Nomádportánk kertjében ugyan sok minden megterem, de messze van, ritkán jutok oda, így inkább párom édesanyjára bízom a termények felhasználását.
A másik ok az, hogy elég kevés befőttet, lekvárt eszünk. Szörp sem fogy. Én ezekből is csak a frisset szeretem, a sokévest nem. Igyekszünk mindent frissen fogyasztani, tavaly például harminc kiló sárgabarackot kaptam tanítás fejében, s hát bizony abból sem főztünk be egy szemet sem. Megettük, ahogy volt. Azokban a hetekben legalább kevesebbet vagy alig költöttünk friss gyümölcsre, pedig ez teszi ki a heti bevásárlásunk legnagyobb részét.
A főzési, étkezési szokások változnak, mi abban hiszünk, hogy az élő sejtekből álló táplálék (nyerskonyha) fontos szerepet játszik az egészségünkben, így nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a nem éppen olcsó gyümölcsökből télre rakjuk meg a kamrát. A kamrát egyébként virtuálisan kell elképzelni, mert ilyenünk itt a fővárosban nincs, nem is nagyon lenne hely, ahová pakolhatnánk az üvegeket.
A befőzés során az élő sejtek elpusztulnak, a gyümölcs kémhatása megváltozik, a hasznos tápanyagok egy része átalakul, lebomlik. E tekintetben mindegy, hogy öt percig vagy egy órán át forraljuk az alapanyagokat. Tehát maradunk a gazdaságosabbnak tűnő idénygyümölcsnél, télen legfeljebb eszünk mást. Öreg, ráncos, vermelt almát, meg az akkor is megfizethető kínai kelt.
Ami mégis kivételnek számít, az a paradicsom és a lecsó. Ezek megint bázisanyagok, vagyis valamilyen más főzet hasznos alapjai, szeretem, ha ebből van télen is. Paradicsomból nemcsak passzírozva vagy ívólének, hanem aszalva is, olajban. És persze egy-egy viráglekvár, amiről már eleget szóltam a blogon, csak úgy, ízesítőnek, vagy ha ünnepi alkalomra kell összedobni desszertet. No meg a házi ételízesítő, az is jól jön.
Párom édesanyjától pedig megkapjuk azt a pár üveg gyümölcslekvárt, ami még elfogy.
Ami ezen kívül van, az a néha napi nekilendülés, amikor mégis (be)főzök valamit, de többnyire nem télre, csak úgy, pár üveggel, mint most ezt a könnyű, nyáreleji, savanykás gyümölcslekvárt.
A befőzés szakértője számomra egyébként Dulmina, aki nagy tapasztalattal és gondossággal, gazdaságosan és sok esetben cukor és tartósítószer nélkül főz be, alapvetőnek tartom a receptjeit, eljárásait. Különös figyelemre méltók a natúrbefőttjei.
Mi nem fogyasztunk egy jó ideje répacukrot, így nálunk is a cukor nélküli vagy a kevés nyírfacukrot tartalmazó receptek jöhetnek szóba. A nyírfacukor nem olcsó, de nálunk másfél év alatt fogyott el egy kiló úgy, hogy főleg alkalmi desszertekbe került, mást nem édesítünk.
Amúgy a cukor arányát a gyümölcslekvárokban amúgy is nyugodtan csökkenthetjük, legfeljebb hosszabb lesz a sűrűsödési idő, és némiképp súlyt veszítünk a párolgással. No meg persze nem lesz olyan édes a végeredmény.
A mézet is szeretem (egyesek szerint paleo, mások szerint nem, szerintem meg finom, ráadásul természetesebb, mint más édesítők), de az befőzéshez nem minden eljárásban használható.
A zseléket, zselésítőket - állaguk miatt még nem tudtam igazán megszokni, megszeretni, inkább használok almát is a sűrítéshez, melynek igen gazdag a pektintartalma.
Ebbe a könnyű nyári lekvárba most rebarbara, eper, sárgabarack és természetesen alma került, mert ezek voltak kéznél, de lehetett volna cseresznyét, meggyet is adni hozzá. Szépen megmaradt a színe, úgy értem, ha nyersen összeturmixolnám ezeket a hozzávalókat, akkor is ezt a színt kapnám nagyjából.
