2009. július 25., szombat

Bundázott krumpli

Renáta juttatta eszembe, hogy milyen régen ettem bundázott zöldséget. Pedig nagyon szeretem, noha nem mindig vágyom olajban sült ételekre. A rántott húsokról, zöldségekről már számos helyen olvastam ötleteket, hogy miképpen lehet a panírozás kissé hosszadalmas és néha unalmas folyamatát lerövidíteni, de eddig egyik ötlet sem győzött meg. Hallottam például már arról, hogy van, aki nylonzacskóban rázza össze a a panírozni kívánt darabokat a liszttel, prézlivel, bár nem tudom, hogy ilyenkor a tojásos-fázis miképp alakul. Arról nem is beszélve, hogy nem tudnám eltalálni ehhez a művelethez az elegendő liszt- és morzsamennyiséget. De azt gondolom, hogy a gyorsított eljárásokkal nem kapunk igazán esztétikus külsőt, azért mégiscsak meg kell dolgozni.
Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a gazdaságossági számítások kedvező eredményeket mutatnának, de az az igazság, hogy bizony a rántott zöldfélék ( karfiol, gomba, brokkoli, tök, stb.) frissen finomak, s nincs az a mennyiség, ami egy nap alatt (legkésőbb a második délutáni körben) el ne fogyna. Vagyis olyan ételekről van szó, amelyek elkészítése okán rengeteg időt tölthetünk a konyhában, de másnap már nem számíthatunk maradékra. Nincs is ezzel semmi baj, néha meg is engedjük magunknak. Csak nem mindennap.
Olyan megoldásokról is olvastam, ahol a zsiradék mennyiségét próbálják csökkenteni - vagyis a sütőben készülnek el a rántott fogások. Igazán még ezek sem győztek meg a csodás fotók ellenére.
Bundázni azonban sokféleképpen lehet, nem csak a hagyományos három-fázisos panírral. Megy ez gyorsabban is, egyszerűbben is - természetesen ilyenkor az eredmény is más, de nagyon finom. A kínai éttermekben látott egyfázisos bundát is kipróbáltam már többször. Nem rossz, de valahogy a tojás túlságosan domináns benne (lisztes-tojásos-fűszeres tésztába mártogatják a húsokat, zöldségeket.) Engem nagyon hamar eltelít. A párizsi szelet sem a kedvencem. A Renátánál látott pakora viszont tetszett - gyors is, finom is, és a tojás is kimarad.
A minap épp a padlizsánokat akartam ilyen módon bundázni, de végül csak grilleztem őket. Így zöldfélém nemigen maradt. Viszont eszembe jutott, hogy gyerekkoromban még a krumplit is kirántottuk, ha olyan kedvünk volt, egy fűszeres mártogatóval jó kis ebéd lett.
Ebből indultam ki - s hogy leegyszerűsítsem a folyamatot, csak összekevertem kukoricalisztet és -darát (utóbbit a vakosabb, ropogósabb külső okán) pirosparikával és más fűszerekkel. Vizet sem adtam hozzá, hiszen a frissen pucolt és szeletelt krumpli elég nedves ahhoz, hogy jól megtapadjon rajta a burkolat.
Gyorsan ment így az egész, míg az első adag sült, közben bundáztam a további szeleteket.
Kiadós ebéd lett belőle.

Hozzávalók (személyenként): 4-5 közepes krumpli, 3ek kukoricadara, 3ek kukoricaliszt, 1kk apróra vágott petrezselyem, 1kk pirospaprika, 1kk szárított, őrölt fokhagyma, őrölt feketebors, só, a sütéshez olaj

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, és kb. 4-5 mm vastag szeletekre vágjuk (nem kell előfőzni.) A só kivételével összekeverjük a bunda hozzávalóit, és a krumpliszeleteket egyenként belemártogatjuk. Közben már sülhetnek is az adagok a felforrósított olajban.
A megsült krumplikat egy szűrőbe szedjük lecsöpögni. Utólag sózzuk. (Lehet a bundába is tenni a sót, de így ropogósabb marad.)

Tejfölt, sajtos majonézt vagy savanyút is kínálhatunk hozzá.

17 megjegyzés:

Süti Bazár írta...

Ez nagyon tetszik! Még nem is hallottam róla. El tudom képzeni pl. tzatzikivel is, amit nagyon szeretünk. Biztosan kipróbálom, úgy megörültem a receptnek. :-))

Ancsika írta...

Napamátka és ez a "száraz" panír megtapad rendesen a krumplin?
Nagyon klassz! Kipróbálom! :)

Jade írta...

Ma mar masodszor jottem, hogy megnezzem, annyira jol nez ki! Lehet ez lesz a vacsi, van nekem is olyan hullamos kesem, amitol olyan csodaszepek a szeletek... Gondolkodom mi legyen melle...fasirt?
Kosziii!

erős ildikó írta...

