Utazás térben és időben

Pipacsok a 27-es úton, a szögligeti elágazásnál - Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Hosszú ideje nem írtam már ide, mindig van fontosabb teendő. Hűséges olvasóim talán még emlékeznek rá, hogy 2014-ben a fővárosból egy kis borsodi faluba költöztünk, és azóta itt élünk. A szokatlan és furcsa dolgok egy részéről már írtam, de a fontos az, hogy alapvetően jól érezzük itt magunkat, és páratlanul szép a táj, folyamatosan fényképezem, nem tudunk betelni vele.
Az időmből többnyire arra futja, hogy a képekből párat a Facebook-ra töltsek fel, pusztán azért oda, mert ez a leggyorsabb módja, hogy megmutassak valamit itteni életünkből a rokonoknak, barátoknak - és még a képeket sem szükséges átméretezni. Egy blogbejegyzés sokkal több időt, odafigyelést kíván.

Becskeházán, faluszélén

Most már nagyon meleg van kint, így benti hűsölésként jól esik az írás. Pici összefoglaló az elmúlt időszakról, s utána jöjjenek: a rózsák! A 2015-ös évről tettem fel beszámolót, 2016-ban pedig jórészt a tanulás vitte el minden fennmaradó időmet, egy amerikai egyetem tanári továbbképzésén vettem részt. Ez a másfél éves képzés a kertre sem hagyott sok időt, de azért tavaly volt sok gyümölcs, főleg meggy, szilva, szőlő és alma. Körte és bogyós kevesebb. Így megint egész télre elláttuk magunkat vermelt és fagyasztott gyümölccsel.

Apuval is sokfelé kirándultunk, igyekezvén kihasználni a jó időt, mert számára a tél leginkább szobafogságot jelent, noha olyankor is kivisszük heti 1-2 alkalommal legalább. De azért a hosszú téli esték  leginkább a kirakóval vagy a tévével telnek számára. Persze az adventi, karácsonyi időszak ennél sokkal színesebb, különösen a hetenkénti gyertyagyújtásokkal.

A határ felé

Szóval jöttünk-mentünk a jó időben: a Rakaca-tó körül, a Zemplénben, Edelényben és Szendrőben, a tornanádaskai Hadik-kastélynál, a jósvafői Hucul Napokon, a tornaszentandrási falunapon, az edelényi kastélyszigeten és még itt-ott, rövidebb sétákon.

Imivel kettesben is voltunk téli sétákon a Bódva-parton, bicajtúrákon a környéken.
Így persze nem csoda, hogy a tanítás és az ő munkája mellett a konyha ismét nem játszott főszerepet. Egyszerű ételek készülnek továbbra is, amikben persze több a hazai hozzávaló. Említésre méltó talán az, hogy tavaly ősszel hordós káposztát készítettünk, vagyis káposztát savanyítottunk, aminek nagy keletje lett egész tavaszig.
Jártak nálunk időnként vendégek is, ezúton is köszönjük nekik!

Vannak még szakmai területen további terveim, de idén szeretném kicsit másra helyezni a hangsúlyt, Ez pedig a ház és a kert átalakítása. No, nem teljesen, de azért jó pár változtatást szeretnék a praktikum és a szépség jegyében. Az év elején a házban kezdtük meg az átalakításokat, egyelőre átrendeztük a két nagy szobát, a bútorokat, készült egy új kis íróasztal nekem házi kivitelben, a fonalaim pedig egy régi, vitrines szekrénybe kerültek. Izgalmasan mutatnak, nyilván kevesen tartanak fonalat vitrinben... Igaz, kézimunkára most sem jutott idő, utóljára 2015 elején fejeztem be egy kis mellényt, és tavaly karácsonyra két egyszerű sapkát készítettem ajándékba. Szeretnék még konyhabútort (egységes igazán sosem volt nekünk), és az előszobába egy szép komódot.

Kontyostetős ház - Becskeháza

A tavasz beköszöntével azonban megint előtérbe került a kert, érthető módon. Zöldfélét keveset ültetek, de a metszéssel, a gyümölcsössel, a füves részekkel van azért munka. Közben vásároltam egy használt, de nagyon jól felszerelt, kényelmes és mutatós túrabiciklit is. Így Imi hozza helyre, és már több kis túrán kipróbáltuk. Idén főleg a határ felé jártunk. Beteg sógornőmért, őt ápoló testvéremért viszont sokat aggódunk, jó lenne, ha egyszer el tudnának jönni hozzánk.

Ahogy említettem korábban, a kertben is átrendezünk. Kivettünk néhány megörökölt vasállványt és a munkát akadályozó díszkerítést, létrehoztunk egy új virágágyást. Áttelepítettük a japánbirset, és elkészült egy egyszerű kis kerítéselem a ház körüli kert és a hátsó kert közé. A  gólyáink ismét itt vannak, emellett sok csirke, kacsa, cinke, rigó, cica lakja a kertet.

