Azon töprengtem, szabad-e néhány oldal elolvasása után ajánlani egy könyvet. Mert be kell, hogy valljam, nem kis lelkiismeret-furdalást okozott a Szakácsok könyvének megrendelése. Ugyanis eddig csak olvastam róla, bele nem lapoztam sehol. Egy ideje minden kiadást igencsak megfontolunk, könyvekre, szórakozásra mostanában nem költünk. Márpedig azt senkinek nem kell bizonygatni, hogy e könyv nélkül is lehet élni, főzni - még jókat enni is.Tavaly volt már egy akció, amikor a 12 000 forintos könyvet 6999 forintért lehetett megvenni. Ekkor elgyengültem kissé, s párom igyekezett is rábeszélni: vegyem meg. De valahogy letettem róla. Két dologgal győztem meg magam: biztosan tele van különleges hozzávalókat igénylő, drága, nem éppen magyaros vagy hétköznapi receptekkel. És biztosan a receptek uralják, nem a technikák, márpedig engem az utóbbi érdekelne. Továbbá elhitettem magammal, hogy a külcsín a belbecs rovására megy, vagyis gyönyörű fotók lesznek benne - számomra kevés hasznosítható ötlettel.
A tegnapi akciónak 3999 Ft-ért viszont már nem tudtam ellenállni, különösen a könyv sokfelé olvasható ismertetője okán. Úgy gondolom, ennél olcsóbban már nem juthatok hozzá - bár lehet, hogy tévedek. Kicsit félve nyitottam ki, hogy majd néhány oldal után le is teszem.
Nem arról van szó, hogy más konyhák ételeit ne szeretném. Ellenkezőleg. Nagyon sok, főleg kínai, indiai, mexikói és görög ételt szívesen eszem, de más országokból is vannak kedvenceim.
Ám, ha én főzök, inkább a magyar földön termő, szezonális növényeket, az itt élő állatok húsát részesítem előnyben. Miért? Azt is mondhatnám: ha Rómában vagy, élj úgy mint a rómaiak.
Mert egy-egy hozzávaló mindig ott a legjobb, ahol megterem.
Mert a különlegesebb, importált élelmiszerek nem feltétlenül olcsók, a hosszabb-rövidebb szállítás nem tesz jót a minőségüknek.
Mert a Magyarországon könnyen beszerezhető hozzávalók kínálata is olyan széles, hogy egy emberélet biztosan kevés a csak bennük rejlő lehetőségek felkutatására, hasznosítására.
Mert szeretném megmutatni, milyen sokoldalúan lehetséges magyarul főzni magyar alapanyagokból.
Mert ide kötődöm.
Szívesen használom viszont az itthon fellelhető dolgokat időnként kicsit másképp, mint ahogy megszoktuk, s persze ötleteket a főzéshez bárhonnan örömmel merítek.
De vissza a könyvhöz. Kellemesen csalódtam. A több, mint hatszáz oldalas könyv valóban szép kiállítású, és bár vannak benne különlegesebb receptek is, nem ez a fő irányvonal.
Tényleg technikákat tanít meg. Méghozzá egyszerűen. Nem beszél rá feleslegesen arra, hogy mindenféle drága eszközt szerezzünk be a konyhánkba. Mindennek megmutatja az egyszerűbb eszközökkel lehetséges elkészítési módját is. A leírásokat követve könnyen átlátható, mi az, amire tényleg szükségünk van.
Nagyon sok ötletet ad. Még csak az első fejezetben merültem el (ez a mártásokkal foglalkozik), s máris számos hasznos tudnivalóval, s persze kipróbálandó technikával lettem gazdagabb.
Így most már bátran ajánlom azoknak is, akik hozzám hasonlóan elsősorban itthoni ízeket főznek, ám szívesen tanulnak és kísérleteznek a konyhában.
(Mivel felvetődött az igény, ezért lefotóztam a tartalomjegyzéket. 3 kép. Nemigen kicsinyítettem, hogy olvashatók legyenek. Méretük képenként közel 1MB. Aki kéri, annak e-mailben átküldöm.
A tartalomjegyzéken túl még van egyébként praktikus kisszótár és tárgymutató is a könyv végén.)
