Vakvarjú (kenyérlángos zabliszttel)

Megállt. Szétnézett. De csak varjak szálltak
s károgtak holmi koldus-áriát.
S a fák fölötte fejlehajtva álltak,
mint keresztfák alján a Máriák.
(Faludy György)

Fenti idézet nemcsak a varjak okán került be, hanem mert egyszerűen élmény volt nemrég elolvasni az egész verset, amire egyik kedves ismerősöm hivatkozott minap. (Szerinte az emberek többségének az élete ilyen, szerintem meg az emberek többsége örülne, ha ilyen élete lehetne. Lehet, hogy mindketten tévedünk?)

Van az úgy, hogy több mint 37 évet él az ember tudatlanul, nem sejtve, hogy a gyerekkorban énekelt dalocskában szereplő vakvarjú nem valami fogyatékos madár. Igaz-igaz, sokféle dolgot elénekelt addigra már, aminek értelméről kevés fogalma volt, pedig az anyanyelvén írták. Az mondjuk teljesen természetes, hogy a "bunkócskát" nem is próbálta megérteni, és fogalma sem volt róla, mi takar a DIVSZ-rövidítés a minden iskolai ünnepségen elzengett induló nevében. Szintén keveset sejtett az amuri partizánok tevékenységéről és hétköznapjairól, az internacionálé szövege pedig valahogy így rögzült énekkaros fejében: "rabszolga, hadd indulj velünk", illetve " a föld fok-sarkából (értsd: északi-déli pólusból) kidőlni". Jó, így persze nincs állítmány az utóbbi sorban, de ez valahogy nem zavarta.
Később, már jóval túl az első ősz hajszálakon, elgondolkodott, hogy talán nem egészen így írhatta a szerző, de végül is: mindegy. A vakvarjú sohasem keveredett gyanúba.
Egészen mostanáig. Míg egy véletlenül elkapott mondat meg nem ütötte a fülét. Lehet, hogy ez a varjú nem is vak? És ha nem vak, akkor a varjúsága is erősen megkérdőjelezhető.
Nézzük el a tudatlanságát: fővárosi születésű.

Akit érdekel a rejtély, illetve, akinek éppígy újdonság a dolog, annak elárulhatom, hogy a bakcsó nevű madár másik neve ez, és nem a szemére, hanem a hangjára utal az elnevezés.

Ugyanakkor szép számmal lelhetünk ilyen nevű éttermekre is, mert hát a vakvarjú a kenyérlángos egyik régi neve is. Ezt is tudtátok? Én nem... Jöjjön akkor egy vakvarjú (igaz, az eredeti kemencében sül és egy picit kormosra).

Általában csak téglalap alakúra sütöm a kenyérlángost, és nagyobb megmarkolható darabokra vágom. Most kerek lapokra sütöttem, és nem huzigáltam túl vékonyra. Sohasem szoktam magát a tésztát ízesíteni, mert így sokféle feltéttel ehetjük, akár édesen is. Vagy csak rágcsáljuk egy kiadós leveshez. Viszont a lisztekkel gyakran variálok, és néha kissé lágyabbra, máskor masszívabbra készítem a tésztát.

Így tavasszal a legszívesebben petrezselymes olajjal csorgatom meg.


Hozzávalók (8 kerek lángoshoz): 45dkg rétesliszt, 5dkg zabliszt, 4g szárított élesztő, 2kk só, 350ml langyos víz

Elkészítés: A tésztát összeállítjuk egy tálban (ha van, ezt a folyamatot érdemes a kenyérsütőre bízni, mert nagyon lágy, ragacsos tészta lesz.) Kb. 1 órát kelesztjük, majd lisztezett deszkára borítjuk, 8 részre osztjuk, és alaposan belisztezett kézzel az egyes darabokat gombóccá formáljuk, majd lángos formára húzgáljuk. 270 fokra előmelegítjük a sütőt és többször óvatosan bespricceljük. Sütőpapírral bélelt lemezekre fektetjük a lángosokat, és adagonként kb. 12 percig sütjük.

Krémsajtos-spenótos kenyérlepények

legyél folyó, s ha támad majd a tél
páncélod lesz kemény és hófehér
(Bródy János)

A tél pedig támad, pedig még csak október van. Számomra - elméletileg persze - mindig novemberben kezdődik az igazi változás. A hideg, az eső, a szmog, az óraátállítással is járó sötétség, amit valahogy ki kell bírni jövő márciusig-áprilisig. Márciusban persze még igencsak fújnak a jeges északi szelek, az ember az épületek falához lapul, míg a buszra vár, az arcát felperzseli a hideg. De legalább ekkor már reménykedik.
Azt gondoltam, az október még kíméletes lesz hozzánk, megengedi, hogy a déli napsütésben a teraszon fogyaszthassuk az ebédet - hát egyelőre nem így történik. Amíg csak lehet, próbálom elhúzni a befűtést, tartani a szobák melegét - kordában tartani valahogy a gázszámlát. De sokáig nem lehet - még a konyhai főzés-sütés sem segít a dolgon, minden nap egyre esik a hőmérséklet - idebent is. A nomádportán persze már régen fűteni kell, ott mindig hidegebb van, akár 5-10 fokkal is. Csak ott olcsóbb a fűtés a nem tüzelőnek árult fával, a kukoricaszárral, a diófa elöregedett ágaival. Szaunázni nem lehet, de nem is fagy meg az ember. Tavaly - amikor gyakrabban tudtam odalátogatni - még novemberben sem fáztam napközben, ami nálam nagy dolog. Csak az esti fürdés után kellett gyorsan ágyba bújni, a reggeli kelésnél pedig szaporán öltözködni és nekilátni a mozgással is járó teendőknek. Elsőként egy bögre forró tea elkészítésének. Januári villámlátogatásunk során viszont nem volt kedvem sokat álmélkodni az udvaron, pedig jól felöltöztem. Idén meg? Ki tudja, hogyan lesz.

