2009. szeptember 3., csütörtök

Palacsinta így meg úgy

Az az előítéletem, hogy a rend nemcsak szép, hanem hasznos is. (Hamvas Béla)

Tudom jól: ha a palacsinta levédett márkanév volna, akkor biztosan nem használhatnám a képen szereplő ételre. Ahogyan mondjuk a kukoricadarából, tojás nélkül készített császármorzsámat is át kellene keresztelnem - egyébként jogosan. Hiszen éppen én szoktam hangsúlyozni, hogy az ételt - ha már egyszer nem hagyományosan készítjük el - legalább ne hívjuk olyan néven, ami megtévesztheti szegény áldozatainkat. Arra vágynak, elképzelik, s nem azt kapják, hanem valami mást. Szóval ez a palacsinta itt a képen nem is az valójában, mert egy hagyományos palacsinta lisztből, tojásból, tejből, sóból (esetleg némi cukorból és szódavízből) áll.
Nos, ebben pedig nincsen tojás, most éppen tej sem került bele. Miért?
Amikor gyerekként elkezdtem palacsintát sütni, kerestem egy alapreceptet, mivel sajnos a palacsintatészta kikeverését sem figyeltem meg Anyunál (épp csak jelen voltam), s ez nem olyasmi, amit a receptek közé feljegyzett volna.
Tehát kerestem egyet, sokáig e szerint sütöttem (legfeljebb az adagokat többszöröztem), még néha mostanában is így készül:

Palacsinta (alaptészta) kb. 10-12 db-hoz:
20 dkg liszthez 1 egész tojás, csipet só, 1ek cukor, 2dl tej, 2dl szódavíz, 1ek olaj

Ez volt tehát az alap. Persze ha valami épp nem volt otthon (vagy nem elegendő mennyiségben), akkor kimaradt, vagy kevesebb került az ételbe. Így pl. néha csapvíz került a szódavíz helyébe, kevesebb vagy több tejjel dolgoztam. Időnként a rétesliszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem.
Viszont az is előfordult, hogy épp tej nem volt itthon. Ez ma is gyakran megesik, sajnos szervezetünk (páromé és az enyém is) ritkán viseli jól a tejtermékeket, így csak kis mennyiséget és többnyire konkrét céllal tartok itthon. Márpedig a palacsintasütés nem ilyen, mert az csak úgy rájön az emberre. Gyorsan megy, tehát épp a délután közepén is megkívánhatjuk.

(A tinédzserkori élmények része volt még a különlegesebb palacsintatészták készítése beleszórt, illetve belesütött mákkal, dióval, reszelt almával. Ilyesmit ma már nemigen csinálok, úgyis megtöltjük ezzel-azzal a tésztát. Bár, ha jobban meggondolom, elég látványos eredményeket lehet elérni, pl. kakaós csíkokkal márványozni a tésztát, de láttam olyasmit is, amikor valaki mentaleveleket sütött a nyári palacsintájába és gyümölccsel töltötte. Szép színes lett a végeredmény - ráadásul díjat is ért.)

Élesztőt, sütőport nem teszek a palacsintákba, mert - bár ilyen is van - én nem igénylem. Amúgy is a vékonyabbakat részesítem előnyben.
Mivel a tojásért sem rajongok túlzottan, a tojások számát a fenti recept duplázása, triplázása esetén sem emeltem, jó volt így is. Igazából mindenhogyan szeretjük, bár én a soktojásos palacsintákat kerülöm.

Öcsém - ahogy már említettem - szinte vegán étrenden él, így neki is készítettem tej- és tojásmentes "palacsintákat" annak idején. Elnézést a megnevezésért, még nem tudtam rá megfelelő kifejezést találni. Párom szerint ez csupán lepény, de hát abból is annyiféle van, hogy ebből még nem tudnánk azonosítani az ételt. Mindegy. A lényeg, hogy így is örömmel elfogy, senkit nem akadályoz a fogyasztásában a tartalma.

Mostanában tehát mindenféle módon sütöm, de azért a tojás és a tej aránya a fenti alapreceptben szereplő mértéket nálunk sohasem haladja meg.
S bár a vega-vegán blogokon sok hasonló receptet találni, akit mégis érdekel ez a rendkívül egyszerű változat is (mondhatni: a palacsinta evolúciójának talán első állomása), annak leírom, bár a variációk száma végtelen.

(Tej és tojás nélkül, kb. 8-10 darabhoz:)
Hozzávalók: 5dkg Graham liszt, 15 dkg rétesliszt, 3,5dl víz, 1kk só, 1ek cukor, 1ek olaj Elkészítés: a hozzávalókat összekeverjük, állni hagyjuk, majd enyhén olajozott serpenyőben egyszer megfordítva kisütjük.

Amiről nem írtam most, pedig nagy kedvenceim: a sós palacsinták. Ezeket hasonlóan készítem, persze cukor nélkül. Viszont külön élvezetet jelent a további felhasználásuk: nagy kedvencem a hortobágyi palacsinta, de más húsos-zöldséges-sajtos változatozatokat is szívesen eszem, nem is beszélve a rántott palacsintákról.

6 megjegyzés:

szepyke írta...

El nem tudom képzelni, hogy milyen lehet tojás és tej nélkül. Én már csináltam úgy, hogy nem volt otthon tej, és csak szóda ment bele, de éreztem, hogy nekem hiányzik belőle a tej.

erős ildikó írta...

Valószínűleg nekem azért nem tűnik fel, mert többlépcsős volt az átmenet, illetve hol ilyet, hol olyat eszem.

trinity írta...

Mindenesetre ránézésre olyan, mint a hagyományos. Szépek...Cukrot én sem teszek bele. Csak a töltelékbe-így lehet belőle sós is.

Palócprovence írta...

Régen nálunk is így készült a palacsinta, amikor a lányom se tojást, se tejet nem ehetett. Bár finomlisztből sütöttem. Azért a hagyományosat jobban kedveljük...

Hanczur írta...

Ha még hozzáképzelem, mennyi túró mzsolával, vagy lekvár fér el benne, és ami nem, az csöpög vissza a következőre, szóval majdmindegy, mi tartja össze a tölteléket. Édesség.
Ha tojás is van benne, akkor kavesebbtől jóllakom.
Ha nincs, több fér belém.
Egyébként a német neve Eierkuch, vagyis tojássütemény, és már csak ezért is szoktam húzni vele a Kisasszonyt.

Ízlésszindróma írta...

Palacsinta! bármikor, bármilyen formában bárhogy:))))))))