Napon készülő rózsaszirup - kísérlet

Egyszerűen érdekel ez a recept. Hogy működik-e. Talán egyszerűbb, és biztosan könnyebb lenne hagyományos módon szirupot készíteni - tűzhelyen - (ahol az illatanyagok egy része viszont elvész, s az élő sejt hamar elpusztul.) De most ezt akarom kipróbálni. Valahogy azt érzem, hogy a siker olyan kis részleteken múlik, ami nincs benne a fellelt receptben. Az arányokra gondolok (cukor-virágszirom), meg olyasmire, hogy milyen gyorsan játszódik le a folyamat - ez ugye a napsütés erejétől is függ. Azután ott van a letakarjam, ne takarjam kérdése is. Mármint az üveg száját. Szerintem egyik sem jó. Nem akarom, hogy a melegtől hamar befülledjen, és így esetleg romlásnak induljon a virág. De azt sem, hogy az illat és a keletkező folyadék egy része elpárologjon. A gézes megoldást választottam. Így állt kint a napon, a bogarak sem fértek hozzá. Vagy bejön, vagy nem. Egy-két hét - ezt írja a recept. Meglátjuk, mi lesz belőle. Az illata már az első nap után intenzív, de nem émelyítő. Várom, hogy lesz-e lecsurgatható folyadék. Azt hiszem, a cukor nem lehet túl sok a rétegek között, mert akkor az felszívja az összes folyadékot és összeáll. Ha viszont túl kevés, akkor megint csak a befülledéstől kell tartanom. Szóval éppen csak megcukrozom a rétegeket. Szívesen várom a tapasztalatokat azoktól, akik már próbálkoztak hasonlóval. (Rózsa még van a kertben...)

S még nem szóltam a lényegről: a rózsaszirmokról. Nem ezek az igaziak. De a csodatermő damaszkuszi rózsatövem két éve megbetegedett. S mert nem értettem hozzá, el is pusztult.
Ezért hát azt használom most, ami van. Mindenféle rózsát a kertből. De ha tehetitek, gasztronómiai célokra használjátok a Rosa damascena és a Rosa centifolia fajtákat! Ezek erős illatú rózsák viszonylag nagy, rongyos szirmokkal. A kertet nem szükséges emiatt pusztítani, hiszen a konyhában úgyis akkor tudjuk felhasználni, amikor "elengedi" magát a virág. Elnyílik. Ennek biztos jele, hogy elkezdi a szirmait hullatni, illetve, hogy azok érintésre könnyen elválnak a porzók mellől. Én is csak annyit hozok be naponta, amennyi már elnyílott.

Amikor már nagyobb mennyiségben lesz szirom, lehet majd lekvárt készíteni belőle. Idén rózsavizet is szeretnék hagyományosan, lepárlással. Nem biztos, hogy az utóbbi megvalósul. A lekvárhoz viszont találtam egy új, izgalmas receptet, ahogyan még nem készítettem. Ezt mindenképpen ki akarom próbálni. A virágos recepteknél ne feledjük: nagyon sok (de könnyű) alapanyagból nagyon kis mennyiségű készítményhez jutunk. Azonban ezek olyan tömény eszenciák, amelyeket szintén kis mennyiségben tudunk majd felhasználni más ételekhez.

Hozzávalók: rózsaszirom, porcukor

Elkészítés: a (nem vizes) szirmokat félcentis rétegekben egy üvegbe lerakjuk. A rétegek közé porcukrot szórunk. Ne sokat, éppen csak meghintjük. Később összeesik. A tetejére is egy kevés cukor kerül. Felette maradjon egy kis hely (másfél-két centi.) Az üveget száját gézzel fedjük be. Állítsuk napos helyre 1 hétre. A keletkező folyadékot rendszeresen öntsük le róla, és szórjunk egy kevés cukrot ismét a szirmokra. Időnként lazítsuk fel a szirmokat. Az így összegyűjtött folyadékot szűrjük át, szorosan zárjuk le. Hűvös, fénytől védett helyen egy évig is eltartható. Felhasználhatjuk sörbetekhez, süteményhez, különleges italokhoz.

Már ha elkészül... Természetesen az eredményről is beszámolok majd. De arra még várni kell.
(Ha pedig elkedvetlenedek a kudarc okán, akkor marad a rózsavíz és a zselé meg a lekvár, esetleg szörp és fagylalt, likőr...ki tudja?)

A fenti ötlet forrása: Nők Lapja Café (Megjegyzem, ott sem kipróbált receptként szerepelt, így nem tudok tapasztalatokra hagyatkozni, marad a kísérletezés.)

(Párom folytatta beszámolóját a nomádportáról, a következő részt megint itt találjátok. Úgy tűnik, az internetcsatlakozást is sikerül megoldania, s akkor talán a hozzászólásokra is tud majd reagálni.)

2009. május 18.
FONTOS!: A kísérlet eredményét itt olvashatjátok. Tapasztalataim alapján a fenti receptet már pontosítottam, kipróbálható.