Yasmine!
Szerintem a tzatzikivel remek páros!
Mian!
Tényleg jól megtapad - hiszen a krumpli frissen szeletelve igencsak nedves. (Igaz, én a hullámos szeletelőmmel vágtam, ez még talán rásegít a dologra.)
Judith!
Örülök, ha tetszik. Én sült mellé ritkán szoktam sültet - de ez nem jelent semmit, fasírttal is mehet!

trinity írta...

Rántott krumpli-szeretem nagyon!!!
Kár, hogy nem maradt:) Megenném....

szepyke írta...

Nah, akkor most megyek kukoricadaráért, meg kukoricalisztért.
Ez nagyon tetszik.

erős ildikó írta...

szepyke!
Biztos jó lesz búzaliszttel és -darával is, csak én most azokat mellőzni akartam (meg nálam általában van otthon kukoricakészítmény - más célokra is)

Renata Kalman írta...

Tetszik, hogy újabb változatot készítettél! A dara nem maradt kemény rajta?

Azt hiszem nálunk ma is ez lesz, mert ma nem leszek itthon.

Makka írta...

Meg tudnám most enni az egész tányérral...

Blogger írta...

A gyors panírozásról jutott eszembe, hogy édesanyám - anno - úgy sütötte ki a vasárnapi rántott csirkét (már amikor ez volt ebédre), hogy a panírozás után egy jenai edénybe fektette a bepanírozott húsokat, és betolta az előmelegített sütőbe. Sajnos, arra már nem emlékszem, hogy hány fokon és mennyi ideig, de arra igenm, hogy finomabb volt (!) mint amikor olajban rántotta ki.
(Tudom, hogy a gyors panírról írtál, csak eszembe jutott ez a sütési mód.)
CES

duende írta...

Ezt én is nagyon szeretem. :)
Mindig van itthon natúr kukoricapehely. Én azt szoktam mozsárban durvára - épp csak összetörni. Aztán csinálok egy liszt-víz-só keveréket, először abba mártom a cuccot, aztán a tört kukoricapehelybe.

A tiéd még egyszerűbb.

Én az új cipők dobozát nem dobom ki. A tűzhely sütője alatt gyűjtöm a morzsának való kenyér, zsömle maradékot. Mindig jó sokat darálok le egyszerre, mert nagy a tűthely fiókja. Szóval én cipősdobozban tartom a morzsát - így tök könnyű panírozni. A lisztem is dobozban van - sosem veszek ki belőle, mert a sütikhez mindig szitálom. Szóval nálam gyorsan megy a panírozás.

A pakora isteni. Nekem is a kedvencem lett, hihetetlenül ropogós. Én csicseriborsólissztel csinálom, mert a sárgaborsót nem szeretem. Az egyetlen termény, amit nem szeretek.

erős ildikó írta...

Trinity, Makka!
A friss ebédet szeretem - így mind elfogyott, még tegnapelőtt...

Renáta!
Nem éreztem keménynek, épp csak annyira volt ropogós, mint egy jó panír. De éppen ezért kevertem a darát liszttel.

CES!
Igen, ez az a módszer, amit csak próbálok elképzelni...
Hiszen nyers csirkéről van szó, tehát át is kell sülnie. S ehhez le is kell takarni. Talán meg is kell fordítani közben.
S hogy a sütés, mozgatás közben, valamint a letakarás miatt ne váljon le a "burkolat", gondolom, hogy először szükséges egy kicsit magasabb hőfok - fólia, illetve fedő nélkül. De csak találgatok.

Duende!
A sárgaborsót sajnos ki nem állhatom, semmilyen formában.

A panírozásról írtakat nem egészen értem, pedig többször is nekifutottam. Attól, hogy dobozban van a liszt (morzsa), miért gyorsabb/ egyszerűbb az egész? És miért nem kell kivenni a lisztből?
Illetve a dobozból?
Kérlek, világítsd meg nekem!:)
Köszi!

Jade írta...

Jelentem: elkeszult tegnap este a sajtos majonezzel (hudefinom) egyutt, csirkemellet sutottem hozza! Es oriasi sikere volt! Nagyon koszi a receptet, lesz meg ilyen!

erős ildikó írta...

Judith!
Nagy örömet szereztél!

duende írta...

Hát így hogy nem teszem ki tányérra a morzsát, meg a lisztet, nekem pikk-pakk megvan a panírozás. Hatalmas tálnyi zöldséget, húst képes vagyok percek alatt bepanírozni. Csak ennyi. :)
Nem szóródik szét, nagy hely van a morzsának meg a lisztnek, könnyű és gyors a munka így.

erős ildikó írta...

Még mindig nem értem...
Az oké, hogy nem veszed ki, de mi lesz a visszamaradóval? Átszitálod, és visszakerül a dobozába?

duende írta...

Hát ottmarad. A lisztet mindig szitálom, bárminek is használam: nokedlinek vagy sütinek. Tehát ha maradnak is kis morzsák, az fennakad később.

A morzsát csak minden negyedik-ötödik panírozás után szitálom át.