Nagyon itt volt már az ideje, hogy én is kipróbáljam a még júniusban szerzett tésztagépemet. Elvittem magammal a komjáti nomádkonyhába is, de ott sem került elő valahogy. Ma végre felavattam. Közben eszembe jutott Anyu, akinek még természetes volt, hogy kézzel gyúrta a tésztát, sosem vettünk "késztésztát", azt nem szerettük. Gyakran mondogatta nekem, hogy én már biztosan nem fogom kézzel készíteni. A halála után - még a tinédzseréveim közepén - persze hogy meggyúrtam néhányszor, csakazértis. Aztán a tanulás meg a munka annyira lefoglalt, hogy alig jutott időm főzni, nagyon jó volt már akkor a bolti tészta. Annál is inkább, mert közben olyan jobbnál-jobb minőségű termékek kerültek a polcokra, amik ellen nemigen lehetett kifogásunk. Vagy csak elszoktunk a házitól? Nem tudom. Most viszont sok az időm, belefér néha, hogy egy kicsit "mást" együnk. De ma csak a gyúrás történt kézzel, a nyújtást, vágást már a gép csinálta.
Íme a recept:
A tésztához: 60 dkg liszt, 4 tojás, 2tk só, bő 1 deci víz.
A töltelékhez: 6-8 ek darált mák és cukor, olvasztott vaj
A krémhez: 7 dl tej 3 dkg liszt, 1 citrom lereszelt héja és leve, 1 vaníliarúd, ízlés szerint méz vagy cukor (kb 4-5 ek), 7 dkg vaj
A citromkrémhez a vajat megmelegítjük, rászórjuk a lisztet, majd fokozatosan hozzáadjuk a tejet.
A vaniliarudat több darabba vágva beletesszük. Miután besűrűsödött, lehúzzuk a tűzről és a citrommal valamint mézzel (vagy cukorral) ízesítjük. Felhasználás előtt a vaníliarúd darabkáit eltávolítjuk belőle.
A tésztát összegyúrjuk, 1 órát pihentetjük, majd nyújtjuk és egész vékony metéltre vágjuk.
Félpuhára főzzük. Ezután a felét kivajazott tepsibe fektetjük és meglocsoljuk olvasztott vajjal, majd megszórjuk mákkal, cukorral. Végül rátesszük a tészta másik felét és ráöntjük a citromkrémet. Összesütjük 200 C fokon addig, míg a tésztaszélek ropogóssá nem válnak.
2 megjegyzés:
Kinézetre nagyon klassz! Ami mákos és süti, az már eleve jól indul. Majd kipróbáljuk.
Na, ez lesz holnap!
Megjegyzés küldése