Gyakran van nálunk, mégsem szerepelt eddig a blogon. Merthogy mindenki ismeri, s tényleg a lehető legegyszerűbb ételek közé tartozik. Nálunk mégsem volt szokásban otthon, sem apai, sem anyai ágon nem érkezett el hozzánk ez a finomság, később fedeztem fel magamnak. Öcsém cicege néven találkozott vele, későbbi feleségével gyakran sütögették - kicsit másképp. Előszeretettel készítették karfiolból is, ha jól emlékszem (ha nem, majd kijavít.) Más neveken is fut, mint tócsi, lapcsánka, lepcsánka, borzacska, s még ki tudja, mi minden más. Nemrégen Renátánál olvashattunk egy hasznos összefoglalót ez étel sokféleségéről. Az általa felsoroltakból én egyedül csak a prószát nem említeném itt, mert azt én kukoricalepényként ismerem (s például egy kapros-juhtúrós tetővel mennyei eledel.)Azért a burgonyalepény alapja mégis általában a nyersen lereszelt krumpli. Ehhez ha némi lisztet és sót adunk, már lehet is sütni. De van, aki tojással, hagymával, tejtermékkel és sokféle fűszerrel gazdagítja. Mindenképpen finom. Néha-néha cukkini is kerül bele nálunk, meg karalábé. Csak cukkiniből viszont nem szeretem csinálni, mert az elég vizes, jobban megereszkedik. Javítom is mindjárt az első mondatomat: szerepelt már a blogon, tavaly a nomádportán készült egy cukkinis-krumplis változat sajtos vadsóskamártással.
Azt szeretem, ha jó ropogósra sül. Tejföllel az igazi, de mindenféle fűszeres mártás, mártogató jól jöhet hozzá, én ezért sem szoktam nagyon variálni az alapot: krumpli, liszt, só.
Hozzávalók (2-3 főre, ha csak ezt eszünk): 1kg nyersen lereszelt krumpli (pucolva mérem), 15dkg rétesliszt, 1tk só, a sütéshez zsír vagy olaj
Elkészítés: A (nem túl vizes fajta) krumplit megpucoljuk, lereszeljük egy nagyobb tálba. Hozzáadjuk a lisztet és a sót, és összeforgatjuk. Már süthetjük is forró zsiradékban. Én ehhez általában két falapátkát (lapos fakanalat) használok, ezek segítségével a masszából könnyen kivehető a kivánt mennyiség, és szépen el is lapogatható az edényben, fordításnál pedig könnyű alányúlni.
A zsiradékban (olajban) sült dolgokat én sohasem papírtörlőre vagy szalvétára szedem. Sokkal ropogósabb marad, és a zsiradék is jobban lecsöpög, ha egy nagyobb fémszitába (esetleg rácsra) szedjük, ami alá odakészítettünk egy megfelelő nagyságú edényt vagy tálcát.
10 megjegyzés:
nahh, most minnyáá éhen halok:))nagyon szeretem:)) jó, hogy írsz róla, mert talán igy végre csinálok majd.
nagyon jól néz ki! Látszik, hogy milyen jó ropogós lett. Most megtudnám enni.....)
Imádom! :)))
Hú de jól néz ki a kapros-túrós kukoricaprószád! :) Valamikor megcsinálom!
Nálunk itt zalában - mert zala, vas a prósza területe - mindkettőt prószának mondják. A krumpliból készültet is, és a kukoricásat is. Viszont amiben minden más hasonló ételtől különbözik a zalai krumpliprósza, az a bele kevert kefír vagy aludtej. (És apróra van reszelve a krumpli bele.) Sehol másutt nem készítik így.
Amit a képen látok, azt én borzacskának hívom. És én is nagyon szeretem, sokszor készül. :)
Ez tenyleg ropogos, latszik!
Koszi a lecsopogtetos otletet!
ez a csöpögtetéses módszer annyira logikus:) nagyanyáink is így tették, csak ez a fenemód nagy egészséges élet miatt fogy annyira az a sok Szilvia:)
Karfiolbol is jo, de leginkabb a karalabe ad jo izt a "cicegenek", es ahhoz a bors is nagyon illik.
- az ocsed
Ez nagyon jól néz ki! Csábít hogy készítsem el. :))
Fodor Ákosért meg ott a jobbszélen egyszerűen csak rajongok!!!!!! :)
Imádom a tócsnit, nálunk hremzli-nek hívták, de ugyanaz. Pont így szeretem, ilyen ropogósan :-)
Nagyon szeretem, nálunk lepcsánka néven fut. És így szeretem, ahogy te megcsináltad, ropinak.:)
Megjegyzés küldése