Úgy döntöttem, hogy nem bitorlom a Baileys védett márkanevét e házi készítésű itókával, de nem titok, hogy e pompás krémlikőr Doctor Pepper és Mennyei Manna kitűnő receptje alapján készült.A kettő közül én az utóbbit követtem abban a tekintetben, hogy hozzáadtam kávét, viszont a whiskeyből "csak" 3,5 decit. Ugyanis különböző számításokat is végeztem az ital készítése közben, melynek az volt az eredménye, hogy még így is meghaladom kissé az eredeti termék alkoholtartalmát (17%). Ezen túlmenően persze az árát is ki akartam számítani a házi variációnak. Rögtön adódott is az ötlet, hogy akkor a rendelkezésre álló 7 decis ír whiskeyt érdemes félbeosztani, így majd egyszer egy második adagra is elegendő lesz. No, ekkor derült fény a turpisságra.
Mi ugyanis nem szoktunk whiskeyt venni, sőt kapni sem. Nem szeretjük és drága is. Baileys-t sem szoktunk venni - bár ezt én nagyon kedvelem, de szintén nem olcsó.
Mégis úgy alakult, hogy már vagy két éve sínylődött egy üveg díszdobozos Jameson ír whiskey a konyhaszekrényben, jó hátul. Most néztem csak utána, hogy ez egy közkedvelt, 40% alkoholtartalmú, 3-szor lepárolt (vagyis semleges ízű) itókának számít. Szóval ezt az üveget mégiscsak ajándékba kaptuk, azt hiszem az egyik ügyfelemtől. Nálunk az a szokás járja, hogy nem lévén nagy alkoholfogyasztók, az ilyen ajándéknak azért persze megörülünk, el is tesszük, hogy alkalomadtán továbbajándékozzuk. Karácsony táján amúgy is sok helyre kell vinnünk valamit. Ennek a whiskeynek is ez volt a sorsa, többször oda is akartuk adni, de mindig hazakerült - legutóbb az a pár, akinek szántuk, nem tudott eljönni a családi összejövetelre. Szóval a nyakunkon maradt. Pár napja meg belebotlottam a fent emlegetett receptbe, és akkor úgy döntöttem, hogy már nem adom oda senkinek, marad nálunk, s lesz belőle likőr.
Csak amikor kimértem a felének gondolt 3,5 decit, akkor szembesültem a ténnyel, hogy ez az üveg már meg volt bontva valamikor, mert a kimérés után bizony nem maradt benne még három és fél deci, csak úgy nagyjából kettő és fél. Mondjuk gyanúsan könnyen is nyílt. Hogy mikor és ki vételezett belőle, azt ennyi hányattatás után meg nem mondom, de nem is érdekes. Jó, hogy nem ajándékoztuk így kinyitva el...
Nekem mindenesetre "ingyen" volt ez a whiskey, máskülönben nem hiszem, hogy eszembe jutott volna elkészíteni eme nagyon finom de költséges italt.
Egyébként tudtátok, hogy az írek írják a sajátjukat whiskey-nek, a többiek meg a nem ír ital nevét whisky-nek? Biztos sokan tudtátok.
S akkor nézzük az árkalkulációt. Mivel nem mindenki rendelkezik ilyen ingyen alapanyaggal, természetesen beleszámítottam a Jameson whiskey árát is, az interneten 0,7 literes kiszerelésben 5.190.-Ft. Nem semmi! A Bailey's ugyanitt 4.790.-Ft-ba került. Nem néztem meg több helyen, ezért lehet, hogy olcsóbban (vagy drágábban) is beszerezhető.
A házi készítésű italból 1 liter lesz. Az összehasonlítás kedvéért átszámoltam költségét 0,7 liternyi mennyiségre. Ez a Jameson whiskeyből késztve 2.620.-Ft. Vagyis több, mint kétezer forinttal olcsóbb az eredeti Baileys-nél. Nyilván létezik a Jameson-nél olcsóbb whiskey is alapanyagnak, de azzal én is egyetértek, hogy célszerű többszörösen lepárolt, semleges ízű, jó minőségű italt használni.
