2014. február 15., szombat

Tönkölykeksz (2)

Az utóbbi idők igazi, életre szóló olvasmányélménye Fekete István Ballagó idő című könyve volt. Régebben is szerettem az írásait (gyermekkorom nagy kedvence volt az ifjúsági műnek igazán nem tekinthető Hajnal Badányban), de ez a könyv mégis merőben más megvilágításba helyezte mindazt, amit én tudni, elképzelni véltem az íróról. A könyv életének első tizennégy évét örökíti meg olyan részletességgel, ahogyan én képtelen lennék felidézni a sajátomat, arról nem is beszélve, hogy Fekete István mindezt élete utolsó éveiben vetette papírra.

Rég nem olvastam ilyen lebilincselő, könnyes-vidám, s még ezen túl sok-sok érdekes tanulnivalót tartalmazó könyvet. Ismét megerősödött bennem az elhatározás, hogy amit lehet, megszerzek és elolvasok tőle. A Ballagó időt egyébként a Zsarnain, a miskolci ócskapiacon vettük legutóbbi utunk során. Azóta kaptam még páromtól több Fekete-kötetet is. Várom már, hogy például a Köd, a Csend is kezembe kerüljön, bár szeretem megemészteni előbb, amit éppen befejeztem.

Most Apunak is olvasom a Ballagó időt, mivel vele már a Kelét befejeztük. Úgy látom, nagyon leköti, tudja követni még akkor is, ha néha egy-egy történetbe belealszik.

Ez a keksz pedig ismét tönköly, de ezúttal zabpehellyel, kókusszal, keserűcsokival. Nagyon jó kis tészta, szépen és sokféle módon lehet formázni. Én maradtam megint a leggyorsabb megoldásnál: a lehűtött hengert szeleteltem, sütöttem. Abszolút kedvenc, nem túl édes, igazi omlós - gyakran ismételjük. Javaslom, hogy a zsírt ne próbáljuk vajra cserélni, nagyanyáink tudták még, mitől lesz finom a sütemény, még a mézeskalácsba is tettek.

Hozzávalók kb. 24 tenyérnyi nagy kekszhez: 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 10 dkg kókuszreszelék, 15 dkg zabpehely, 4 ek méz, 1 tábla keserű csokoládé apróra vágva, 2 nagy tojás, 15 dkg jászvaj (vaj), 5 dkg zsír, nagy csipet só

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk, vastag hengerré formázzuk, 1-2 órára behűtjük, majd felszeleteljük, és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 C fokra előmelegített sütőben 12-14 perc alatt, a szélek barnulásáig sütjük. Kihűtjük, és csak utána szedjük le a tepsiről, egyébként is finomabb, omlósabb így, mint melegen.
(Házi csipkebogyó lekvárt is kínálhatunk hozzá. Finom, savanykás ellenpontot ad.) 

Ötlet: csinálhatjuk csokoládé helyett mazsolával vagy más aszalt gyümölccsel is.

A sütemény a Házias konyha receptjének átalakításával készült.
































7 megjegyzés:

MJ írta...

Én is már tervezgettem, újra elő kellene vennem az eddig tőle elolvasottakat, s hát bizony van nekem is ami még kimaradt.

erős ildikó írta...

Mindig meglep, mennyire reál és humán beállítottságú egyszerre. Minden apróságot megfigyel, amit én észre sem vennék. És a korommal jár - be kell vallanom -, gyakran megríkat.

Bridge írta...

Örömmel veszem a kezembe a könyveit, jó, hogy megemlítetted, mert a Ballagó időt pl. még nem olvastam, de Anyósomnak tuti megvan. Lehet, hogy kölcsönkérem.
A kekszet szeletelés előtt ugye csak a hűtőbe teszed be, nem a mélyhűtőbe?
Brigi

erős ildikó írta...

Szia Brigi! Régen beszéltünk, alig-alig blogolok mostanában... Szóval normál esetben csak a hűtőbe teszem, bár ha kevés az időm, akkor csak félóra mélyhűtő.

Névtelen írta...

Nagyon szeretem olvasni Bejegyzéseidet. Minden bajotok ellenére is olyan emberi a mondanivalód, és olyan ember-melegséggel adod át, hogy nem lehet mást csinálni, csak mosolyogni. Az olyan emberektől mint te is vagy, az élet naposabb és szebb lesz. Minden jót neked és családodnak!

Ancsa

erős ildikó írta...

Nagyon köszönöm, kedves Anna! Neked és szeretteidnek is a legjobbakat kívánom!

Bridge írta...

"...alig-alig blogolok mostanában" Mindig arra fordítja az ember az időt, ami fontos... meg lehet érteni. Így viszont egy egy bejegyzés felértékelődik. :)