2009. július 24., péntek

Csípős-erős ízek

– Mit eszünk, Matula bácsi?
– Kocsonyát. Amit a bográcsban hagytunk, megkocsonyásodik reggelre, és pirított kenyérrel…
Matula csak széles mozdulattal jelezte, hogy ez körülbelül a teteje a szakácskönyvekben található ínyencségeknek.


(Fekete István: Tüskevár)

Most persze jó lenne azt mondani, hogy a képen látható szépség a nomádkonyha tápláló talaján és napfényében növekedett, de nem. Talán egyszer majd... Sokféle paprikát szeretnék oda.
Addig is, minden évben veszek egy ilyen cserepes növénykét, ami a nyár közepétől késő szeptemberig terem folyamatosan. Ezalatt össze is gyűlik az a mennyiség, ami egy év alatt elfogy a konyhában. Szeretjük ugyanis a csípős-erős ízeket, de azért nem kerül mindenbe - kell a változatosság.
A beért apró paprikákat egy laza szövésű kosárban szoktam megszárítani (nem fűzögetem fel), s a leggyakrabban bablevesbe, gulyásba, lecsóba, halászlébe teszem. Vagy a téli káposztás ételekbe.
Az erőspaprika ezen túlmenően általában őrölt változatban, és a már többször emlegetett virágoskúti Csípős Rózsa formájában van jelen a konyhánkban.

Amúgy egész helyes kis gasztroajándék is lehet - annak, aki szereti. Számomra nyáron még a kókadozó virágokat is jól helyettesíti, amolyan ehető, színes dísznövény (duplán hasznos), váza helyett ez kerül ilyenkor az asztalra.

(Persze főztem is ma, de ráér...)

11 megjegyzés:

Scofield írta...

ilyenen nekem is van csak ennyire még nem szép:) viszont bitang erős:)

szepyke írta...

Nálam nem marad meg cserépben, kiültetni meg nem tudom. :(

Scofield írta...

szepyke tessék szeretgetni azt a növényt, akkor megmarad:)

szepyke írta...

Scofield, de nem marad meg. Még egy szerencsétlen snidlinget sem tudok egy hétnél tovább életben tartani...

Pedig apukámnak úgy csinálnék karácsonyra házi paprikakrémet. Annyira szereti az erőset, hogy nincs olyan, amit nem eszik meg belőle.

erős ildikó írta...

Nálam sem életképes minden, de nagy segítség, hogy itt a terasz.
Naponta kiteszem a napra, este behozom, kicsit bespriccelem. Jól elvan. És tényleg nagyon erős...

Vesta írta...

Nekem is van, és nagyon szép!

Jade írta...

Errol eszembe jutott egy park, ahol nemreg jartunk, elkuldom Neked mindjart e-mailben a kepet.

Daisy írta...

Nálam is nehezen maradnak életben az ilyen növények. Most épp egy bazsalikom kókadozok, pedig locsolom, a napról is elhoztam, mégsem bírja. Ma vettem egy kakukkfüvet, de általában a fagyasztóban kötnek ki, mielőtt tönkre menne az egész növény.

trinity írta...

A Tüskevár.....
Ó, de hányszor olvastam-meg láttam filmen...Annyira szerettem!!!! Jó, hogy felidézted!!!

Ez a paprika tényleg olyan szép, mint egy virág!
Minden nekem sem bírja idebenn-a snidling az főképp nem életképes-az új hajtások már nem is annyira zöldek...
A fűszernövények nálam is a teraszon tudnak csak burjánzani-itt a lakásban elszárad mind...

duende írta...

Én is minden évben veszek egyet vagy kettőt! :) Gyönyörűséges és finom.

Anyué tavaly akkorára nőtt az erkélyen, mint egy kisebb fa. Hihetetlen látvány volt, leglább 1,2 méter magas és széles volt. Egy tő!!!! Le kellett volna fotóznom a chilifáját! :))
Mondjuk anyunak "zöld" keze van. Amihez nyúl, az burjánzik, zöldell, hajt, virágzik, él. Hihetetlenek a növényei.

Renata Kalman írta...

Szép növény!
Én ha néhanapján cserépben pl. fűszernövényt veszek, tuti nem bírja sokáig. Nem tudom miért.

A Tüskevár meg az egyik legkedvesebb ifjúsági regényem volt. A gyerekek megnézték filmen, jó volt nekem is néha odapislantani, a régi szereplőket látni...