2009. május 11., hétfő

Napon készülő rózsaszirup - kísérlet

Egyszerűen érdekel ez a recept. Hogy működik-e. Talán egyszerűbb, és biztosan könnyebb lenne hagyományos módon szirupot készíteni - tűzhelyen - (ahol az illatanyagok egy része viszont elvész, s az élő sejt hamar elpusztul.) De most ezt akarom kipróbálni. Valahogy azt érzem, hogy a siker olyan kis részleteken múlik, ami nincs benne a fellelt receptben. Az arányokra gondolok (cukor-virágszirom), meg olyasmire, hogy milyen gyorsan játszódik le a folyamat - ez ugye a napsütés erejétől is függ. Azután ott van a letakarjam, ne takarjam kérdése is. Mármint az üveg száját. Szerintem egyik sem jó. Nem akarom, hogy a melegtől hamar befülledjen, és így esetleg romlásnak induljon a virág. De azt sem, hogy az illat és a keletkező folyadék egy része elpárologjon. A gézes megoldást választottam. Így állt kint a napon, a bogarak sem fértek hozzá. Vagy bejön, vagy nem. Egy-két hét - ezt írja a recept. Meglátjuk, mi lesz belőle. Az illata már az első nap után intenzív, de nem émelyítő. Várom, hogy lesz-e lecsurgatható folyadék. Azt hiszem, a cukor nem lehet túl sok a rétegek között, mert akkor az felszívja az összes folyadékot és összeáll. Ha viszont túl kevés, akkor megint csak a befülledéstől kell tartanom. Szóval éppen csak megcukrozom a rétegeket. Szívesen várom a tapasztalatokat azoktól, akik már próbálkoztak hasonlóval. (Rózsa még van a kertben...)

S még nem szóltam a lényegről: a rózsaszirmokról. Nem ezek az igaziak. De a csodatermő damaszkuszi rózsatövem két éve megbetegedett. S mert nem értettem hozzá, el is pusztult.
Ezért hát azt használom most, ami van. Mindenféle rózsát a kertből. De ha tehetitek, gasztronómiai célokra használjátok a Rosa damascena és a Rosa centifolia fajtákat! Ezek erős illatú rózsák viszonylag nagy, rongyos szirmokkal. A kertet nem szükséges emiatt pusztítani, hiszen a konyhában úgyis akkor tudjuk felhasználni, amikor "elengedi" magát a virág. Elnyílik. Ennek biztos jele, hogy elkezdi a szirmait hullatni, illetve, hogy azok érintésre könnyen elválnak a porzók mellől. Én is csak annyit hozok be naponta, amennyi már elnyílott.

Amikor már nagyobb mennyiségben lesz szirom, lehet majd lekvárt készíteni belőle. Idén rózsavizet is szeretnék hagyományosan, lepárlással. Nem biztos, hogy az utóbbi megvalósul. A lekvárhoz viszont találtam egy új, izgalmas receptet, ahogyan még nem készítettem. Ezt mindenképpen ki akarom próbálni. A virágos recepteknél ne feledjük: nagyon sok (de könnyű) alapanyagból nagyon kis mennyiségű készítményhez jutunk. Azonban ezek olyan tömény eszenciák, amelyeket szintén kis mennyiségben tudunk majd felhasználni más ételekhez.

Hozzávalók: rózsaszirom, porcukor

Elkészítés
: a (nem vizes) szirmokat félcentis rétegekben egy üvegbe lerakjuk. A rétegek közé porcukrot szórunk. Ne sokat, éppen csak meghintjük. Később összeesik. A tetejére is egy kevés cukor kerül. Felette maradjon egy kis hely (másfél-két centi.)
Az üveget száját gézzel fedjük be. Állítsuk napos helyre 1 hétre. A keletkező folyadékot rendszeresen öntsük le róla, és szórjunk egy kevés cukrot ismét a szirmokra. Időnként lazítsuk fel a szirmokat. Az így összegyűjtött folyadékot szűrjük át, szorosan zárjuk le. Hűvös, fénytől védett helyen egy évig is eltartható. Felhasználhatjuk sörbetekhez, süteményhez, különleges italokhoz.

