a vonathoz még időben kiért
ha sejtenéd legalább: miért
elalhatnál a nyöszörgő viharral
nem várnád vissza virradattal
úgy búcsúztál hogy nem is láttad őt
most megállítanád a menekvő időt
ahogy téged vittek könnyűkék egek
az ablakból már nem integetett
(erős ildikó - válaszvers - részlet)
Már sokszor írtam róla, milyen bensőséges viszonyban vagyunk, én és a krumpli. Avagy a krumpli és én. Most azonban csak pár szem volt itthon, ráadásul az elmúlt napokban nem is jártam olyan helyen, ahol legalább a télvégi-tavaszeleji színvonalat megütő normális darabokra tehettem volna szert. Így beosztottam a rendelkezésemre álló készletet, mindenbe csak egy kevés került. Persze ez tarthatatlan állapot, amin rövid időn belül változtatnom kell.
Addig is elkészítettem ebédre ezt az ételt. Levesünk még volt, így második fogásnak szántam, és egy friss salátát kínáltam mellé.
Hozzávalók: 65dkg burgonya, 2 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, újhagyma zöldje, zellerzöld, 1 csokor petrezselyem, 2dkg vaj, 2-3 dkg óvári sajt, 10 szem dióbél durvára törve, 3 púpos ek zsemlemorzsa, 2ek tejszín vagy zöldségalaplé, só, őrölt színesbors, szerecsendió, 2 tojás, a díszítéshez 1 paradicsom.
A krumplit héjában megfőztem, majd megpucoltam és egy keverőtálba került. Villával nagyjából összetörtem, majd hozzáreszeltem a répákat és a hagymafélét és beletettem az apróra vágott zöldfűszereket, valamint az összes hozzávalót a tojások kivételével. A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Közben szétválasztottam a tojásokat, a sárgájuk ment a zöldséges masszához, a fehérjét pedig habbá vertem, majd azt is a belekevertem a tésztába. Kis sütőtálakba - ezúttal cseréppoharakba - töltöttem, és paradicsomdarabkákkal díszítve (sajnos aszalt nem volt) 40 perc alatt készre sütöttem. Hat csészével készült.
