"Készüljetek!"

Fényképek: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Kele nem szállt le többé az udvarra. Már hajnalban kirepültek a rétre. Vadásztak, jóllaktak, pihentek. A felhők irdatlan magasságból látták, hogy a távoli falvak felett is megvillannak a gólyaszárnyak. 

A réten aztán lekaszálták a sarjút is, a költözők fogytak, a maradók pedig hangosabbak és felszabadultabbak lettek, mint a házigazda, ha búcsúznak a nyaraló vendégek. 

Megcsendesedett a kert meg a nádas. A mezők és erdők mintha lehajtották volna fejüket. Mintha egyetlen sóhajtó alkony lett volna az egész világ. 

Az éjszakák újra végtelenek lettek. A csillagok alatt ismerős szárnyak sziszegtek, suhogtak. 

A három gólya áll a kémény mellett. Hallgatja a vándorlás ismerős hangjait. Hallgatja az éjszakát, melyben tüzet rakott már a vágy a távoli tájak és utak sóvárgásából. Most még csak hárman vannak, de a csapatösztön végtelen szálai rendeződnek már, erősödnek, és minden gólya minden gólyát érez, múló testén túl az ősszületés ösztönében és törvényeiben. A messzeségnek könyörtelen, fájdalmasan édes hívogatása ott suhog a levegőben. Egyetlen szava van csak, ami nem szó, nem fény, nem hang, neve nincs, mégis több, mint az ember kőbe vésett és elfelejtett emlékei. 

– Készüljetek! 

(Fekete István: Kele - részlet) 

Búcsúzunk, talán a nyártól is... Kelétől és Bábától (a kisebb képeken), reméljük, csak tavaszig... Ők maradtak legtovább, a falu többi gólyája az ifjakkal együtt már útnak indult. Ma ők is követték a csapatot.

Augusztus a kertben

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Lassan elbúcsúznak a gólyáink. Apu már most visszavárja őket... éppen a Kelét olvasom neki (már másodszor). Jó kis regény, és nemcsak a címszereplő miatt, akit egyébként a történetben Bába névre keresztelnek az emberek, név szerint Ribizke és Berti, a piacozásból élő, faluvégi "őstermelők".

Pedig még nehéz elképzelni az őszt, a hűvös hajnalokat, hiszen hosszú ideje a hőségtől szenvedtünk. Múlt vasárnap kicsit megenyhűlt végre az idő, ahogy feltámadt a szél, percről-percre éreztem, hogy én is feltámadok enervált tunyaságomból.

A kert sem túl szép most, hiába a locsolás, a virágok megsínylették a hőséget. Tél végén még azon aggódtam, hogy nem lesz elég napfény a beültetett rózsáimnak, most viszont azok vannak a legjobban, amelyek a legnagyobb árnyékba kerültek.

Kacsáink szépen nőnek, csak nem szeretik a fényképezkedést, a sok kattintásból alig lesz bemutatható anyag.

A szőlő már folyamatosan érik, szeder bőven van, málna kevesebb. A hagymát már felszedtem, szép és egészséges lett, a padláson szárad. Tök is lett bőven, most a paradicsom, a paprika pirul már. A krumplitermés még titok, meglátjuk később, mi van a föld alatt.
Kedves barátunktól különféle növényeket kaptunk ismét, köztük két kis fügét, így talán mégis lesz itt is fügebokrunk vagy fánk, bár azt hiszem, csakis a terasz lehet rá alkalmas, kellően meleg és védett.

A hétvégén megünnepeltük a helyi református templom felújítását, természetesen itt egy ilyen alkalom nem csupán ökumenikus, de az egész falut átfogó, sőt azon túlívelő.

Hűsítő szederfagylalt (paleo)

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 

(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Hát itt vagyok megint... Tavaly talán minden hónapra futotta bejegyzés, idén jó, ha évszakonként sikerül egy. Persze nem olyan fontos, hogy legyen, más a rangsor. Az sem titok a blog kitartó olvasói előtt, hogy alig-alig főzök, így nincs is miről írni. Ha mégis készítek valamit, nincs türelmem lefotózni, a ha mégis készül néhány kép, akkor már arra nem futja, hogy bejegyzés is legyen belőle. Nem baj.
Mindig is ilyen voltam, túl sokfelé forgácsoltam azt a kevéske időt, ami rendelkezésemre állt. Most, hogy még kevesebb van, megint válogatok, mi kell, mi nem.
Csinálom az angol blogot néha-néha, de az munka is egyben. Örülök a kézműves oldalnak, az meg a kikapcsolódás. És szeretek ide is be-benézni, elcsodálkozni, mennyi türelmem volt egykor.
De igazából egyikkel sem foglalkozom sokat mostanában. Tanítok, de az online magazin alig frissül, tavasz óta nemigen kézimunkázok, csak a fejemben fordul meg néha-néha egy-egy ötlet, ide pedig április óta nem írtam.

Azért mégsem tétlenség ez a nyugalom: Apu állapota sokat romlott idén, érszűkület miatt kétszer is műtötték, de továbbra is a fájdalommal küzdünk. Van, hogy alszunk, van, hogy nem. A látása is romlott, nem tévézik, inkább csak felolvasok neki. Bepótolom, amit annak idején nem olvastam el. És persze sétálunk, mert az fontos.

Július végén összeházasodtunk párommal a Bódva-völgyben. Egyszerű kis családi ünnepség volt, de nekem nagyon jól esett az egyhetes kikapcsolódás.
Kedves ajándékokat is kaptunk, többek között egy gyönyörű, fa gyökeréből készült vágódeszkát, amely talán majd itt is helyet kap.

Továbbra is kitartóan áruljuk a budafoki otthonunkat, hátha egyszer sikerül a költözködés. A gólyák egyébként már útra keltek a falunkból, nemsokára a fecskék is indulnak. Folyamatosan érik a szilva, a málna, a szeder, és nemsokára következő a szőlő.

Ami pedig a fagylaltot illeti, hát azt hittem, sosem lesz szükségem fagylaltgépre, és tényleg. De azért idén vettem egy akciósat. A dizájnnal még küzdök, nem elég, hogy eleve törött fedővel szállították (az alkatrészcserét két héten belül ígérik), de ráadásul  valóban nagyon nehéz levenni a tetejét úgy, hogy az ember el ne törje. Kipróbáltam néhány hozzávalóval, csináltam citromsörbetet, csokoládéfagyit, és most a szedreset. Mind tejtermékmentes, hisz ez volt a cél az itthoni készítéssel. Eddig ez a szedres tűnik a legjobbnak.

Hozzávalók (kb. 1 liter fagylalthoz): 300 g szeder, 400 ml kókusztej, 4 ek nyírfacukor, 1/2 dl víz

Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, behűtjük, majd fagylaltgépben elkészítjük, vagy a fagyasztóba tesszük.

Megjegyzés: ez az arány sűrű, krémes fagylaltot eredményez. Ha kissé könnyebbet szeretnénk, használjunk kevésbé zsíros kókusztejet vagy több vizet, kevesebb tejet adjunk hozzá!