Az íze? Tegnap - amikor elkészült - nagyon finom volt. Ma? Állítom, hogy teljesen olyan nekem, mint az eredeti ital - ha nem tudom, hogy én csináltam, nem mondom meg, hogy nem az. (Bár abból nincs itthon, így nem tudom bekötött szemmel tesztelni a különbséget...)
Hozzávalók:
5 dl tejszín
4 ek kristálycukor
2 cs vaníliás cukor
2 tubus sűrített tej
1 dl lefőzött erős kávé
3,5 dl whiskey
Elkészítés:
1. A tejszínt felmelegítjük, félretesszük. A kristálycukrot karamellizáljuk, majd levesszük a tűzről és beleöntjük a meleg tejszínt. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett, lankadatlan türelemmel teljesen felolvasztjuk benne a karamellizált cukrot.
2. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a sűrített tejet és a kávét. Összeforraljuk, majd hűlni hagyjuk.
3. Miután kihűlt, hozzáöntjük a whiskeyt. Üvegbe töltjük, jól összerázzuk. Hűtő oldalában tároljuk.
29 megjegyzés:
Nem vagyok én sem egy nagy alkoholivó( leszámítva néha 1-1 pohár rosét, vagy pezsgőt, esetleg egy kis limoncellot-de ennek nem tudnék ellenállni!
Nálunk épp így van: sosem veszünk ilyesmit, mint a whiskey(vagy whisky)-ajándékba kaptuk eddig...
Az árszámolás úgy jóval kedvezőbb:))
Jaj, és azt bírom nagyon, ahogy az ausztrál-magyar rokonunk a whisky-t úgy mondja, hogy "whiskiii)...Nem tudom jól visszadani, de eszméletlen jól hangzik, kb , mint a Porshe helyett mondott " porsha" :)))
Védelmére legyen mondva, kicsi gyerek kora óta ott él.....
A pezsgőt például egyáltalán nem szeretem (bár némelyik gyümölcsöset és a bodzát azért még megkóstolnám próbaképpen.)
Bor: régen mindig azt hittem, hogy nekem a vöröset és az édeset kellene valamiért szeretnem. Közben rájöttem, hogy én - nagyon néha és csakis evés közben - fehér szárazat fogyasztok szívesebben, függetlenül attól, hogy mihez mi megy.
Például a párom által kedvelt tokaji aszút sem szeretem, pedig az desszertbor.
Röviditalok: csakis a finom krémlikőrök néhanapján, esetleg konyakos meggy.
A limoncello eddig kimaradt...és persze jó sok híres italt nem ittam még...
Nálunk keletje van a jó boroknak, akár kettesben Zurammal, akár baráti társaságban :-)
Whisky egyszer, egy korty, és aztán a felbontott, ajándékba kapott üveget kitettük a kuka mellé... Jöhet a kövezés... Nem tudjuk megfejteni, mi benne olyan jó!
Nekem bevált trükk, hogyha valamibe kevés alkohol kell, egyszerűen elmegyek egy kultúráltabb kocsmába, és kérek fél deci, egy deci akármit. Közlöm, hogy nem hatóságtól jövök és próbavásárlás, hanem főzni kell. Mindig kapok :-)
Csodás a kép! :)
De ezt sajnos kihagyom... Bár biztosan nagyon finom. De likőrt egyáltalán nem iszom, tejszíneset meg végképp nem. Egyszerűen nem bírom az édes italokat, szó szerint. Ez van.
Száraz vörös- és fehérbor jöhet. Jó minőségű házipálinka jöhet. (Külföldiek közül egyedül a tequila, azt szeretem sóval és citrommal.)
És itt vége...
