Ha sejtettem volna, hogy van ilyen, akkor persze hogy nem egy szál kulccsal a kezemben sétálok ki párommal és édesanyjával ebéd után a Bódva partjára. Hanem minimum viszem a piacozó kosaram.
De nem tudtam, micsoda kincsek és finomságok teremnek ott. Párom anyukája hívta fel a figyelmemet először a vadsóskára, amely különösebben nem érdekelt, mert a sóskát hagyományos módon elkészítve nem szeretem. De azután elkezdtem rágcsálni a leveleket, amelyekből kedvünkre válogathattuk a legzsengébbeket, a legszebbeket, s akkor már tudtam, hogy nekem ebből friss saláta kell, mondjuk sült krumplival. Vétek lenne megfőzni. Úgyhogy el is kezdtem szorgalmasan gyűjtögetni. A virágja már felmagzott, tehát a kertben is ültethetünk. Később szépséges lilás-rózsaszín virágokra akadtunk (a képen), s kiderült, hogy ez bizony menta, kellemes illattal. Szedtünk még vadalmát és kökényt (ez utóbbi remekül oltja a szomjúságot). Szamócát is találtunk. Még jó, hogy párom édesanyja legalább egy nagyobb zacskóval készült a sétára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése