a gombócokat úgy nyomtam össze az ostyasütővel, hogy ne engedjék ki az összes levegőt. Így pitaszerűen tölthető süteményt kaptam. Nagyon gyorsan sül, magában és petrezselymes mártogatóval is finom.