Bundázott krumpli

Renáta juttatta eszembe, hogy milyen régen ettem bundázott zöldséget. Pedig nagyon szeretem, noha nem mindig vágyom olajban sült ételekre. A rántott húsokról, zöldségekről már számos helyen olvastam ötleteket, hogy miképpen lehet a panírozás kissé hosszadalmas és néha unalmas folyamatát lerövidíteni, de eddig egyik ötlet sem győzött meg. Hallottam például már arról, hogy van, aki nylonzacskóban rázza össze a a panírozni kívánt darabokat a liszttel, prézlivel, bár nem tudom, hogy ilyenkor a tojásos-fázis miképp alakul. Arról nem is beszélve, hogy nem tudnám eltalálni ehhez a művelethez az elegendő liszt- és morzsamennyiséget. De azt gondolom, hogy a gyorsított eljárásokkal nem kapunk igazán esztétikus külsőt, azért mégiscsak meg kell dolgozni.
Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a gazdaságossági számítások kedvező eredményeket mutatnának, de az az igazság, hogy bizony a rántott zöldfélék ( karfiol, gomba, brokkoli, tök, stb.) frissen finomak, s nincs az a mennyiség, ami egy nap alatt (legkésőbb a második délutáni körben) el ne fogyna. Vagyis olyan ételekről van szó, amelyek elkészítése okán rengeteg időt tölthetünk a konyhában, de másnap már nem számíthatunk maradékra. Nincs is ezzel semmi baj, néha meg is engedjük magunknak. Csak nem mindennap.
Olyan megoldásokról is olvastam, ahol a zsiradék mennyiségét próbálják csökkenteni - vagyis a sütőben készülnek el a rántott fogások. Igazán még ezek sem győztek meg a csodás fotók ellenére.
Bundázni azonban sokféleképpen lehet, nem csak a hagyományos három-fázisos panírral. Megy ez gyorsabban is, egyszerűbben is - természetesen ilyenkor az eredmény is más, de nagyon finom. A kínai éttermekben látott egyfázisos bundát is kipróbáltam már többször. Nem rossz, de valahogy a tojás túlságosan domináns benne (lisztes-tojásos-fűszeres tésztába mártogatják a húsokat, zöldségeket.) Engem nagyon hamar eltelít. A párizsi szelet sem a kedvencem. A Renátánál látott pakora viszont tetszett - gyors is, finom is, és a tojás is kimarad.
A minap épp a padlizsánokat akartam ilyen módon bundázni, de végül csak grilleztem őket. Így zöldfélém nemigen maradt. Viszont eszembe jutott, hogy gyerekkoromban még a krumplit is kirántottuk, ha olyan kedvünk volt, egy fűszeres mártogatóval jó kis ebéd lett.
Ebből indultam ki - s hogy leegyszerűsítsem a folyamatot, csak összekevertem kukoricalisztet és -darát (utóbbit a vakosabb, ropogósabb külső okán) pirosparikával és más fűszerekkel. Vizet sem adtam hozzá, hiszen a frissen pucolt és szeletelt krumpli elég nedves ahhoz, hogy jól megtapadjon rajta a burkolat.
Gyorsan ment így az egész, míg az első adag sült, közben bundáztam a további szeleteket.
Kiadós ebéd lett belőle.

Hozzávalók (személyenként): 4-5 közepes krumpli, 3ek kukoricadara, 3ek kukoricaliszt, 1kk apróra vágott petrezselyem, 1kk pirospaprika, 1kk szárított, őrölt fokhagyma, őrölt feketebors, só, a sütéshez olaj

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, és kb. 4-5 mm vastag szeletekre vágjuk (nem kell előfőzni.) A só kivételével összekeverjük a bunda hozzávalóit, és a krumpliszeleteket egyenként belemártogatjuk. Közben már sülhetnek is az adagok a felforrósított olajban.
A megsült krumplikat egy szűrőbe szedjük lecsöpögni. Utólag sózzuk. (Lehet a bundába is tenni a sót, de így ropogósabb marad.)

Tejfölt, sajtos majonézt vagy savanyút is kínálhatunk hozzá.