Az összes ajándékba kapott likőrünket szomszédasszonyom fogyasztotta el. :))
Viszont ajándéknak tényleg szuper ötlet!
Viki!
Ez a gasztrokocsmázás nekem teljesen új ötlet, de nem butaság, ha kis mennyiségre van szükséged. Bár, gondolom, ott sem mérik olcsóbban, mintha veszel egy kis üveggel a boltban, és azt használod főzéshez, hiszen eláll a maradék, nem igaz?
A kitett whiskynek biztosan nagyon örült valaki, bár talán felhasználhattad volna gasztronómiai célokra, vagy eltetted volna olyan vendégeknek, akiknek ez jön be.
Szerencsére nekem nem kell kocsmába mennem (nem szívesen tenném) némi szeszért, mert van saját pálinka most már. Meg tartok itthon időnként egy kis üveg rumot édességekhez. Ezen kívül - nagyritkán - csak fehérborra van szükségem egy-egy ételbe.
Duende!
Ahány ember...
Nekem viszont ezek a krémlikőrök nem igazán italszámba mennek, hanem desszertek, olyasmik, mintha valamilyen alkoholos süteményt ennék.
Persze magasabb az alkoholtartalmuk, mégis.
A bonbonok közül is a konyakmeggy a kedvencem, persze csakis keserű csokoládéval, nem az új, fura változatokban.
Vagyis egy kis édes-keserű íz és egy kis alkohol, esetleg gyümölcs.
Önmagában csak a száraz fehérbort iszom meg, de ritkán kívánom (úgy félévente egyszer) és akkor is - ahogy írtam - étel mellé.
Húha, akkor én köztetek tisztára alkesznek számítok.:) Én szeretem a tequilát, a rumot (Captain Morgan Spiced), az általam készített nocinót – olasz diólikőr, megiszom a jó házipálinkát és a nagyon száraz pezsgőt is kedvelem. Viszont a borokat nem. Ja, és a búzasört is szeretem. Meg a koktélokat, amik nem édesek: Margarita, Cosmopolitan, Martini stb.
Azért jó ez a házi Bailey's, mert szerintem nem olyan nyúlósan édes, mint az eredeti, boltban kapható, azt én csak egy rész Bailey's, két rész jó whiskey és rengeteg jég összetételben tudtam meginni.
Valóban igazad van, Napmátka, ezek szinte desszertek, egy-egy korty elég, hogy elvegye egy erőteljesebb vagy fűszeresebb étel ízét.
Nekem könnyű dolgom van, ha ilyet akarok készíteni, mert S. nagy whisk(e)ys. Mondjuk, a múltkor kissé lehalt, amikor meglátta az üveget, nem sok maradt az alján a kotyvasztásom után.:)
(Megjegyzem, a beírandó szó a szóellenőrzésnél a GILTI volt, már csak egy "u" hiányzik meg a végén az "i" helyett az "y"...:-D)
Hahó, itt egy bor rajongó beszél. Nálunk mindig várakozik egy-két borospalack, hogy elvigyük a szelektív gyűjtőbe. Azt mondjuk csak csendben jegyzem meg, hogy magunk között általában körberöhögjük azt, aki édes vöröset kér. Már bocs, de azok nagyon-nagyon ritkán jó borok.
Ami ezt a krémlikőrt illeti, régen nagyon szerettem, de mostanában valahogy elfelejtettem. Talán, mert nem ihatok alkoholt - kivéve a bort, de azt is csak "egészségügyi" célzattal és mértékben.
Ami az én legnagyobb kedvencem volt a bulizós korszakban a jó kis koktélok, pl. Pina Colada, hogy én azt mennyire imádtam! Nyáron azt hiszem csinálok is majd magamnak, alig várom.
Oké, értem, Napmátka.
