A házi kolbászról

Gyerekkoromban hintázni szerettem volna,
de mindig akadt másik gyerek,
aki mégjobban szeretett hintázni, mint én.
Ezt értsétek meg, tülekedők!
Csak a hintának mindegy, hogy kicsoda függ rajta.

(Weöres Sándor: A vágy fokozatai)

Anyu receptfüzetében lapul egy régi recept a házi kolbász készítéséről, 10 kiló húsra vetítve tartalmazza a szükséges fűszerek mennyiségét. Emlékszem, hogy gyerekkoromban nagynénémékkel együtt készítették szüleim a házi kolbászt, s mivel fővárosiak voltunk, a hús nem az otthoni disznóvágásból kerekedett ki, hanem úgy vásárolták - mikor a hentestől, mikor vidékről. A házi készítésű finomságok amúgy is hozzátartoztak a szocialista lakótelepi lakások konyháihoz - talán így őrizték - öntudatlanul is - az egyszervolt ízeket. Apu családja Somogy megyéből, ő Vecsésről származott (ott még disznót tartottak), a 60-as években költöztek be a fővárosba, remélve, hogy itt több lesz a munkalehetőség és kicsit könnyebb a megélhetés. Anyuék pedig szintén a fővárostól délre, Erzsébetfalván laktak.
Valahogy így volt ez a többi családdal is, mindenki jött valahonnan, mindenkinek voltak vidéki gyökerei, s ily módon a Szent András napja (nov. 30.) után esedékes disznóvágások emléke az új körülményekhez igazítva élt tovább.
A fent említett receptet azóta már én is kipróbáltam. Nem lett rossz, de valahogy a húsfélék arányát (amit sajnos nem részletez a recept) nem találtam igazán el, mert egy kicsit száraznak tűnt a végeredmény. Akkor még nem volt kolbásztöltőm sem, így a kivitelezés egy erre az alkalomra átalakított keksznyomóval történt, nem állítom, hogy egyszerű volt, de párommal négykezesben összehoztuk. Füstölőnk sem volt, ma már az is van, a nomádporta egyik kéményének oldalába van építve, nagyon megörültem, amikor először láttam meg a padláson. Talán egyszer eljön az idő, hogy kipróbáljuk, de egyelőre a teleket nem ott töltjük.

A képen látható kolbászt Apu hozta a héten, egy ismerős bácsi készíti. Úgy egyszerűen: hús és a megszokott fűszerek. Nincs tartósító, szőlőcukor, színezék, gyorsérlelés, kutyafüle meg ehhez hasonlók. Nem vagyok egy nagy kolbászfaló, de azért a finoman füstölt húsfélék el tudnak csábítani. Ez a kolbász például annyira, hogy - bevallom - a kóstolóként kapott egy szálat három nap alatt eltüntettem (míg egyébként húsevő párom nem tartotta sűrgösnek a kóstolást. Így járt....)

Nagyon jó íze van, a legjobban az tetszett, hogy egyátalán nem találhatók benne némely bolti szerzeményekre jellemző elrághatatlan "valamik" (nevezzük így), a fűszerek sem harsányak, belesimulnak az ételbe, hagyják érvényesülni a puha, finoman füstölt hús ízét.