Fűszerolajos-sajtos pirítós dióval és körtével

Ez a bejegyzés nem is egy valójában, hanem legalább négy. Témájában mindenképpen. Tegnap ismét előkerült, szerepelt nálam a fűszerolaj, nos, íme az első felhasználási javaslat. A pirítóshoz használt kenyérszeletek mindkét oldalát alaposan bekentem a fűszeres olajjal. Így egyrészről ropogós kérge sült, másrészről átvette az olaj zamatát. A töltelék ötlete pedig két gasztrobloggernek is köszönhető: Palócprovence a napokban felidézte bennem, hogy egyszer már akartam sajttal gazdagon töltött bundáskenyeret csinálni (bár ez sem az), Dulminától meg már több alkalommal megirígyeltem a dió-körte-sajt kombinációt. Kerítettem tehát elfogadható körtét is. Vékony szeletekre vágva és tört dióval megszórva fektettem a sajtra. S nem utolsó sorban a kenyérről: a nemrégiben bemutatott darás kenyér receptje szerint készült, kicsit több köménnyel, hogy ne legyen mindig egyforma. Ezúttal azonban gépben sült, mert párom meglepett egy kenyérsütővel a születésnapomra. Tudni kell róla, hogy biztosan nem jutna eszébe hatalmas virágcsokorra, kozmetikumra, csecsebecsére költeni megspórolt pénzét, sokkal szívesebben választ valami praktikus, használható ajándékot. S én ezt örömmel veszem, mert egyrészt biztosabban találja el, minek örülnék, másrészt látom én, hogy férfiaggyal gondolkodik - és ez természetes. Ettől függetlenül azért rajzolt nekem a gép mellé egy tulipánt...
A kenyérsütőhöz még tartozik egy rövidke történet is: 2006-ban, amikor Németországban dolgozott, szerzett ott nekem ingyen egy egészen egyszerű masinát, s csak azért merte hazahozni, mert úgy gondolta: ha kihajintom vele, akkor sem költött rá. Tudja ugyanis, hogy meglehetősen tartózkodó vagyok a konyhai és háztartási gépekkel szemben. Egyrészt nagyon kevés a helyem, másrészt jónéhány dolgot inkább kézzel végzek. Porfogónak, szekrény mélyéről előásható csodamasinának meg nemigen veszem hasznát. Nos, amikor beköltözött a gép, sikerült neki egy könnyen elérhető helyet találni, s megörültem, hogy a "dobozán" kívül csupán egy sütőedény és egy lapátka tartozik hozzá. Természetesen kipróbáltuk, sütöttünk benne kenyérfélét, kalácsot. Később mégis másra kezdtem használni: a kelttésztákat dagasztotta, amíg én mással voltam elfoglalva. A télen páromnak feltűnt, hogy egy ideje nincs használatban a gép. Nem értette, de nem kérdezte. Én azért elárultam neki: ősszel - amíg ő a nomádportánkon munkálkodott - egy hanyagságomból megpenészedett kenyérrel együtt kihajítottam a keverőlapátkát is. S mivel itt kuka van, nem komposzt, bizony késve keresgéltem utána. Hát innen jött a kenyérsütő ötlete, bár először megpróbáltunk lapátot keríteni a régibe, de vagy nem volt belevaló, vagy összemérhető lett volna a gép árával. Az új masina már előre programozható, sok dolgot tud. Ebben sült tehát most a pirítósnak való, s még sok más tervem van vele - dagasztásra biztosan be lesz fogva, mert azzal tényleg időt nyer nekem.