a földön puha lábnyomoktestünkön ékszer:
feltapadt homok
akaratunk fáradt madár
nem repül már
csak gunnyaszt a táj
(erős ildikó - júniusi csendélet)
Van olyan nap, amikor úgy ébred a gasztroblogger, hogy egyáltalán nincs kedve főzni. Sőt, ötlete sincsen. (Persze lehet, hogy más rendes gasztrobloggerekkel ez sosem fordul elő, vele igen.) Hiába van tele a számítógépe a feltétlenül kipróbálandó receptek tömegével. Amik közé egyetlen középszerű vagy unalmas dolog sem kerül, kizárólag a legeslegjobbak, a legizgalmasabbak. (Pedig már borsódzik a háta a médiában uralkodó örökös felsőfoktól...)
Szóval minden hiába. Ráadásul tudja, hogy egész délelőtt ideje sem lesz ilyesfajta élvezetekre, helyette újabb reménytelennek tűnő szócsata az apeh ügyintézőivel (mert sok tudás van ám felhalmozva a hivatalokban, amihez jogszabályból soha, legfeljebb bizonyos beavatott személyeken keresztül lehet hozzájutni), utána sorbanálldogálás a postán. Dél lesz, mire hazakerül.
Mindebben az egyetlen pozitív dolognak az látszik, hogy gyönyörűen süt a nap, és a hideg is eltűnt valahová egy éjszaka leforgása alatt. Tehát a délelőtti futásprogram ma szünetel, helyette jöhet a bicaj, ha már úgyis menni kell. Sajnos a bicikligumik azonban igen laposak, s persze a férfinép magához vett minden használható pumpát. Van egy egészen új, de az véletlenül sem jó a szelephez. Türelme fogytán nem keresgél újabb pumpát az amúgy is sötét sufniban, aminek a lakata sem akar ma kinyílni. Inkább előtolja a másik bicajt. Ugyan ez férfiváz, de szerencsére a nyerget nem létrával kell megközelíteni. A gumik jó kemények. Az ülés piszkos. Jön a takarítás, bepakolás a szállítókosárba, s már indulhat is. Piszok alacsonyan van ez az ülés - pedig mindig az ellenkezője szokott a gond lenni. Most jöhetne ugye a csőkulcs, de azt már nincs kedve keríteni. Saját jól bevállt kis pumpája és csőkulcsa mindeközben békésen szendereg valahol a nomádportán. Szerződések, csekkek, csomag, bevásárlólista, telefon, kulcs. Indulhatunk.
Túl hivatalon, ügyintézésen, postán, végre feldereng a fény. Csinos kis karalábék üldögélnek a zöldséges rekeszében, ma "akciósan". No ezek azok, amik a főzést nem szokták megérni, mert még nyersen nyomuk vész. Na de mégis, valamit azért lehetne kezdeni vele. Úgy éppen csak megmutatni neki a serpenyőt. S valami nagyon zöldet, frisset alkotni, amire megint jól jöhetnek az aszalt paradicsomok kontrasztként.
S így történik, hogy a gasztroblogger - kedv és ötlet ide-oda - ma sem marad éhen...
Hozzávalók (2 főre): 4 kisebb, zsenge karalábé, fejes saláta levelek, 1ek olaj, frissen őrölt zöldbors, pár csepp citromlé, olajban eltett aszalt paradicsom, petrezselyem
Elkészítés: A karalábékat megtisztítjuk, majd szeletekre vágjuk. Kontaktgrillhez a vastagabb, grillserpenyőhöz vékonyabb szeletek ajánlottak. Ha egész puhán szeretjük, akkor a sütés előtt néhány percig főzzük forrásban lévő vízben. Ha inkább roppanósabbra vágyunk, akkor nyersen grillezzük. A kontaktgrill lapjait (vagy a grillserpenyőt) vékonyan kenjük át olajjal a sütés előtt. A zöldségféle nem hús, tehát nem kötelező nagyon magas hőfokon sütni. Ha elkészült a karalábé, tegyük fejessaláta levelekre, szórjuk meg petrezselyemmel, frissen őrölt zöldborssal, és pár csepp citromlét is önthetünk rá. Tegyük rá az aszalt paradicsomokat, és öntözzük meg annak fűszeres olajával.
Akinek ez túlságosan zöldséges fogás lenne (esetleg fél, hogy éhen marad), grillezzen hozzá jófajta kolbászt, esetleg debrecenit.
21 megjegyzés:
jó ez a lila! :)
Akkor jó...! (Bár sajnos mindenkinél más-más színű...csak nálam az igazi:)
Valami csodás....Pedig nem is rajongok a karalábéért, de ezt bizony megkóstolnám szívesen!!!
P.S.: nálam is lila és szép!!!!
