Tudom én persze, hogy epret nemigen szoktunk rétesbe csomagolni, pláne nem ilyen módon, de hát ehhez volt kedvem. Hetek óta kerülgetem ugyanis a mélyhűtőben komjáti epertermésünk idei utolsó adagját, egy szép nagy doboz szamócát. Igen, inkább szamóca, apró, kerek és édes gyümölcsök. Ma végre elszántam magam, és azt találtam ki, hogy rendhagyó módon réteslapokba csomagolom. S akkor a konyhaasztalon még rámnézett az a kiskosárnyi dió, amit igazán csak mutatóba hoztam a nomádportáról (cipelni a vonatozás közben nem volt kedvem). Szóval megtörtem néhányat, és durvára vágva az eperre szórtam. Cukor nem került bele, a tölteléket csak egy evőkanál virágmézzel locsoltam meg. A felolvadt eper leve sem veszett kárba, a felesleget eliszogattam sütés-főzés közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése