Sonkás-mandulás pogácsa (petrezselyemmel)

amire figyelsz:
drágább s lassabban fogy el
– úgy figyelj, vagy ne

(Fodor Ákos)

Ahogy ígértem, folytatódik a "farsangi" pogácsák sora. Az ihlet Makkától jött - párom szerint egy ideje már "pingpongozunk". Ezúttal tehát a nálunk gyakran szereplő diót mandulára cseréltem (volna, ha nem ragaszkodik hozzá, hogy dió továbbra is legyen a pogácsában, így mindkettő került bele.) Úgy gondoltam, egy kis füstölt sonkával is megbolondíthatom, és miért ne mehetne bele petrezselyem is? A végeredmény még mindig nem lesz tolakodó, ha a sóval visszafogottan bánunk, és részben teljes kiőrlésű lisztből készül a sütemény. Maradtam a nálunk már bevált nem túl lágy tésztánál - így másnapra sem lesz zsíros a tészta, inkább szép lemezes.

Hozzávalók (95 darab / 4 sütőlemez): 35dkg teljes kiőrlésű és 65dkg búzarétesliszt, 30dkg füstölt sonka ledarálva, 30dkg vaj, 2 tasak (2 x 7g) szárazélesztő, 10dkg darált mandula, 10dkg darált dióbél, 1 csomag apróra vágott, friss zöldpetrezselyem, kevés frissen őrölt feketebors, késhegynyi őrölt erőspaprika, 2 csapott tk só, 3dl tejföl, 2 tojás
a tetejére: 1 tojás 2ek tejjel felverve

Elkészítés: A hozzávalókból tésztát gyúrunk (ez a mennyiség és az állag miatt ezúttal célszerűbb gyúródeszkán, mint tálban), majd kb. fél cm vastag téglalapra nyújtjuk és hajtogatjuk: két oldalát egymásra, majd a tetejét, alját is ugyanígy. Letakarva meleg helyen 20 percig pihentetjük, majd a nyújtást-hajtogatást-pihentetést még kétszer megismételjük. Ezután a tésztát másfél cm vastagra nyújtjuk és sütőpapírral bélelt tepsire szaggatjuk. Letakarva pihentetjük, míg a sütő bemelegszik 200 fokra. A pogácsák tetejét a tejjel felvert tojással megkenjük, és kb. 15 percig sütjük az adagokat.

Hagymás-szalonnás bab

munkák által és napok telvén
kiadni
leadni
a fölösleget bármi áron
készülök lenni
e munkák által
senki semmi

(Fodor Ákos)

Napok óta csak a maradékokat kapirgáltuk össze - a következő, "maradékhasznosító" VKF-re nem is maradt semmi - néha reggel még nem tudom, mi lesz az ebéd. Nem ez a jellemző rám, de az utóbbi időben minden időmet a számítógép előtt töltöm. Éjfél tájban azért igyekszem lefeküdni, de a hétvégéken is ugyanez megy, leszámítva, hogy olyankor a tanítás szünetel. Marad az ilyenkor kötelező jogszabály olvasás-értelmezés, könyvelés, bevallások, és hogy legyen némi élvezet is a dologban, az angol magazin szerkesztése meg az e hónapra beharangozott online video programme előkészületei. Ráadásul beleszerettem egy jó kis angol ismeretterjesztő honlapba, amely önkéntes fordítókat alkalmaz, ahhoz is "muszáj volt" csatlakozni. E héten online tanári szeminárium is volt, ezt nagyon élvezem, de nehéz mindenre időt találni.
A Napmátka stúdió már fokozatosan háttérbe szorult az életemben, köszönhetően részben a drága alapanyagáraknak, s persze a Meskán sem vagyok túl aktív. Kár, mert azért jó dolgok ezek is. (Igaz, az ünnepek körül azért néhány megrendelésnek eleget tehettem, s az elmúlt évek munkáinak nagy része gazdára talált, már csak pár darab maradt meg.)
A főzőcskére így alig jut idő, egyszerű dolgokat eszünk. A hét elején például főztem egy adag húslevest, annak különböző részei szerepeltek a heti étlapon. Párom időnként csinál egy adag tésztát, ennyi.
Az itthonlétnek persze vitathatatlan előnyei is vannak: nem kell kidugnom az orrom a hidegbe, mint alkalmazotti koromban (na jó, csak néha), megúszom a BKV-sztrájkkal járó nehézségeket, és pénzt is spórolok.
Ma viszont muszáj volt legalább a kisboltba elmenni néhány alapvető élelmiszerért. Bicajozni a hidegben ritkán van kedvem, már csak a felszerelés miatt is. Inkább a hosszú gyapjúkabátra és a cipekedésre szavaztam. S hogy legalább az induláskor ne fázzak, jöhetett először a futás, majd meleg fürdő. Ezután határozottan elviselhetőbbnek tűnt a kinti időjárás.
Szeretem ezt a kisboltot. Jó beszerzési forrásaik vannak. Csak pár dolgot akartam, de a kolozsvári szalonnának és finoman füstölt sertéscombnak nem tudtam ellenállni. Szerencsére itt alig akad vákumozott, gyorsérlelésű cucc, helyette házi finomságokat árulnak.
Már tegnap a fejembe vettem, hogy valami kiadós, téli, babos ételt készítek ma, ehhez éppen jól jöttek a váratlanul lelt kincsek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg fehér és 1/2kg vörös szárazbab, 2 nagy fej vörös és 1 fej lilahagyma, 4 nagy gerezd fokhagyma, 1 doboz sűrített paradicsom, 2kk házi ételízesítő, 1kk sóban eltett pirospaprika, 2 szelet füstölt comb vagy parasztsonka, 2 szelet kolozsvári szalonna, 1kk pirospaprika, 2 púpos ek liszt, fél liter víz, esetleg: 1 pár juhbeles virsli, a tálaláshoz: friss petrezselyemzöld, tejföl, őrölt vagy szárított erőspaprika

