Irodalom. Ó, szomorú bolondság
Rímekbe törni mind a drága szépet,
Mely a szivárványos, márványos élet
Nagy sugárútján pompázik, tetézve
Virágait, az egyszer kinyitókat.
(Juhász Gyula)
Valahogy még mindig hiszek benne, hogy az emberek egy része - a sóskához hasonlóan - azért nem szereti a spenótot, mert az életének jelentős (vagy meghatározó) részében nem az ízlése szerint elkészítve látta viszont a tányérján. Nem hiszem, hogy a zöld színe bárkit is zavarna, inkább az az íz és érzés, amit ez a zöld szín felidéz a gyomor tájékán. Ha egyszer már negatív élmény kapcsolódott hozzá, akkor lehet, hogy elég csak ránézni is. Pedig nagyon sok finom zöld növényünk van, elég a salátafélékre, a mángoldra vagy a zöldfűszerekre gondolni.
Én a paradicsommal voltam így. Gyerekkoromban rengeteg paradicsomos ételt ettünk (paradicsomleves, töltött paprika, paradicsomos káposzta - hogy csak a legszörnyűbb élményeimet említsem.) Ezeket öcsém nagy örömmel lapátolta be, én viszont ránézni sem bírtam, mert egytől-egyig édesen készültek, még a lecsóba is került édes íz. Talán egyedül a főtt marhahús és krumpli társaságában pirosló paradicsommártás esett jól - ez valamiért nem volt édes.
Fentiek okán általában a nyers paradicsomot is kerültem (paprika, paradicsom helyett nálam amúgy is a retek és hagymafélék kerültek a kenyér mellé.)
Azután mégis megbarátkoztam vele - no nem az édes paradicsomos ételekkel, hanem magával a paradicsommal. S ha már nyersen ízlett (az a napízű - se nem édes, se nem savanyú lédús fajta), akkor bíztam benne, hogy kedvemre valóan is el lehet készíteni. (Így is van...)
A spenóttal kapcsolatban nem voltak ilyen élményeim, menzán nem étkeztem, otthon szinte sosem készült. No persze ezt is nyersen szeretem a leginkább, de van, hogy kicsit közelebbről mutatom meg neki a lábost. Így történt ez ma is. Tegnap magam is megkívántam a spenótot, miután a blogon is közzétett sajtos-spenótos útravaló nagy részét becsomagoltam páromnak. Ez a zöldség finoman harmonizál a tejtermékekkel: vajjal, túróval, sajtokkal. Remekül fűszerezhető az új fokhagymával, borssal - s jól megy a tésztafélékhez, bár én ma rizzsel készítettem.
Hozzávalók (2 főre): 3dl rizs, 450g fagyasztott spenót, 2 dkg vaj, 4dl csirkealaplé, kevés só, fokhagyma, frissen őrölt bors, a tálaláshoz 10dkg tejszínes natúr krémsajt, koktélparadicsom
Elkészítés: A rizst egy nagyobb fedeles serpenyőben a felolvasztott vajon fehéredésig pirítom. Beleteszem a felengedett spenótot (leszűrés nélkül), majd hozzáöntöm a csirkealaplevet. Fokhagymával, borssal, sóval fűszerezem. Fedő alatt készre főzöm.
Melegen tányérokba szedem és natúr krémsajttal, koktélparadicsommal tálalom.
(Vegetáriánusok készíthetik az csirkealaplé helyett vízzel vagy zöldségalaplével, úgy is finom.)
11 megjegyzés:
3napja ezen élek:)Nagyon nagyon finom!
Még mindig imádom a spenótot. Köszönöm, ez remek ötlet!
:)
Abszolút! Gondolj a menzás spenót-rettenetre: vastag zöld lisztes habarás, ha közelebbről megnézzük. Szerintem itt romlik el sokak gyomra/ízlése, amit aztán nagyon nehéz megváltoztatni :-)
Ez itt új távlatokat nyit a szkeptikusoknak :-)
Én nagyon szeretem a spenótos rozst, póréhagymával, remek étel szerintem. A főzeléket is szeretem én bizony édesen, a paradicsommártást is édesen :))
ötletes kis étel ez, sosem próbáltam rizzsel. Nekem sosem volt gondom a spenóttal sőt;) a paradicsomos édes ételek viszont a gyengéim, minden változatukban, na de hát ízlések és pofonok:))
Csatlakozom Limarához! :))
A spenótos rizs nálam is nagyon szeretett. Nyáron sokszor készül.
Napmátka, gyere hozzám játszani:
http://szepsegtar.blogspot.com/2009/06/ugyan-mar-hat-ez-lenyegtelen-rogton-hat.html
Én a spenótos rizottót szinte ugyanígy készítem-nagyon finom!!!
Milyen jó ötlet! Ez is tetszik!
Én is híve vagyok a spenótot és fokhagymát (majdnem) mindenbe mozgalomnak.:)
De finom lehet! Valahogy rizzsel még nem ettem spenótot, pedig minden formában imádom :) És a gyerekeim is, szerencsére :)
Megjegyzés küldése