2009. április 23., csütörtök

Orgonaszüret - a lekvár

mostantól csak a könnyű ívek
emelkedése a földhöztapadt
szárnycsapások vetkőzése
tünékeny arcú ég alatt

(erős ildikó - kezdetek - részlet)

Nehezebben, mint gondoltam, de végül megszületett az orgonalekvár, ami talán dzsem vagy zselé, bár ezek a kifejezések a gyümölcsalapú készítményeknél értelmezhetők és különíthetők el. A nehézséget a készítésben az okozta, hogy én bizony a rózsalekvár-receptjeimből indultam ki, gondolván, hogy ami jó oda, ide is jó lesz. Nos ebben tévednem kellett. Emiatt a tetemes virágszirom mennyiséget kétszer kényszerültem leszemezgetni.
Az interneten ugyanis nincs ilyen lekvár - vagy én nem találtam.
Az egyik, kipróbált rózsalekvárom készítése pedig úgy indul, hogy két reszelt almával felforralok másfél liter vizet, majd félrehúzom a gázról, és a szirmokat ebben áztatom egy éjszakán át.
Másnap ismét felfőzöm, hozzáadom a cukrot, kevés citromlevet, stb. (Majd egyszer lesz egy ilyen bejegyzés is, csak mindig kevés hozzá a megfelelő (!) illatos rózsaszirom.)
A lényeg az, hogy most is így próbálkoztam. Azonban az egy éjszakás áztatásnak az lett az eredménye, hogy az orgonavirág megkeseredett, s ezután már semmi módon nem tudtam elvenni a keserű ízt. Vagyis a felismerés megszületett, ezt a virágot nem áztatgathatom, hanem azonnal fel kell főznöm, minél frissebben, annál jobb. Másodjára már így csináltam. A virágból készülő lekvárokat - hiszen ezek nem gyümölcsök, kevesebb bennük a potenciális sűrítőanyag - a megszokottnál több cukorral készítem. Ettől ugyan édesebbek lesznek, mint az általam kedvelt gyümölcslekvárok - viszont jobban kiteljesedik az ízük. Az édeskés ízvilágot kevés citrommal ellensúlyozom. Az elkészült lekvár - ahogy a rózsa esetében is - karakteres ízű, illatos, keleti típusú szirupos finomság, ezért nem kenyérre való, inkább süteményekbe, desszertekbe, krémekbe.

Forraljunk fel fél kg cukrot 1.5 kg vízzel. Amikor forr, dobjunk bele fél kg frissen(!) szedett, jól kinyílt virágszirmot. Lassú főzéssel sűrítsük a kívánt állag eléréséig. A főzési folyamat vége felé tegyük hozzá - ízlés szerint - max. 2 citrom levét. (Természetesen lehet fűszerekkel, és kevés almahússal gazdagítani, én elsőre nem akartam eltakarni az orgona ízét, hiszen csak most ismerkedünk. Az alma egyébént magas pektintartalmú gyümölcs, így segíti a zselés, sűrűbb állag elérését - rózsalekvárba mindig teszek.) Szép, sötétlila színe lesz - a kevés hozzáadott citromlé ezt alig befolyásolja. A virág illatából is marad a főzés végére.

Igyekeztem a bejegyzéssel, remélve, hogy még eléritek a lassan elvirágzó bokrokat.
Nálam már van konkrét terv az első felhasználáshoz, készül egy sütemény...

21 megjegyzés:

Fűszeres Eszter írta...

Én is szoktam orgona lekvárt főzni, hasonlóan min te, de csak 1 liter vizet használok hozzá, belefőzök egy darab fehéjt, és pár szem szegfűszeget is, pont azért amit írsz, mert olyan jó kis keleties jellege van.
Szerintem palacsintába nagyon finom!

Limara írta...

Pont most lettem kész az orgonazselé előkészítésével, én egy bodzazselé receptből indultam ki. 5 pohár (2 dl) virágsziromhoz 1 l vizet 1 citromot és vaníliát adtam, azt készülök felfőzni. Állni akartam hagyni egy éjszakára, de ezk szerint főzzem fel most?.))

Limara írta...

Találtam receptet, ez is áztatja egy éjszakán át:
http://antalvali.hu/viragos_receptek_orgonara_komponalva

erős ildikó írta...

Eszter!
Köszi a megjegyzést, úgy is ki fogom próbálni!
Limara!
Ezt a linket én is láttam, de itt már a cukor és a szirmok is belekerülnek az elején, és 5 percig főzi őket az áztatás előtt.
Az én rózsalekvárom receptjénél a cukor csak másnap megy bele, és a szirmok a felforralt vízbe kerülnek főzés nélkül. Tehát ha némi cukorral elő van főzve, akkor nyilván nincs semmi gond...

Unknown írta...

Nagyon izgalmasan hangzik - még sose ettem orgonát! Errefelé most kezdenek csak nyílni az orgonabokrok - de mind utca mellett van, amiről tudok :(

erős ildikó írta...