Sajnos én valahogy úgy vagyok összerakva, hogy ha édes is, meg alkoholos is, akkor futás van... izé. Tudod. Szóval émelygek tőlük, forog a gyomrom. Aztán rövid úton ki is gyün. Nem tehetek róla. Egy-két eset után rájöttem, nem az én műfajom az édes-szeszes.
Viszont a koktélok, na igen. A fanyar, szárazak okésak. A konyakosmeggyet is szeretem, és én is az étcsokisat, azt a régi fajtát, az nagyon finom! :)
Makka: nehogy aszidd! :))
Száraz vörösborból mindig van itthon több fajta, a párom nagyon szereti vacsorához, ebédhez. Hetente el is fogy 3-4-5 üveg bor. Én is szeretem a jó száraz vörösbort.
Én viszont ebben is fura szerzet vagyok, mert ételhez sem bírom az alkoholt. vagy iszom, vagy eszem, a kettő nekem nem megy együtt! :)) Éhgyomorra még jólesik, de ha ettem, utána már nem bírok inni, ugyanaz történik, mint a likőrök esetében... Tehát ebédhez, vacsihoz én szörpöt iszom. Kizárólag.
Elegánsabb éttermekben szokott is furán nézni a pincér! :)))
Pénteken készítettem pont én is egy adag Doctor Pepper féle likőrt. Ajándékba vittem hétvégén, de icipici kimaradt az üvegből, amit ma megkostóltunk. Annyira nagy volt a sikere a férjemnél (aki nem nagy likőr rajongó), hogy már el is készült a saját adag is. Én csak belenyaltam az íze kedvéért, mert most nem alakoholizálok, de majd eljön az én időm is :)
Makka!
Én bevállalom ezt az ellenőrző-szót,
sosem állítottam magamról az ellenkezőjét...:))
Viszont ha a bolti Baileyshez még két rész whiskeyt öntenék, háááát, nem tudom, mi lenne belőle(m)...
Ági!
Én meg nem is ismerem a koktélokat, csak hallomásból. Sosem ittam. Talán mert kimaradt a bulizós korszak...
Duende!
Továbbra is azt mondom: mindenki fogyassza azt,ami jólesik, és nem okoz gondot.
Csak azt nem értem, hogy ha az édes-szeszes nem jön be, akkor hogy jönnek a képbe olyan sütik, mint a részeges-meggyes kókuszgolyóid, vagy olyan italok, mint Anyukád által készített meggylikőr, de még akárcsak a konyakos meggy is...(?)
Én nem tudok úgy enni, hogy ne igyak közben. Tudom, ez nem egészséges, de így van. Viszont én is szörpöt iszom az ebédhez. Étterembe nem járunk, így nem néznek furán. Ott legfeljebb gyümölcslét kérnék. Reggelire tea (mikor milyen) a gyümölcs mellé, vacsorázni nem szoktunk, de néha akkor is teázunk. Ha néha bort iszunk, én azt is csak ebéd közben, kell, ami felszívja.
De hát különbözően működünk...
Na akkor én is vallok:) Én inkább a száraz vörösbort kedvelem ma már, esetleg a fehér is jöhet, na meg a tokajit desszertbornak. Érdekes módon a likőröket régen szerettem, ma már válogatós vagyok ezügyben, de szerintem a Baileyst meg tudnám kóstolni. A házi pálinka még jöhet, főleg ha barackos vagy jóféle szilva... Képzeljétek, a lakodalmunkon anno annyi idős szilvapálinka volt, mint ahány éves a jóuram volt akkor:)
Manóanyó!
Én sem ihatnám, és nem az alkohol miatt... gyorsan el is tüntetem, hogy ne zavarjon később...:-)
Ha valamivel egyébként hasonló gondom támad (mármint hogy nem fogyaszthatom, pedig finom), akkor gyorsan szétosztogatom a rokonoknak és a barátoknak...
Kata!
