pillanatokba rejtve csöppnyi létezés
a többi halál vagy meg-nem-érkezés
haza - hová nap-nap indulsz s indulok
apró pont a folyton változó holnapok
a száguldó időfolyó meredek partjain
keskeny szirt őrzi csonkán is vágyaink
(erős ildikó - szirtfok - részlet)
Íme a csokoládétorta második felvonása. Magam részéről az elsőre szavazok (lásd az előző bejegyzésben.) De - ahogy írtam - vidéki rokonainkhoz készültünk, s mivel ők a hagyományosabb ízeket kedvelik, úgy gondoltam, nem találják majd elég édesnek-krémesnek a süteményt. Ezért a bemutatott tortám fennmaradó részét két lapra vágtam. Házi eperlekvárral megtöltöttem, és egy lehelletnyi cukorréteg is került a tetejére. Többször is meghallgattam páromtól, hogy újabban mindenből kihagyom a tojást - miközben bőségesen rendlkezésünkre áll, hiszen rendszeresen kapunk - ráadásul "valódi" tyúkok alól. Ez így igaz. Ennek ellenére a süteményből mostanra semmi nem maradt - és ő is tevékenyen besegített az eltűntetésébe. Világos, ilyen tojásnélküli akármi ne szúrjon szemet sokáig, inkább semmisítsük meg...
Ma egy napot a nomádportán is eltölthettünk, de erről majd a következő bejegyzésben írok...
5 megjegyzés:
Szeretnék veled barátkozni :)
http://veravegakonyhaja.blogspot.com/2009/03/baratsag-egy-aranyfonal.html
Nagyon szép lett, Napmátka! Egyszerű, elegáns! :)
Kedves Vera!
Személyedben újabb megtisztelő érdeklődés a vega/vegán bloggerek részéről, már megyek is konyhádba!
Duende!
Köszönöm! Mégis azt mondom, hogy alapváltozatban (cukor, lekvár nélkül) az igazi, úgy érvényesül legjobban a csokoládé íze.
A lekvárt is Te készítetted?
Ezt most nem. Kaptuk komjáti rokonoktól. Nagyon finom, bár én a gyümölcsöket (főleg az epret) sajnálom lekvárba tenni. Elég nagy mennyiséget meg tudunk enni nyersen, a többit meg inkább lefagyasztom, télen is jól jön néhány szem a reggeli gyümölcsturmixba.
Megjegyzés küldése