Villámlátogatás a nomádportán

Szombat délután utaztam rokonokkal, és vasárnap délután már jöttem is vissza. Most csak ennyire futotta, mert a mai napon már munka vár idehaza.
Tavaly júliushoz képest még nagyobb dzsungel a kert, továbbra is a tökfélék teremnek a legmegbízhatóbban, mellette van paradicsom, paprika, krumpli, hagymafélék, zöldség. Szép magas a csicsóka. Az uborkát idén nem vakarta ki a vakond, de azért látom, hogy nem tétlenkedik.
Bab kevesebb van, bár a kerítésen a pirosvirágú futó nagyon mutatós.
A gyümölcsfák viszont tényleg nem teremnek, és nemcsak nálunk, a faluban sehol. A szilvafák a tavalyi roskadozó bőség után teljesen üresek, meggy sem volt, sem ringló. Semmi.
Csak szőlő lesz majd. A málna viszont folyamatosan érik, így azért van valamennyi gyümölcskészlet a kertben.
A rövid idő alatt éppen csak körbenéztem, a házban komoly munkálatok folynak, mosogatni már csapról lehet. Párom kibontotta a falat a leendő fürdőszobánk és a hálószoba között, így közelről szemügyre vehettük a vályogtéglákat.
Tettünk egy sétát a Bódva-parton is. A víz először igencsak hidegnek tűnt, de idővel megszokja az ember, sajnáltam is, hogy könyvet, pokrócot nem vittünk.
Ebben a hőségben enni nemigen akartunk, párom kérésére azért vittem perecet (recept később), és a kertünkben már elég nagyra nőtt csemegekukoricákat is letörtem, az volt az ebéd.
S persze sokat fényképeztünk.