Nekem a saját jóféle szilvapálinkánk teljességgel ihatatlan, hiába próbáltam lelkes arcot vágni hozzá. Mondjuk a többi is. Sőt, már a szaga is émelyít. Viszont desszertbe, süteménybe újabban egész jól hasznát veszem...és kaptam hozzá még sok jó, kipróbálandó ötletet.
Jópofák vagytok-ahogy mindenki vallomást tesz:)))
Valójában semmi baj nincs a mértékletes alkoholivással-abszolút hozzátartozik a gasztronómiához...És igen,(tudom, nem kezdünk és-sel mondatot-ez most az írói szabadság része:)) ) mindenki igyon azt, ami neki jólesik...
Hát igen, olyan, hogy édes vörösbor-az valami cukrozott lötty általában:)
A likőrök nálam is inkább az édesség kategóriába tartoznak. A limoncelloban épp azt szeretem, hogy fanyar kissé és nagyon citromos, nem negédes-Neked ízlene, Napmátka, szerintem!!!
Ha már vallomás: egy pohár jó minőségű, hideg sört is képes vagyok nyáron, nagy melegben meginni...
Pezsgőből ha választani lehet, akkor az Asti Spumante...
Borból, mint írtam, leginkább a gyümölcsös aromájú rosé...
A pálinkákat nem bírom , azt hiszem, meg semmi töményet: egyszerűen nem esik jól.Kihagyom...
A koktélok közt vannak finomak, de nagyon veszélyesek tudnak lenni a másnapra vonatkozólag épp azért, mert sok összetevőt tartalmaznak...
Mielőtt úgy tŰnne , hogy ezeken élek, nem....Havonta néhány üveg bort elkortyolgatunk a férjemmel, de ez tényleg inkább csak kortyolgatás, mintsem ivás....Milyen jó is az egy finom sajttal!!!
:)))))
Az alkovol (ahogy barátosném kislánya hívta pici korában) keöll az élethez. Kész. :))
Napmátka: a süti az más valahogy. De tudod, írtam is többször, nagy sütis sem vagyok. Anyu meggylikőrjét pedig sosem ittam, csak kóstoltam. Sok meggy termett régen a hegyen. Egyébként ő is arra gyártotta anno, hogy munkahelyen névnapozásokra vitte be. Akkor még divat volt névnapozni.
De ha hiszed ha nem, ezt a likőrödet meg fogom csinálni. Méghozzá szomszédasszonyom névnapjára. Ő imádja, szerintem nagyon fog örülni neki! Mert szerintem is sokkal finibb lehet, mint a bolti. És whiskey is kivételesen van itthon! :))
Trin, nyáron én is szeretem a jó hideg sört, szuper jó szomjoltó.
De adtál is egy ötletet. Pontosabban a kedvenc nyári italom, és még nem szerepel a blogomon. Na ma fölteszem Lányok!
Éljen az alkovol, meg a nyár! :)
Gyönyörű kép! És biztosan finom is. A költségeknél mindent beleszámoltál?! A tejszín és a sűrített tej sem olcsó. Bár, ha nekem is lenne elfekvő whiskeym, biztosan én is nekiállnék készíteni.
Palócprovence!
Mindent beleszámítottam, a sűrített tejet és a tejszínt is! Blokkom is volt, így az árak pontosak.
De ahogy írtam, az összehasonlítás okán 0,7 literre átszámoltam.
A tényleges mennyiség a recept alapján 1 liter, annak ára pedig 3.740.-Ft-ra jött ki.
Trinity! Nekem a sör valahogy nem jön be és a tömények sem, de borból is nagyon kevés.
Borfogyasztásom úgy 2dl/félév körül mozog. Likőröket nem veszek, így többnyire nem is iszom, csak vendégségben. Ugyanis a jó minőségűek drágák, az olcsóbb utánzatoktól meg már néhányszor megfájdult a fejem, noha sosem szokott fájni egyébként.
Duende!
Várjuk a sörödet, s remélem, a szomszédasszonyod pedig örülni fog a likőrnek!