Egyszerű, finom és diétás! :)) Jó kaja! Kilencvennaposoknak zöldségnapra kitűnő. :)
Imádom az ilyen étkeket. Mostanában én ezeken élek megint. Jobbára. Uramnak főzök, magamnak "összedobok". :)))
Én azért szeretem ezeket, mert jól kiegészíthetők. Ha párom itthon lenne, kapott volna hozzá egy pár debrecenit...vagy egy szelet halat.
Napmátka!
Légyszíves írd meg nekem, hogy a párod blogján található képed, azok a szívecskés csigák, vagy fogalmam sincs mi az, nálad milyen néven fut, vagy hol találom? Köszi szépen!
Ínycsiklandó! :) és szépek a színek!!!
Milyen jó ötlet! Még soha nem grilleztem karalábét.
Raindrop!
A sütemény neve:
Fügés-meggyes farsangi szívek
Itt találod:
http://napmatka.blogspot.com/2009/02/fuges-meggyes-farsangi-szivek.html
Hát ez valami gyönyörűséges! :) Annyira megfogott az egész kép, még sosem láttam ilyen sütit. Füge helyett beleálmodok valami mást, mert azt sajnos nem szeretem, de feltétlenül szeretném kipróbálni. Azt gondolom ez még ajándéknak is tökéletes. Köszönöm szépen! :)
Gyönyörű a kép, biztos nagyon finom is a végeredmény, a kényszerszülte végeredmény :-))
Egyszer mentem öcsém bicajával, és elfelejtettem, hogy férfibicikli, vízszintes vázzal, s női módon szálltam le róla... Akkorát estem, mint az ólajtó, egy évig látszott a nyoma a térdemen :-)
Viki!
Én már gyakorlom egy jó ideje, bár elég ügyetlen vagyok a testi dolgokban. Régebben mindig jó magasra lendítettem a lábam, hogy lekászálódjak a férfivázról. Ma meg már szépen megdöntöm oldalra a bicajt. Nyilván van, aki erre elsőre rájön...
Mindenesetre nagyközönség előtt (pl. a boltnál)nem szívesen lépek fel...:)
Sülve még nem kóstoltam karalábét, nagyon kiváncsi vagyok az ízére. Azt nem mondhatom, hogy sülve-főve szeretem :)
Általában véve én sem vagyok karalábés. De néha nagyon kívánom, főleg, amikor zsenge példányokat lehet beszerezni. Tavaly a nomádportán majd mindet nyersen ettük meg.
Van még egy jó kis segítség. Oszlop mellett állva az egyik lábat a járdán tartani, és ha minden dől, az oszlopban meg lehet kapaszkodni. :-)
Más.
A bringákhoz gyártanak kétféle szeleppel belső gumit. Ezért többnyire kettőt kell venni, mert Mörfi elintézte, hogy mindig a másik fajta legyen az üzletekben, mint ami tönkre megy.
A gépkocsi pumpákhoz adnak átalakítót. Beleteszi az ember fia-lánya a gumis orrmány végébe, és rácsípteti a hagyományos
kerékpár tömlőre, s akkor a kétfajta gumis is megoldva.
Mielőtt eljöttem, a szürke bringámat átalakítottam. Levettem a keskeny nyerget, és letoltam tövig a szélesebbet, legyen Mátkámnak tartalék. A gépkocsi pumpát pedig betettem a Hondába, arra a kocsiban lesz szükség. Az átalakító is benne maradt.
De van még otthon kézi kerékpárpumpa is hagyományos fém is, gumis betűzős és gumis rácsavarós tömlővel.
Van egy sárga műanyag, amivel hozzászorítva a szelephez lehet felfújni a gumit.
Nem állítom, hogy egyszerű meglelni, de van.
Szurkolok, hogy megtaláld!
A karalábé pedig igazán jó fogyókúrás kajám.
Megtelít, mintha ettem volna valamit, és nem gondolok komolyabb traktára.
Energiatartalék pedig van az övtájékon elegendő rajtam. :-)
Biztosan finom lehet; onnan gondolom, hogy amikor vajon párolom a karalábét a leveshez, akkor amelyik darab kicsit jobban megsül, azt kiveszem és megeszem, nehogy elrontsa a levest:D
Csak nehogy túl sok megsüljön, mert nem lesz leves!:)
A kuktasapka miatt hívtalak, csak kicsit elkéstem a bejegyzéésel :)
Köszönöm!
Érdekes, de nekem a karalábéban az az igazi örömforrás, hogy ropg a fogam alatt, és nyers.
Már megszoktam a főttet is enni, a fás részekkel ismegbirkózom, de mi jobb annál, amikor az ember kiránt a földből egy méretesebb darabot, és a leveleinél fogva széttépi, és még a füle is benne van, ahogy harapdálja.
Még csak nem is lesz tőle ragacsos, mint a baracktól vagy a héjáthoz ragaszkodó grapefruittól narancstól.
Megjegyzés küldése