Nekem gyakorlatilag nincsenek ilyen-olyan névvel ellátott leveseim, annak ellenére, hogy egy kiadós levesnél (egytálételnél) talán semmit sem értékelek többre. Miért is? Mert általában nem gomba-, borsó-, karfiol-, brokkoli-, zöldbablevest (stb.) főzök, hanem a levesbe gyakorlatilag az kerül bele, ami van otthon vagy amit a kert éppen ad, és így mindenki olyan néven szólítja, amin csak akarja. A lényeg, hogy jó minőségű, friss hozzávalókból készüljön. Most is így történt, semmit nem vettem hozzá. Amit a késő őszi kert nyújtani tudott (s mint látjuk majd, nem is keveset), mindazt beletettem. Azt hiszem, így is rendhagyó lett. Viszont a fotózás sietségünkben már elmaradt (utaztam haza), csak a hozzávalók egy részét örökítettem meg, de kipróbálni így is érdemes.
Tehát került bele:
lila pereszke (képét lásd az eggyel korábbi bejegyzésben), 1 paradicsom
kelbimbó, karfiol, brokkoli, kistök, karalábé, apró krumpli,
bébikukorica (óvatosan vele, mert édeskés)
fűszerek: vadsóska, zellerzöld, petrezselyem, zsenge karalábélevél, fehérbors
(a rántáshoz zsiradék, kevés liszt és pirospaprika, zúzott fokhagyma)
Először a rántást készítettem el, ezúttal egész lazára, világosra, a pirospaprikából is csak egy keveset tettem bele, megfuttattam benne az összetört fokhagymát, majd rádobtam a kisebb darabokra vágott zöldségeket, a brokkoli- és karfiolrózsákat, a kelbimbókat persze egyben adtam hozzá. Kicsit pirultak, majd felöntöttem kevés vízzel, és fehérborrsal, sóval ízesítettem. A durvára vágott zöldfűszerek felét is hozzáadtam. Itt mondom el, hogy a vadsóskát én inkább vagy salátának, vagy zöldfűszernek használom fel, hagyományosan elkészítve nem szeretem. A levesnek viszont kellemesen savanykás ízt adott. Nem mellesleg a zsengébb karalábélevelekből is aprítok mindig a zöldfűszerekhez. A főzés végén tettem hozzá a felszeletelt lilapereszkét és az apróra vágott paradicsomot. Még egyet forrt, majd a maradék friss zöldfűszerrel meghintve tálaltam.
S még egy adalék mindehhez: ma egy éve, hogy megvettük a nomádportát.
3 megjegyzés:
nagyon szép ez a kép (is). csak most jut eszembe, hogy az "igazi" karalábé lila és nem olyan "semmilyen zöld", mint amit errefelé lehet kapni. mennyire igazad van a finom levessel kapcsolatba. ha zöldséglevest fözök, én is mindent bele szoktam tenni, ami itthon van;-)
Van azért nekünk is zöld karalábénk, a többségét már mindkét színből felszedtük, de ez az egy példány elbújt eddig. Nekem végülis mindegy a színe, csak ne legyen öreg, fás, és az édeskés zöldségekért sem rajongok. A karalábét nyersen is elrágcsálom, ha mindenáron ehetnékem támad. Ezt a nassolnivalót különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül ropogtathatom. Be kell vallanom, hogy komjáti termésünk jelentős része így tűnt el...
Szia,
Kíváncsiskodnánk egy kicsit a könyvespolcod tájékán :-)
Nézz be hozzánk: www.sajtkukac.hu/?p=1094
Niki
Megjegyzés küldése