Én is csak evés előtt tudok inni. Szerintem olyan mértékben és hirtelenséggel emeli meg a cukorszintet az alkoholos ital, hogy gyakorlatilag jól is laktam. Kaja után egyszerűen nem megy le, nem mintha direkt erőltetném.:)
Egyébként akármilyen alkoholt iszom, mindig van egy pont, amikor már nem bírom lenyelni, így aztán még sosem voltam még becsípve se úgy igazán. Bár ez nem baj talán.:))
Trinity, ez tényleg vicces, mert ahogy írunk róla, úgy néz ki, mintha mást sem csinálnánk, csak az ivászat...:-D
A koktélok valóban veszélyesek, főleg a gin alapúak. Attól aztán lehet fejfájást kapni rendeset.
Napmátka, nem egyszerű tényleg az a whiskeys cucc, de a sok jég azért segít fellazítani. Lehet, hogy már nem is akarnék olyat inni. Most, hogy belegondoltam, brrr.
Makka!
Én meg az evés előtti ivást nem értettem soha, főleg, ha az alkohol. Tudom, hogy hazánkban is nagy divat az aperitif, sőt ma már a "velkámdrink" is, de egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy egy leves előtt alkoholos, teljesen más ízvilágú folyadékot fogyasszak...
Az az igazság, hogy nagyon ritkán eszem egyszerre két fogást is, vagy leves vagy más, ha van más is, akkor levest nem, úgy meg valahogy belefér alkalmanként. De leginkább "önálló étkezés" számomra a dolog.
Viszont én a leves után is iszom vizet, vagy akár közben is. Teljesen meg tudom érteni, hogy te sem tudsz úgy enni, ha nem iszol közben.:))
Mondjuk, majdnemanyóséknál kissé bajban szoktam lenni, de nem olyan sűrűn eszünk ott. Ott nincs mese, több fogás után desszert, evés előtt és után is van rövid, az evés utáni a "kiszálló".
Szerintem én ezt örököltem, mert anyu szülei is így voltak vele, és az anyukám is.:)
Nem semmi megpróbáltatás! Mondjuk nálunk majdnemanyósomnál sem semmi egy étkezés, de nem az alkohol okán:)
Most látom csak Napmátka, Te is elkészítetted DP likőrjét!:)))
...és milyen nagy hatással vagy az emberekre, mennyien kitárulkoztak az alkoholt illetően!:)))
Remek a recept, főleg így kávéval! Szerintem nem én, hanem az alkohol van rájuk ilyen kitárulkozós hatással. Vagy konkrétan ez a finom likőr! Biztos lesz többször is nálunk!
Olcsó viszkiből is nyugodtan ajánlom ezt a receptet! Teszkós goldenvelvetből csináltam, és cukrozott sűrített tejet vettem hozzá véletlenül. Így, úgy oldottam meg, a karamellizálást, hogy belenyomtam a tubusokat egy kisfazékba és addig főztem amíg szépen lebarnult.(már ennek olyan íze volt, mint valami jóféle bocicukornak) Mivel alapból nem ízlett ez a fajta viszki, így inkább megcsináltam mind a 7 deciből(megduplázva a receptet), és így mire mindent összekevertem, majdnem megtudtam vele tölteni 3 db 7decis Italos üveget. Szóval viszonylag gazdaságos, és nagyon finom ital lett belőle amit büszkén elmerek ajándékozni, vagy bátran merem kínálni a vedégeknek.
Ha valaki ugyancsak cukrozott sűrített tejet venne, és nem szereti ha nagyon édes az ital, annak 7 deci viszkinél 4 tubus helyett inkább csak hármat ajánlok bele, és külön nem kell cukor hozzá! Sok sikert annak aki belefog :)
Az előző vagyok, még annyit mondanék, hogy várj vele legalább egy napot még összeérik mert sokkal finomabb lesz.
Megjegyzés küldése