Egyelőre itt Budafokon próbáltam valami meleget csinálni a konyhában ezekkel a kenyérlepényekkel, amelyek teljes kiőrlésű és réteslisztből készültek, a tetejükre tejszínes krémsajt, leforrázott spenótlevél és egy kevés reszelt óvári sajt került.

Hozzávalók (kb. 22db, 8-10cm átmérőjű lepényhez - két sütőlemeznyi adag): 15dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 35dkg rétesliszt, 3dl víz, 1kk só, 2ek olaj, 1 tasak (7g) szárazélesztő
a feltéthez: 1 kis doboz tejszínes natúr krémsajt (125g), fél kg friss spenót, 10dkg óvári sajt

Elkészítés: a hozzávalókból összeállítjuk a kelttésztát (vagy rábízzuk ezt a kenyérsütő gép dagasztó funkciójára.) Amíg kel a tészta, a spenótot leszárazzuk, a leveleket egy pillanatra forrásban lévő vízbe mártjuk, majd azonnal szűrőbe helyezzük, az óvári sajtot lereszeljük. A megkelt tésztát kb. 3-5mm vastagra nyújtjuk és nagyobb süteményformával kiszúrjuk, vagy bucikra osztjuk és abból formázunk kézzel lepényeket. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és meleg helyen tartva letakarjuk. A sütőt 220 fokra előmelegítjük. Betesszük az első adagot sülni 10 percre. Utána kivesszük, és rátesszük a feltétet: krémsajttal megkenjük, ráhalmozzuk a spenótot és a reszelt sajtot. Míg ezzel foglalkozunk, sülhet a második adag, szintén 10 percig. Utána tepsicsere a sütőben, visszatesszük még kb. 6-8 percre a már feltéttel megpakolt lepényeket. Ugyanígy járunk el a másik adaggal is.

Nem újdonság, hogy a sajt és a spenót nagyszerű párosítás, én magam azt szeretem, ha a spenót nyers íze, frissessége minél jobban megmarad a főzés-sütés során.

Zsályás-krumplis kenyérlángos

--természetes-- én nem tudom
mit jelent ez a szó
nem tudom még használni sem
fel nem fogható

hogy érintenélek - s nem vagy ott
(ha ott vagy is nem látsz)
tél fogytán - tavasz híján
a létem is csak váz

(erős ildikó - cím nélkül megint - részlet)

Ma pótolni kellett az egész heti szénhidrátveszteséget, így egyszerre vettem magamhoz krumplit és gabonát. Páromnak túrós csusza készült, de én arra csak ritkán vágyom, ezért inkább sütöttem egy kenyérlángost, s mivel a hűtőben még akadt néhány szem kisebb krumpli, a tésztakészítés közben azokat héjában megfőztem.
15 dkg Graham lisztet, 10 dkg búzadarát és 25 dkg réteslisztet összegyúrtam 2ek kukoricaolajjal, 2kk sóval, 1 tasak (7g) szárított élesztővel és 3 dl langyos vízzel. Meleg helyen letakarva kelt, majd tepsibe simítottam, és újabb kelesztést követően kiraktam a felkarikázott főtt burgonyával. Aszalt paradicsomdarabkák kerültek még rá, néhány kakrika füstölt kolbász (vegánoknál ez elmaradhat), majd apróra vágott zsályalevéllel, metélőhagymával és kevés frissen őrölt fekete borssal megszórtam. Végül egy kis kukoricaolajjal meglocsoltam. 220 fokra előmelegített sütőben sült 25 percet. Frissen reszelt parmezánnal ettem (de ez a fotóról lemaradt...)

Fokhagymás-négylisztes kenyérlángos

A kelttésztákhoz való vonzódásom már ismeritek. Kenyérlángost (sajnos nem kemencében) viszonylag gyakran készítek. Ha nem kap semmilyen ízesítést, akkor édesen és sósan (lekvárral, tejföllel, sajttal) is esszük. Ezúttal azonban fokhagymás változatot sütöttem. Kellett hozzá:
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg búzadara, 10 dkg finomliszt, 30 dkg rétesliszt
valamint: 1 cs (7g) szárazélesztő, 4 ek kukoricaolaj, 2tk só, 3 dl víz, 4 gerezd apróra vágott fokhagyma
Fentiekből 1 ek olajat félretettem, a többi hozzávalóból elkészítettem a tésztát, majd meleg helyen kelesztettem. Jó háromnegyed óra múlva olajozott lisztezett sütőlapra fektettem és kézzel széthúzkodtam a tepsi méretére. Letakarva ismét kelesztettem egy félórát, majd megkentem a félretett olajjal és 220 C fokra előmelegített, gőzös sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Jó ropogós héja lesz. Frissen a legjobb, de másnap is eleszegetjük. Ezúttal semmi nem került a tetjére, mert zöldségleveshez falatoztuk.