Ez az a hónap, amikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított érveréssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a napot. E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni: rövideket írni - legföljebb négy, öt sort egyszerre -, mint a medvék. (Márai Sándor)Ezek a zsemlék éppen csak édeskések, olyan kalácsszerűek, leszámítva, hogy egy egész kevés teljes kiőrlésű liszt is került a tésztába. Most tényleg nem akartam sokat bele, mert hát a kalács az mégiscsak kalács, viszont egy kevés a tészta állagának jót tesz (a bolti péksütik például engem inkább eltömnek, mintsem jóllakatnak), no meg ismét eszembe jutott borsodi pék ismerősünk mondata, miszerint régen a fehér liszt sem volt azért ennyire "fehér".
Szóval mentem a fejem után, megnéztem megint néhány kalács- és briós receptet, a Szakácsok könyve 500g liszthez 7 tojással indít, ami nekem mindenképpen sok - már az ízében is. A Nova szakácskönyv viszont kissé kisajnálta a vajat. Így azután "összedolgoztam" a különböző recepteket, hogy legyen valami a tea vagy a tejes kávé mellé.
(A tél folyamán sajnos teljesen visszaszoktam a tejes kávé élvezetére, aminek a tetején ráadásul friss tejszínhab is úszkál. Hamarosan kezdődik a böjt, nem tudom, mi lesz. Maradnak a finom teák.)
Ma szépen sütött a nap, bár a hatalmas hókupacoknak éppen csak a széle olvadt meg. Holnap meg ugye jön a maci, így - akármennyire is szeretem - egy napra mellőzhetjük a napsütést.
A hó egyébként bármennyire is terhünkre van, hozott magával valami pluszt: ez pedig a csend. Bár nem közvetlenül a Tétényi út mellett lakunk, mégis egész évben van egy folyamatos alapzaj: felhallatszik a forgalom. Ilyen hóban viszont egészen elcsendesül a környék. További hozadék, hogy eltakarja a nem épp mindig rendben lévő kertet.
Kora délután lefotóztam az öreg akácfát a közös, társasházi kertünkben. Volt már felvetés a kivágására, de eddig - szerencsére - sikerült leszavazni. Bár néhány ága már le lett vágva és van olyan része is, ami kiszáradt, azért mégis nagy szolgálatot tesz: ez tartja a kerti teregetőköteleket (4 lakást számítva ez nem is kevés), nyáron ennek a lombja ad hűsölő árnyékot, s persze a madarak - főként a harkályok - is örömmel keresgélnek rajta. Bár tavasszal utolsónak zöldül ki, azért még az akácvirágos konyhai tervekhez is szolgáltat alapanyagot. Egy szó mint száz: én szeretném, ha sokáig megmaradna.
Egereink is - két fekete, egy szürke és egy szőke -, talán még emlékeztek kis vándorra és társaira, önfeledten élvezték a napsütést, persze nem odakint - az még odébb van.
Hozzávalók (16 darabhoz): 5dkg teljes kiőrlésű és 55dkg búzarétesliszt, 20dkg vaj, 2 tojás, 5dkg cukor, 1tk só, 2 tasak (2 x 7g) szárazélesztő, 2dl tej, + ha van: 5dkg mazsola (nekünk most nem volt) tetejére: csipet cukor, 1 tojás(sárgája), 1ek tej
Elkészítés: a hozzávalókat lágy tésztává állítjuk össze egy tálban vagy a kenyérsütő dagasztó-kelesztő programjára bízzuk. Ha megkelt, átgyúrjuk, 16 részre osztjuk, s az adagokból zsemlét formázunk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, majd letakarva pihentetjük, amíg a sütőt 220 fokra előmelegítjük. Ezután a zsemléket megkenjük a tejjel, cukorral elkevert tojással. 18 percig sütöttem, az első 5 perc után a hőmérsékletet 200 fokra visszavettem.
Az éppen csak enyhén édeskés(-sós) íze miatt olyan párosításokban is jó lehet, amihez kalácsot kínálnánk, akár (majd a húsvéti) sonkához, pástétomhoz.
