2009. július 30., csütörtök

Sült bonbonok és nyári csodák

őrizd hát magad jól
hisz hunyt szemmel is látod
a valónak hitt világban
szétperegnek az álmok

könnyű madártestük
földhöz veri a szél
mi bennünk lakik
odakint - perceket ha él

(erős ildikó - egy kiáltónak - részlet)

A képen látható bonbont Makkának készítettem, s mivel Ő elég jónak találta ahhoz, hogy a recept is közszemlére kerüljön (ezt állítja!), így most megosztom Veletek. Elöljáróban annyit, hogy egy sajtos-diós ízvilágról van szó, amihez a tésztát megsütöttem, továbbá kiegészült még joghurttal, szezám- és lenmaggal.

Elég sokáig törtem a fejem, hogy mit is készítsek, ami alkalmas a kánikulában való több órás zötyögtetésre, s közben nem sérül annyira, hogy szégyen legyen átadni. Szóba jöhetett volna valamilyen töltött kelt tészta is, de inkább az omlós tészták felé indultak el a gondolataim.


Hozzávalók (kb. 20 db bonbonhoz): 5dkg darált dióbél, 5+2 dkg reszelt sajt, 12 dkg rétesliszt, 5dkg vaj, 1ek szezámmag, 3-4ek lenmag, fél tk só, 1 kis pohár natúr joghurt, 1 kisebb tojás sárgája, késhegynyi szódabikarbóna

Elkészítés: A dióból, lisztből, vajból, sóból 5dkg sajttal, a tojás sárgájával, a szezámmaggal és a szódabikarbónával omlós tésztát gyúrunk. Fél cm vastagra nyújtva megfelelő nagyságú tepsibe fektetjük, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.
Ezután a tésztát morzsásra törjük egy villával (Le is lehet darálni, de felesleges, mert puha.)
Beletesszük egy keverőtálba, hozzáadjuk a joghurtot, 2dkg reszelt sajtot és alaposan összedolgozzuk. Golyókat formálunk belőle, majd a lenmagban meghempergetjük. A kész bonbonokat behűtjük.


A bonbonok élvezete azonban messze elmarad az érett fügétől, amire számító módon "becseréltem" a süteményt, igazából azon csodálkozom, hogy akinek csak lelkendezve megemlítettem a környezetemben e gyümölcsöt (vagy kínáltam), mind kényszeredetten próbált barátságos arcot vágni hozzá...
Sebaj, még egyszer biztos nem fogom kínálgatni, hanem az utolsó szemig én eszem meg egyedül! (Na jó, párom kaphat belőle, mert ő tudja értékelni a jó dolgokat - s most csak képen nézegetheti.)

Most már még biztosabb vagyok benne, hogy megpróbálkozom a termesztésével a nomádportán, lesz, ami lesz (talán találok neki egy napos szegletet.)

A szöveg mellett látható dísznapraforgó pedig öcsém és felesége kertjéből került hozzám, öröm ránézni...

12 megjegyzés:

Makka írta...

Elég jóóó??? Ne viccelj! Nagyon-nagyon finom volt!:) Az is lenyűgözött, hogy mennyire tökéletesen egyformák voltak a golyók.
Egész biztos, hogy el fogom készíteni a recepted alapján.

Kedves idelátogató bloggertársak, aki megcsinálja (és megcsinálja, ha jót akar): akkor a legfinomabb, amikor hűtőből kivéve kb. 10-15 percet áll. Ekkor igazán omlós lesz, szétolvad a szájban, tökéletes élmény.

A fügével nekem is ilyen tapasztalataim vannak, nagyon kevesen szeretik a környezetemben, de ők viszont nagyon. A többiek szájat húzgálnak és fanyalognak.

Makka írta...

Még azt szeretném kérdezni, hogy mennyi szódabikarbóna kell hozzá?

erős ildikó írta...

Bocsánat, lemaradt, pótoltam!
Késhegynyi (egészen kevés) szódabikarbónát tettem bele. Nem lényegi része.
A joghurtból sem kell az egészet feltétlenül beletenni, csak amennyit felvesz, hogy könnyen lehessen a golyókat formázni.

Lívia írta...

Én is tervezem őszre a fügefa ültetést. Imádom a fügét, és még napos szegleteim is vannak:)

duende írta...

Nagyon izgalmas a bonbonod! Tetszik. Vendégvárónak kítűnő finomság lehet!

És a napraforgó - :)))) Csak úgy nevet! :)

A fügével én úgy vagyok, hogy igazán aszalva szeretem. Édesebb, teltebb lesz az íze.
Ja. És mindig a szex jut eszembe róla. :)) Mióta egyszer életem párja azt találta mondani, hogy a lábam közötti szépségre emlékezteti. Nagyon. :))

erős ildikó írta...

Érdekes, hogy én meg aszalva igazán egyik gyümölcsért sem rajongok - elvész a frissességük, könnyedségük, nehézzé és túl édessé válnak.
Az aszalt fügéért sem rajongok. Makka részeges dzsemje viszont a friss fügékből isteni (ha már tartósítjuk), de mégiscsak legjobb (nekem) frissen.
Mint szexszimbólumra még nem gondoltam rá, talán mert az én életem párja nem mondogat ilyesmit:)

duende írta...

:))

Tudod, én édességekben is az arabos-édes-nagyon sziruposakat szeretem. :)


A versedről meg el is felejtettem írni...
Ma volt egy álmom éjjel - és ez volt a lényege. Nagyon szívenszúrt, reggel egy félórát sírtam, annyira fájó volt.
Nagyon betalált.

Ancsika írta...

Napamátka! miért nem nekem kínálgatod azt a fügét??? Ne félj én nem mondanék nemet!!! :)
A bonbonod telitalálat. Mentettem, mert feltétlenül szeretném megkóstolni! :)

Jade írta...

Ez a bonbon otlet nagyon tetszik!
Csodalom a kreativitasodat! De nagyon!!!

lúdanyó írta...

Nekem is nagyon tetszik a bonbonod! Nem is hallottam még sós változatról! Amióta megkóstoltam a friss fügét, azóta a szárítottat már nem kedvelem annyira.
Bár ez a hasonlat Duende kedvesétől ... :))

Makka írta...

Hát, nem tudom, Duende.:-D
Engem meg pont az életek párjának nemesebb tesztrészének egyikére emlékeztet.

Bridge írta...

Nagyon szépek azok a fügék, azt hiszem én is a bonbonokat adtam volna oda :)