Hozzávalók (kb. 2-3 normál méretű befőttes üveghez): 1,5 kg gyümölcs (ennek a fele nálam rebarbara, a többi eper, sárgabarack és alma), 15 dkg nyírfacukor, 2 dl víz
Elkészítés: A megmosott rebarbara végét és levelét eltávolítottam, és kb. fél centis darabokra vágtam. A többi gyümölcsöt is megtisztítottam és feldaraboltam. A gyümölcsöket egy nagyobb lábosba öntöttem, rá a vizet és a cukrot. Időnként kevergetve kb. 45 perc alatt közepesen sűrűre, de darabosra főztem. Azon forrón kiforralt üvegekbe töltöttem, majd az üvegeket lezártam, fejreállítottam 15 percre, végül száraz gőzben hagytam kihűlni.
Megjegyzés: én szeretem a szaftos, darabos lekvárokat, de akit zavar, az eltávolíthatja előzőleg a gyümölcsök héját, vagy főzheti még puhábbra, esetleg össze is turmixolhatja üvegezés előtt. Én ez utóbbi eljárást legfeljebb a viráglekvároknál alkalmazom.
Fenti lekvár lehet gasztroajándék is (ez esetben innen választhatunk hozzá illő üveget) vagy helyet kaphat a paleolit konyhában.
4 megjegyzés:
Köszönöm szépen a dicséretet! Mindig örülök, ha valaki hasznosnak találja az írásaimat!
Mostanság ugyan sokkal visszafogottabb vagyok befőzés terén, hiszen nincs értelme évekre felhalmozni készleteket. Tavaly nem is nagyon tettem el gyümölcsöt, a paprika, paradicsom, lecsó, zakuszka, tésztaszósz vonal volt erős helyette. Ezek tényleg sokoldalúan fölhasználhatók, jóval ízletesebbek, mintha szezonon kívül venném a belevalókat, meg nem utolsósorban akkor volt a legkedvezőbb áron minden (már ami nem termett a Tanyán).
Szia,
ha nem nyírfacukorral akarom elkészíteni, akkor kb. mennyi (nád)cukor szükséges hozzá?
A nyírfacukor egyébként kukoricaszárból és -csutkából készül, semmi köze a nyírfához. Nekem kicsit hasonlít a "margarin kontra vaj" koncepcióra, nem is olyan régen még a margarint tartották a legegészségesebb zsiradéknak, azóta már kiderült róla, hogy sokkal károsabb a szervezetre, mint a vaj. Ugyanezt a felhajtást érzem a nyírfacukorral kapcsolatban, elég nagy energiákat fektetnek a bevezetésébe /lásd: paleo diéta, glikémiás index stb/
Én annak vagyok a híve, hogy a természetben közvetlenül előforduló, minél kevesebb feldolgozási szakaszon áteső ételek a legegészségesebbek, pl. tej, vaj, méz stb.
Kedves Andi!
A nyírfacukor és a répacukor 1:1 arányban használható, de én elég kevéssé édesítek, így lehet, hogy másnak savanykás ez a lekvár. Ízlés dolga.
A minél kevésbé feldolgozott élelmiszerek előnyben részesítésével teljes egészében egyet értek. Nekem nem lényegi elem a nyírfacukor, van itthon, ritkán használom. Tudomásom szerint nem mindegyik készül kukoricából, minőségtől függ. De nem is fontos nekem, egyébként sem olcsó, viszont a répacukorral voltak gondjaink, azt inkább mellőzöm, meg úgy egyáltalán, a túl sok édesített dolgot. A margarin pártját nem tudom fogni, ahogy a legtöbb olajét sem, nálunk tisztított vaj, zsír és néhány hideg sajtolású olaj szerepel. Méz jöhet, mértékkel. Tejterméket (néha/néhány kivétellel) nem fogyasztunk, mert egyrészt jobban érezzük magunk nélküle, másrészt az élővilágban egyetlen emlős sem fogyasztja más emlős anyatejét, úgy gondoljuk, ez az ember esetében sem természetes. Persze nemcsak személyenként, hanem minden korban változik, hogy mit tartunk egészségesnek.
Kedves Andi!
Bocsánat, figyelmetlen voltam, Te nádcukrot írtál. Annak idején használtam azt is, úgy gondolom, ebben az esetben is lehet 1:1 az arány a két cukor viszonylatában, de leginkább ízlés szerint.
Megjegyzés küldése