Igen. Én a pitypangot szoktam ilyen okokból mellőzni. Szerencsére az orgona a kertünkben nő, sőt, bodza-gyűjtőhelyünk is van, távol a forgalmas utaktól...

lúdanyó írta...

Nagyon tetszik ez az orgonalekvár, csak kár, hogy ennyi cukor kell bele. Nincs valami olyan természetes sűrítőanyag, ami nem ad hozzá plussz ízt?

erős ildikó írta...

Biztos van. A gyümölcspektin mint zselésítő anyag tudtommal könnyen beszerezhető.
Nem tudom milyen, mert nem használom.

Makka írta...

Lúdanyó, a 2:1 vagy 3:1 dzsemfixek alapanyaga gyümölcspektin, szerintem azt nyugodtan lehet használni, és ezeket bárhol meg lehet venni.
Én is ezt fogom használni holnap az orgonazseléhez.:)

duende írta...

Nagyon izgalmas! :)
Asszem majd bodzavirággal ki is próbálom, nálam az a nagy kedvenc.

Kata írta...

Úristen, fél kg virágszirom...nem semmi türelmetek van, de biztosan megéri! Nekünk orgonánk nincs, de Duendéhez hasonlóan bodzában már jó leszek én is.

trinity írta...

Én is épp arra gondoltam, hogy ennyi pici virágról leszedegetni a még kisebb zöld bigyókat-ehhez kell a türelem! De Te ennek nem vagy híján, azt hiszem! Gratulálok!!!Nagyon különleges lekvár lehet!!!!

Renata Kalman írta...

Gyönyörű! A másik poszt képei is!
A férjem azért nyüstöl, hogy orgonavizet csináljak. A bodzaszörp és az akácvíz példájára.
De eltántorít, hogy ilyen pepecs munka kell hozzá...
Jó, hogy írod, mert nem tudtam, hogy áztatással megkeseredik...

Clinique-Bogi írta...

Anno Bulgáriában rengeteg orgona fagyit elpusztítottunk családilag. Remélem, kipróbáljátok azt is. :-)

Cserke írta...

Nagyon csábítóan hangzik.
Csak lenne virágom hozzá...
Meg ennyi türelmem...

Palócprovence írta...

Már amikor említetted, hogy készül a lekvárod, furdalta az oldalamat a kíváncsiság, nem lesz-e keserű? Ugyanis az orgonavirág piszok keserű frissiben is.

erős ildikó írta...

Makka!
Kiváncsian várom a zselédet!

Duende!
A bodza virágjából eddig csak szörpöt és mártást csináltam (rántani is szokták), de lehet, hogy idén kipróbálom a lekvárt is, jó ötlet!

Kata!
Nekem olyan 2-3 óra volt ilyen mennyiségű virágot leszemezgetni. Előtte jó kiráztam, hogy az apró bogarak és száraz növényi részek leperegjenek. De én egyedül csináltam. Egy vasárnap délután - ha többen nekiülnek, gyorsabb lehet.

Trinity!
Ahogy Katának is írtam, lehet többen is csinálni, akkor szaporább. Meg hát kisebb mennyiségből is ki lehet próbálni.

Renáta!
Hogy készíted ezeket a vizeket?
(Nem olyan pepecselős munka, ha a gyerekekkel ülsz neki. Talán élvezik is, s közben lehet mesélni, játszani...)

Bogi!
Erről még nem hallottam, nincs recepted véletlenül? (Ha nincs, marad a kísérletezés...de izgalmas!)

Cserke!
Én ezért nem tudtam ibolyás finomságokat csinálni, és sajnos egy ideje rózsaszirmom sincs elég, ezt még jobban sajnálom. Nálunk orgona van, akác, és a közelben bodza. Ezekből kell alkotnom...

Palócprovence!
Nem kóstoltam nyersen, de több helyütt olvastam, hogy kandírozzák is, és ételekhez is adják. Mindenesetre a második verzióval semmi gond nem volt, nagyon finom lett, nem keserű. Nagyon várom viszont a többiek - már előre jelzett - orgonavariációit!

Renata Kalman írta...

Elkészítem ma vagy holnap és felrakom...
gyerekeket ez nem lelkesíti, a szemezgetés...
engem sem annyira, max. ha mellette hallgathatnék valamilyen meditációs hanganyagot.

kiralyhedi írta...

Nagyon örülök a receptnek, mert már elkészítettem 40 liter bodzavirág szörpöt, és sajnálnám kidobni a maradék bodzavirágot.Lesz belőle lekvár, juhéjj:)))

erős ildikó írta...

40 liter??!! Nem semmi! Remélem, jó lesz a lekvár! Van fent a blogomon egy zöldteás bodzazselé is, ami kevés cukorral készül, ha gondolod, nézd meg azt is! Köszi, hogy benéztél!

Kriszti írta...

Kedves Napmátka! nagyon szeretnék én is orgonazselét késziteni, de mivel nem ehetek cukrot lehet-e másképp elkészíteni, hogy elég zselés legyen mézet viszont használhatók. Előre is megköszönném, ha valami ötlettel tudnál segíteni.