Gyökérkenyér

az élő, míg él:
vágyik, szerez, elhasznál,
kidob és újra
vágyik, szerez, elhasznál
az élő, míg él

Fodor Ákos: Circus Maximus

Olyan meleg van ismét, hogy épp itt az ideje bekapcsolni a sütőt... Nem, az az igazság, hogy elfogyott a kenyér itthon, s mivel mostanában nem lényegi része a táplálkozásunknak, gondoltam - még az ünnep előtt -, legfeljebb sütök valamit, ha szükség lenne rá.
Először csak valami ropogósat akartam, lehetne mondjuk megint vakvarjú (kenyérlángos), de azután engem is elkapott újra a rusztikus trend, és eszembe jutott a gyökérkenyér.

Csakhogy a gyökérkenyerek nagy része a gyönyörű és ropogós kérget, könnyű bélzetet a késleltetett kelesztési technikától nyeri el, aminek egyébként én is lelkes híve vagyok, de most nem akartam ennyi időt szánni a dologra. Néha napokig is elpepecselek, máskor azonnal szeretném a végeredményt.

Ma az utóbbi eset állt fenn. Ráadásul - valljuk be őszintén - a késleltetett kelesztéssel sülő kenyerek fehér lisztből az igaziak. Én viszont már igencsak rászoktam, hogy keverjem a liszteket, amitől persze a bélzet kissé sűrűbb lehet - hacsak nem segítünk ezzel-azzal a dolgon. Én egy teáskanál nádmelaszos barnacukorral, nagyon laza, szinte folyós tésztával, és - a teljes kiőrlésű liszt miatt - egy picivel több élesztővel igyekeztem elérni a megfelelő eredményt.
(Megjegyzem, így is kevesebb élesztőt használok, mint amennyi általában a receptekben vagy az élesztő csomagolásán szerepel, mivel nem az a célom, hogy gyorsan felfújjam a tésztát.)

Egy szó mint száz, elméletben már elkészült a kenyerem, kiszámoltam az arányokat (a főzéshez gyakran jól jön a matek), nem volt más hátra, mint a megvalósítás. A nyár a kelesztésre mindig rásegít, még ha a sütésre nem is a legkellemesebb időszak.

Hozzávalók: 25 dkg Graham liszt, 25 dkg rétesliszt, 400 ml langyos víz, 2 tk só, 1 tk barnacukor (méz is lehet), 1 ek hidegen préselt olaj, 7 g száraz élesztő

Elkészítés: A hozzávalókat egy tálban összedolgozzuk (igen ragacsos tészta), de még egyszerűbb, ha a kenyérsütő gép dagasztó programjára bízzuk. 2 órát kelesztjük. Utána egy erősen lisztezett deszkára öntjük, lazán áthajtogatjuk, majd 4 részre osztjuk. Mindegyik részből egy-egy hosszúkás rudat formázunk, és mielőtt a sütőpapírral bélelt tepsire fektetnénk, először a két végét ellentétes irányban megcsavarjuk. Így kapjuk a kívánt formát.
A sütőt 270 fokra előmelegítjük, majd többször - az üvegajtóra és az égőre vigyázva - bespricceljük, hogy gőz keletkezzen a sütőtérben. A kenyereket kb. 20 percig sütjük.

Nagyon szép, könnyű, levegős bélzete lesz. Én sötétedés előtt lettem vele kész, így felvágni igazán csak később lehetett szépen, akkor viszont már a fotózáshoz nem volt elég a fény. Ezért a bélzetet csak a frissen sült kenyeret kettétörve, még gőzölgő-nedvesen tudtam megörökíteni.

A kenyereket persze lehet mindennel ízesíteni, gazdagítani. Én általában nem teszek bele semmi pluszt, mert így mindenhez passzol.

Kaptam egy nagyon kedves meghívást június 26-ára, Csömörre. Én most - Apu miatt - nem tudok menni, de Nektek örömmel ajánlom.