Elkészítés: a babot egy éjszakára beáztatjuk, majd enyhén sós vízben megfőzzük. Egy nagyobb nyeles serpenyőbe csíkozzuk a szalonnát, amikor a zsírját kiereszti, mehet rá a szintén csíkokra vágott füstölt hús, majd a felszeletelt vörös és lilahagyma. Kicsit pirítjuk. Jöhet bele a pirospaprika az áttört fokhagyma, a fűszerfélék, végül a leszűrt bab és rá a liszt. Az egészet alaposan összeforgatjuk, majd felöntjük fél liter vízzel (ezúttal ne a bab főzőlevét használjuk, mert az egy kicsit sós, és az ételbe amúgy is tettünk szalonnát, füstölt húst, fűszereket, ne legyen túl sós!). Felforraljuk az ételt, és ha besűrűsödött, esetleg juhbeles virslit karikázhatunk bele, s már tálalhatjuk is zöldpetrezselyemmel, sűrű tejföllel, ízlés szerint erős paprikával meghintve, és persze a friss kenyeret se feledjük!

Igazi melengető, téli fogás.

Húsvétvasárnapi sonkafalatok reggelire

hisz eddig bárhol bármerre jártam
vártam kértem kerestem túl sokat
minden bizonytalanság közt tudtam
hogy eljön majd ez a pillanat

(erős ildikó - végül - részlet)

Hangoztattam már sokszor, hogy nem vagyok nagy húsevő. Néha mégis kívánom, elsősorban a füstölt ízeket egy-egy kiadósabb levesbe, főzelékfélébe. Általában van is itthon, főként húsos bordacsont, hogy legyen mihez nyúlni. Nekem az íze elég, ha belefő az ételbe, magát a húst párom kapja meg. Nem épp nagy darabokat.
Viszont a sonka más. Gyerekkorom óta szeretem a parasztsonka ízét, a külföldi ínyenc változatokkal még nemigen tudtam összebarátkozni. Hol van viszont már az az idő, amikor úgy 12 éves korom körül barátnőmmel egy egész parasztsonkát - csak úgy - belakomáztunk. A vidéki ismerősök nem sajnálták - pedig akkor sem volt ingyen. Nem is értem, hogy ehettünk meg ekkora értéket egy délután alatt. S még a hasam sem fájt tőle. Ma már... nagyon ritkán és csak keveset kívánok. Húsvétra is épp csak egy kisebb darabot vettem, annak egy részét odaadtam Apunak. A maradék egy részéből kis szeleteket vágtam, majd darabokat és katonákat csináltam ma reggelire. Kellett hozzá az alma és a petrezselyem - valami zöld és gyümölcsös íz, magában már tömény lenne nekem. Párom sem tiltakozott az ízek ilyen összerendelése ellen, egyenként befalatozta. Csípős paprikát, hagymát is el tudok képzelni hozzá, de valahogy reggelire most nem hiányzott.
A sonkát leginkább nyersen szeretem, s ha már lúd, legyen kövér: olyan ritkán eszem, hogy ilyenkor nem érem be a bevásárlóközpontokban húsvéti sonkának árult, vákuumozott-pácsózott tarjával, csakis parasztsonka jöhet számításba. Még ha csak falatokat is kívánok belőle...

Ebédre pedig ma marhahússal, rizzsel rakott savanyúkáposztát sütöttem, délután meg sok-sok süteményt a holnapi vendégségbe. A következő bejegyzés majd erről is szól.

Maradékon élünk ma

Ma bizony megint nem csaphattam nagy főzöcskét, inkább kipakoltam a hűtőt, és úgy döntöttem, hogy elpusztítjuk a maradékokat. Lássuk, mi került a tányérra: szalonnás csirkemellbe göngyölt sonkaszeletek, petrezselymes újkrumpli, és némi párolt zöldség. Ez utóbbiból már alig-alig volt valamicske. Ebéd közben jutott eszembe, hogy bizony még van a héten készült bodzás-kapros mártásból is, így azt is elővehettük.