Feketecseresznyés rózsahalmok

olyan óvatosan
járok itt mintha tőlem
függne a meddig

(erős ildikó - pillanatkép)

Megint alig főztem a héten. Na jó, persze, azért ettünk, de olyan igazán egyszerű téli dolgokat, amik már amúgy is szerepelnek a blogon valamilyen formában. Ma viszont - mert megérdemeljük - két bevallás között sütöttem valamit. Megpróbáltam egy kicsit visszacsempészni a nyár ízeit, ha már úgyis csak a havazást nézhetjük még egy darabig. Virág és gyümölcs - ezekből képzeltem el. Persze a gyümölcs csak aszalt vagy fagyasztott, esetleg befőtt lehet ilyenkor, én aszalt feketecseresznyét, némi meggylét használtam, és ehhez jött a nyáron elkészített rózsakivonat. Bármily szép is lenne ez utóbbinak tulajdonítani a sütemény színét, az az igazság, hogy a kivonat inkább áttetsző, illetve kissé halványsárga színű, így inkább a meggylé biztosította a végeredményt. Ettől függetlenül a rózsakivonatnak nagyon kellemes az íze - de tömény, ezért csak keveset szabad használni belőle.
Akinek nincs ilyen a birtokában, az is nyugodtan elkészítheti a süteményt - legfeljebb más nevet ad neki -, mert a feketecseresznye (vagy valamilyen aszalt gyümölcs) - is jól feldobja, nem kell más hókuszpókusz. A tészta olyan állagú, hogy lehet szebben is formázni (esetleg kinyújtani és formával kiszúrni is), én most megelégedtem azzal, hogy csak kupacokat raktam belőle a sütőlemezre. A recepthez a kiinduló ötletet Jade cseresznyés vajas keksze adta.

Hozzávalók (56 darabhoz): 7,5dl rétesliszt, 30dkg vaj, 1dl tej, 10dkg aszalt feketecseresznye, 2dl cukor, 1ek napon készült rózsakivonat, 1ek meggylé, 1tk sütőpor, csipet só

Elkészítés: a vajat habosra keverjük a sóval és a cukorral, majd hozzáadjuk a tejet, a meggylét, a rózsakivonatot és a sütőporral elkevert lisztet. (Ha van, esetleg vágott mandulával is gazdagíthatjuk.) Végül beleforgatjuk a felaprított feketecseresznyét. Célszerű rövid ideig hűtőben pihentetni, főként ha komolyabban szeretnénk formázni, nem csak kikupacolni, ahogyan én tettem. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A sütőpapírral bélelt tepsire helyezett süteményeket adagonként kb. 12 percig sütjük. Figyelem! Itt is érvényes, hogy várjuk meg, míg kihűl a tészta, csak akkor szedjük le a sütőlemezről, amikor már megszilárdult kissé.

Érik a ropogós cseresznye

A mi cseresznyefánknak bizony lenne miről panaszkodnia. Hogy ővele senki nem törődik, csak úgy van. És való igaz, hogy kis társasházunk egyetlen lakója sem metszi, dédelgeti, permetezi, egyátalán semmit nem csinál vele. Hogy ezen túl még elég fényt, helyet, sőt, vizet sem mindig kap, hát ez is igaz. És mégis: csak nő, nő, kicsit formátlanul, sok-sok alsóbb ágat is növesztve. Ilyenkor június elején pedig nemtörődömségünket olyan mennyiségű hibátlan piros (bio)gyümölccsel hálálja meg, amelyet még nekünk - mindenkor elsősorban gyümölcsevőknek - is nehezünkre esik elfogyasztani, pedig végre ez tényleg ingyen van. Nincs mit tenni, a füstölt húsos bableves után másodiknak cseresznyés kukoricalepényt eszünk. Így készült:

Fél kg kukoricadarát 5 dkg vajon kissé megfuttatunk, majd 2 dl tejszínben és 1,2 liter vízben puhára főzzük. Közben beleteszünk 4 ek cukrot és 2 tasak vaniliás cukrot (1 Bourbon, 1 sima), valamint egy csipetnyi sót. A kukoricát nem hagyjuk túlságosn besűrűsödni, hanem amikor már tejbegríz állagú, egy előzőleg kivajazott tepsibe öntjük. 50 dkg kimagozott, felezett cseresznyét teszünk rá, majd a sütőben 200 C fokon sütjük kb. 45 percig. A sütés utolsó negyedórájában a lepényt fahéjas barnacukorral és durvára tört dióval hintjük meg.
A kész lepényt tovább tetézhetjük minden földi jóval.