Már ha elkészül... Természetesen az eredményről is beszámolok majd. De arra még várni kell.
(Ha pedig elkedvetlenedek a kudarc okán, akkor marad a rózsavíz és a zselé meg a lekvár, esetleg szörp és fagylalt, likőr...ki tudja?)

A fenti ötlet forrása: Nők Lapja Café (Megjegyzem, ott sem kipróbált receptként szerepelt, így nem tudok tapasztalatokra hagyatkozni, marad a kísérletezés.)

(Párom folytatta beszámolóját a nomádportáról, a következő részt megint itt találjátok. Úgy tűnik, az internetcsatlakozást is sikerül megoldania, s akkor talán a hozzászólásokra is tud majd reagálni.)

2009. május 18.
FONTOS!: A kísérlet eredményét itt olvashatjátok. Tapasztalataim alapján a fenti receptet már pontosítottam, kipróbálható.

11 megjegyzés:

nana írta...

csak ámulok, és bámulok :)
nagyon tetszik, amit a virágokkal művelsz! én csak rózsavizet, és narancsvirágvizet szoktam használni - boltit, de egyre jobban izgat az ibolya pl. örülök, h olvashatok nálad ilyesmiről, és sok sikert! :)

ManóAnyó írta...

Nagyon jó olvasgatni a kísérletező kedved és nézegetni a sok finomságot, ami készül. Biztos percek alatt feltalálnád magad egy lakatlan szigeten, ahol "nincs mit enni" :) Nagymamát készített rózsaszirupot, de hogy hogyan arra nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon szerettem.

chriesi írta...

remélem sikerülni fog :)

duende írta...

Nagyon izgalmas a kísérlet! :))
Várom a fejleményeket! :)

És akkor készíthetsz IGAZI baklavát!!! De jó neked...imádom, a kedvenc sütim, és rózsavív mindenképpen kell bele. Ez az esszencia pedig talán még intenzívebb lesz.

erős ildikó írta...

Lányok!
Már vannak apró pozitív jelek az üvegben, folyamatosan figyelem (na jó, közben azért dolgozom is.)
Baklava: én is szeretem, néhányszor már csináltam, de sajnos a blogon nincs megörökítve. Pedig nagyon büszke voltam rá, hogy nemcsak finom, de szép is lett!
Párom mondjuk nem rajong a keleti édességekért, de azért elfogy...
Rózsavíz: az igazi lepárlással készül, bár vannak főzős-áztatós receptek is.
Ez most más dolog - szirup lesz (ha lesz), de persze ez is jó lehet sok mindenbe.

Chef Viki írta...

Varázslatos illatok terjenghetnek arrafelé :-)

Kíváncsian várom a fejleményeket!

Limara írta...

Ismét nem csalódtunk benned, nagyon izgalmas! :))

Kata írta...

Bekukucskáltam és rózsaillatot érzek:)

trinity írta...

Hihetetlen a kitartásod és a kísérletező kedved...várom a fejleményeket!

Renata Kalman írta...

Mennyi folyadékot "termel"?
Készen vásárolt rózsavizem van, de nem sűrűn használom, inkább keleti édességekhez.
Anno Bulgáriában láttam sok-sok rózsavizet.

erős ildikó írta...

Renáta!
Ez szirup néven szerepel.Más, mint a rózsavíz.
A rózsavizet (Bulgáriában is) tudtommal lepárlással készítik (olyat is akarok, de majd később.)
Persze ez is jó lehet süteményekbe.
Egyelőre nagyon kevés folyadékot termel, miközben arra is figyelnem kell, hogy ne kezdjenek romlani a szirmok. A cukor mennyiségén - ahogy írtam - nagyon sok múlhat.
Sajnos a napsütés szünetel, mióta belekezdtem a dologba.
De az eredményről mindenképp beszámolok...