Hazaváró

Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem ember,
Hanem torz törpe, aki álmában kóborol a ködben, önnön ébredését keresve.
Én most a bennetek lévő emberről fogok beszélni.
Mert nem a ti istenlényetek, sem a ködben tévelygő törpe, hanem ő az, aki a bűnt és a bűnhődést ismeri.
(Kahlil Gibran)

Pénteken, amikor párom másfél hónap után hazaérkezett a nomádportáról, nagyon meleg volt még, igazi kánikula. Ezért késő délutánra hagyta az utazást, este fél tíz körül parkolt be az udvarba.
Mivel ilyenkor már nem szoktunk enni, a melegben meg nem is kívánjuk az ételt, sokkal inkább a folyadékot, koktélparadicsommal és sárgabarackkal készültem. Ez a barack még mindig nem a mi fánkról való, de egy héten belül talán már lesz az is. A gyümölcsfélék mellé csak pár hideg falatot készítettem - a maradék úrnapi hideg szűzpecsenyéből.
Szombatra rizseshúst főztem - egy olyan húsos fogást, amit én is nagyon szeretek, friss fejes salátával. Majd lesz külön bejegyzés arról, hogy nálunk hogyan készül. Az édesség csokoládésörbet volt, az ötletét ezúttal is a Szakácsok könyvéből vettem. (Recept később.)
Estére pedig - eső és hideg ide vagy oda - a szomszédunkkal és ismerősökkel közösen halászlét főztünk odakint. Nem mondom, hogy nem lehetett volna jobb idő, de a teraszra behúzódva már jól esett elfogyasztani a meleg ételt. Sütöttem mellé mandulakrémes-gyümölcsös tekercseket is. Ez is szerepel majd a blogon.
Párom rengeteg friss borsót hozott a nomádportáról, emellett málnát, zöldséget is. Szerencsére málna megint bőségben van, a krumpli is szépen fejlődik, és a Dulminától kapott csicsóka is.
Eper még mindig van, viszont úgy tűnik, idén szinte egyáltalán nem lesz meggy és szilva. Kicsit lehangoló ez a tavalyi bőség után, de az is igaz, hogy alig foglalkoztunk eddig a fákkal.