Szent Erzsébet - magyar rózsa

De nézzük a rózsákat! Mi lett a rózsakert tervével?
Akárki akármit mond, a rózsák bizony igényes növények, törődni kell velük. Talán már említettem, hogy ideköltözésünkkor egyetlen rózsabokrot sem találtam a kertben, leszámítva a hátsó kert végében lévő bozótos egy szem vadrózsabokrát.
Volt orgona, aranyeső, lángvirág, tulipán, nárcisz, nefelejcs, pünkösdi rózsa, őszirózsa és egy szép levendulabokor. Így 2015 tavaszán gyors ültetésbe kezdtem magyar és külhoni (angol, német) rózsákkal. A cél a sok és illatos virág volt, amiből bátran lehet szedni odabentre vagy ajándékba is, mert marad a kertben is bőven. Nos, természetesen ezt elérni nem lehet pillanatok alatt. Ráadásul számos tényező nehezítette is a dolgot, beleértve nyilvánvaló hozzá nem értésemet is.

Először is helyet kellett csinálni a rózsáknak. Bármilyen nagy is a kert, én a ház környékére szerettem volna rózsákat, ezért a meglévő növények elrendezésén változtatni kellett, és az örökzöld tuják, fenyők egyeduralmát is megbontani. Nemcsak terület, de napfény is kellett a virágoknak. Kezdetben ezért túlságosan hátra kezdtem ültetni őket (mondván, hogy a rózsa abszolút fényigényes), később jöttem rá, hogy bizony a rózsák egyáltalán nem kedvelik a magyar nyarak kitartóan perzselő napsugarát. Így, a ház változó fényviszonyaival jobban megismerkedve rájöttem, hogy bizony nagyon jó lesz nekik ott is, ahol csak délután 3-ig kapnak napot, s nem hőgutát. Kicsit furcsa ezt így leírni tudván, hogy bizony az ország egyik leghidegebb pontján élünk.

Boscobel és Evelyn - angol rózsák

Bevallom, hogy ezért az első ültetés után pár hónappal bizony ki kellett ásnom a rózsatöveket és áthoznom jelenlegi helyükre. Nem lehet mondani, hogy örültek neki. Ráadásul a kert mikroklímája igen szeles. Továbbá kiderült, hogy a ház körül ásva szinte bárhol hatalmas kövekre akadunk kb. fél méter mélységben. Imi elmondta, hogy régen itt így kezdtek az építkezésnek. Így azután ültetni vagy leszúrni, leütni valamit még a háztól jó pár méterre sem egyszerű. A kerítés készítésénél Imi méteres fúrószárakkal fúrta át a földben lévő, már említett köveket.
Arra is rájöttem, hogy a föld bizony elég gyatra minőségű a ház közelében. Akármikor próbáltam ásni, teljesen élettelennek tűnt, sem bogarak, sem giliszták, egyebek nemigen mutatkoztak.
Tehát nem indult egyszerűen, s persze a fiatal tövek sem úgy nőnek, mint a gomba. Úgy kompenzáltam türelmetlenségem, hogy a teraszra is vettem rózsát, amelyek természetesen cserépben, dézsában díszítettek. Áttelelésük vagy a kertbe való kiültetésük azonban nem mindig sikerült.

Fotók és bejegyzések így elsősorban egy-egy nyíló virágról vagy a terasz rózsáiról készültek. További nehézséget jelentett különösen a legutóbbi, nagyon hideg tél, ami után elég aggresszíven kellett metszeni, és persze a kártevők. A tipikus rózsabetegségektől általában mentesek a rózsáim, leszámítva, hogy a teraszon néha felüti a fejét lisztharmat, vagy más gombabtegség, de csak ha nagyon összezsúfolom a növényeim, és nem szellőznek rendesen. A kertben ezzel sincs probléma. Annál inkább gondot okoztak a tetvek és egyéb állatkák, amelyek a növényből élnek. Különösen azok zavarnak, amelyek a növény leveleit rágják alattomban és nagy tempóban. Így muszáj permeteznem. Próbálkoztam néhány házi készítésű bio szerrel, nem váltak be, nyilván persze nem merítettem ki a lehetőségeket. De meguntam a vacakolást, és az e téren profi David Austin által javasolt terméket használom. No ez sem ijeszti meg hosszú időre a kárttevőket, de azért egész jól bevált.

Májusi útszél

És mi a helyzet most? Magam is meglepődöm, ha kimegyek a kertbe. Az idei május végén többszáz bimbó várja a virágzást, a növények szépen megnőttek, egészségesek. Pedig csak 2 éve ültettem többségüket. A tavaszi metszés után szokott módon fellazítottam a földjüket, kerti komposztot és rózsatrágyát kaptak, később fenyőmulcsos takarást a tövek között. Idén eddig kétszer permeteztem őket, ma pedig rózsatápot adtam nekik. Úgy tűnik az idő és törődés már most megtette hatását. Összesen 21 rózsatő van most a kertben, teahibrid, angol bokorrózsa, futórózsa, történelmi rózsa vegyesen. Nem látok különbséget a fejlődésükben, amikor gondom volt velük, minddel volt, most, hogy szépek, mind szép.

Az illat még kérdés. Igyekeztem a legillatosabb rózsafajtákat választani, eddig mégsem volt átütő az élmény. Talán a kert mikroklímája vagy a viszonylag kevés virág miatt? Közelről igen, de tisztes távolból semmi különös. Meglátjuk. Mindenesetre remélem, idén lesz már módom gazdag virágzást megörökíteni, és talán itt is tudok majd írni a különböző fajtákról.