2009. december 16., szerda

A házi kolbászról

Gyerekkoromban hintázni szerettem volna,
de mindig akadt másik gyerek,

aki mégjobban szeretett hintázni, mint én.

Ezt értsétek meg, tülekedők!
Csak a hintának mindegy, hogy kicsoda függ rajta.


(Weöres Sándor: A vágy fokozatai)


Anyu receptfüzetében lapul egy régi recept a házi kolbász készítéséről, 10 kiló húsra vetítve tartalmazza a szükséges fűszerek mennyiségét. Emlékszem, hogy gyerekkoromban nagynénémékkel együtt készítették szüleim a házi kolbászt, s mivel fővárosiak voltunk, a hús nem az otthoni disznóvágásból kerekedett ki, hanem úgy vásárolták - mikor a hentestől, mikor vidékről. A házi készítésű finomságok amúgy is hozzátartoztak a szocialista lakótelepi lakások konyháihoz - talán így őrizték - öntudatlanul is - az egyszervolt ízeket. Apu családja Somogy megyéből, ő Vecsésről származott (ott még disznót tartottak), a 60-as években költöztek be a fővárosba, remélve, hogy itt több lesz a munkalehetőség és kicsit könnyebb a megélhetés. Anyuék pedig szintén a fővárostól délre, Erzsébetfalván laktak.
Valahogy így volt ez a többi családdal is, mindenki jött valahonnan, mindenkinek voltak vidéki gyökerei, s ily módon a Szent András napja (nov. 30.) után esedékes disznóvágások emléke az új körülményekhez igazítva élt tovább.
A fent említett receptet azóta már én is kipróbáltam. Nem lett rossz, de valahogy a húsfélék arányát (amit sajnos nem részletez a recept) nem találtam igazán el, mert egy kicsit száraznak tűnt a végeredmény. Akkor még nem volt kolbásztöltőm sem, így a kivitelezés egy erre az alkalomra átalakított keksznyomóval történt, nem állítom, hogy egyszerű volt, de párommal négykezesben összehoztuk. Füstölőnk sem volt, ma már az is van, a nomádporta egyik kéményének oldalába van építve, nagyon megörültem, amikor először láttam meg a padláson. Talán egyszer eljön az idő, hogy kipróbáljuk, de egyelőre a teleket nem ott töltjük.

A képen látható kolbászt Apu hozta a héten, egy ismerős bácsi készíti. Úgy egyszerűen: hús és a megszokott fűszerek. Nincs tartósító, szőlőcukor, színezék, gyorsérlelés, kutyafüle meg ehhez hasonlók. Nem vagyok egy nagy kolbászfaló, de azért a finoman füstölt húsfélék el tudnak csábítani. Ez a kolbász például annyira, hogy - bevallom - a kóstolóként kapott egy szálat három nap alatt eltüntettem (míg egyébként húsevő párom nem tartotta sűrgösnek a kóstolást. Így járt....)

Nagyon jó íze van, a legjobban az tetszett, hogy egyátalán nem találhatók benne némely bolti szerzeményekre jellemző elrághatatlan "valamik" (nevezzük így), a fűszerek sem harsányak, belesimulnak az ételbe, hagyják érvényesülni a puha, finoman füstölt hús ízét.

17 megjegyzés:

chriesi írta...

Ez kolbász! Emlékszem mikor gyerek voltam, egyszer volt lehetőségünk füstölésre, akkor csinált anyukám kolbászt, na olyat azóta se ettem.

JOLI ZÖLDKOSARA írta...

Szép jószág! A színe természetes, és ha olyan rövid idő alatt elfogyott, akkor jó portéka. Inkább ilyet egyetek, mint parizert.

Anais írta...

Nyami :)
Kedves Napmátka!
Kérem szépen a bácsi elérhetőségét ide: vzsuzsa@hotmail.com
Köszönöööm! :)

Anais írta...

Na én pl. parizert évek óta nem ettem. Nem kívánom, nem hiányzik.
Nem vagyok én se egy nagy kolbászfogyazstó, de erre én is rájárnék o:))

KennyT írta...

I miss Magyar kolbász!!!!!

Moha írta...

Ez igen!! Nagyon szép, nincsenek mócsingok , én is szeretném kérni a bácsi címét! mohakonyha@gmail.com
Köszönöm!

Ízlésszindróma írta...

fúúúúúú, de guszta:)))) én is háziakat szoktam venni többnyire! Annyira finomak tudnak lenni, nálunk is elszokott párologni:)

lúdanyó írta...

Én is kérném: ludanyo@gmail.com, köszönöm.
És megint nagyon jó verset választottál!

jókaja írta...

Add meg légyszíves az ügyes kezű földink elérhetőségét. Sajnos a Bácsi, aki füstölést vállalt, egyre öregebb, nem biztos, hogy tudok magam tölteni :-(

szepyke írta...

Jááááááááááááj, hát, ez nekem való kép!
Csak ilyen kolbászt árul a bácsi, vagy süthetőt is?

És én is kérem a címet, elérhetőséget, meg egy szelet kenyeret, és egy kis lilahagymát...
Jesszusom, ez gyilkos ez a kép!

szepsegtar.blog@gmail.com Köszönöm!!!

Macus írta...

Mi most is készítünk kolbászt. Régen a krumplis kolbász jellemző volt. De én csak mostanában ismertem meg. Isteni!
Azonos mennyiségű sertés- és marhahús, szalonna, főtt krumpli és tej. Szokásos fűszerek. Ezt jó télen csinálni, mert pár napig összekeverve állni hagyják, naponta átgyúrják, aztán töltik, füstölik.
mennyei!
Hamarabb szárad, mint a hagyományos.
Most is van a kamránkban...

Névtelen írta...

Kedves Napmátka!
Küldd el nekem is légy szíves a bácsi elérhetőségét! Imádjuk a kolbászt!!!
gizikeee@freemail.hu
Köszönöm!
Boldog karácsonyt!
Gizi

Chef Viki írta...

Csurog a nyálam :-)

Párszor mi is csináltunk a negyediken kolbászt, jó móka volt. Ahogy írod, hentestől vett húsból.

Egyébként én úgy tudom, hogy a hús-szalonna aránya 70-30. Akkor nem lesz száraz.

Ebből viszont kérek szépen egy katonát :-)

"saját levében" írta...

Weöres költészete és a kolbász - a két kedvencem!

napmátka írta...

Kedves Látogatóim!
Elnézésetek kérem a könnyelmű ajánlatért - azt hittem, Apunak megvan a kolbászos bácsi telefonszáma, de kiderült, hogy személyesen szoktak találkozni. Így megkértem, hogy kérjen tőle egy telefonszámot, úgy mégiscsak könnyebb egyeztetni.
Amint megvan, természetesen továbbítom Nektek. Köszönöm a türelmet!

napmátka írta...

Macus!
Nekem ez új, mármint a krumplis kolbász, nem hallottam még róla, de nagyon izgalmasan hangzik és köszönöm az ötletet!

Chef Viki!
Köszi, kipróbálom ezt az arányt.

Kolbászügyben levél ment az érdeklődőknek.

nokedlis írta...

de jó lenne, ha legalább néhanapján ilyen kolbászhoz juthatnék! nagyon ínycsiklandozó a foró róla, hát még a leírás!