Nyári ételeink (sütve-párolt karaj zöldségekkel)

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?
(Fodor Ákos)

Megint itt van a tobzódás időszaka, még ha ez a nyár nem is akar igazán nyár lenni - ezidáig. A gyümölcs is kevesebb, cseresznyefánk szomorú képet nyújt.
Azért mégis sokféle zöldség hozzáférhető. Legutóbbi bejegyzésemben már írtam róla, miképpen próbáljuk (sokadszorra) átalakítani az étkezésünket.

A cukrot, a tejtermékeket a vaj kivételével elhagytuk, délig eddig is gyümölcsöt ettünk - tehát ez nem újdonság. Ami viszont a főétkezést illeti, próbáljuk magunkat ahhoz tartani, hogy minél több friss (tehát nem főzött/sütött, stb.) élelmiszert - főleg zöldséget - fogyasszunk.
Így az alap néhány hete a saláta. Nem is igazán saláta, csak sok-sok összevágott, összekevert friss zöldség, amit persze lehet fűszerezni később, meglocsolni citrommal vagy egy kevés hidegen sajtolt olajjal.

Erre kerülnek azután a további kulináris élvezetek - persze mértékkel, és egy étkezés alkalmával legfeljebb egyféle, hogy lehetőség szerint a szénhidrátokat és a fehérjéket ne keverjük jobban, mint ahogy a természet teszi.
Tehát a salátára vagy egy szelet sütve párolt hús kerül (aminek levét átszűrve lefagyasztom más ételek készítéséhez), vagy egy-két főtt tojás, gyakran pedig halféle. Ezek párom nyerő párosításai.

Én többnyire a szénhidrát felé megyek, vagyis a salátámhoz sütőben sült krumplit, vajas pirítóst vagy tésztát eszem.

Zsírt és vajat továbbra is használunk mértékkel, hüvelyeseket is eszünk, főzelékfélét (majd inkább ősszel), levesfélét, köztük húslevest is.
Sok, a blogomon szereplő recept ad ötleteket ehhez a típusú étkezéshez is, így például a grillezett zöldségfélék (padlizsán, cukkini) is asztalra kerülnek, csak nem joghurtos öntettel. Ugyanígy a krumplis ételek zöme.

A pörkölt nehezebb ügy, mert ahhoz kívánja az ember a szénhidrátot, valamilyen gabona-alapú köretet. Azt hiszem, nem fogjuk teljesen kizárni, legfeljebb ritkábban esszük.

A tésztafélék, péksütemények most kicsit visszaszorultak, próbálunk kevesebb gabonát fogyasztani, és a teljes kiőrlésű lisztet gyakran zabbal, kukoricaliszttel keverem.

Ezek a törekvések persze nincsenek bebetonozva, előfordul, hogy idő híján vagy más okból nem tartunk be minden lefektetett elvet, de amikor nincs akadálya, akkor ebben az irányban haladunk.

Sütve-párolt karaj zöldségekkel

Hozzávalók (10 szelethez): kb. 60-70dkg sertés rövidkaraj csont nélkül, kb. fél dl hidegen préselt olaj, 2 nagy sárgarépa, két közepes vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, és éles késsel kb. 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Nem klopfoljuk ki. Egy ecset segítségével mindkét oldalát átkenjük olajjal és a szeleteket egy tányérra helyezzük.
Egy serpenyőt alaposan felforrósítunk (lehet grillserpenyő is), tehetünk bele egy pici olajat is, de ne sokat. A hússzeleteket pár perc alatt minden oldalról átsütjük majd egy tűzálló tálba szedjük.
Figyeljünk rá, hogy a sütés magas hőfokon történjen, így nem távozik folyadék a szeletekből, de ne égessük meg!
A répát, hagymafélét tisztítsuk meg, vágjuk nagyobb darabokra, és tegyük a hús közé. Sózzuk, borsózzuk, majd öntsük fel a tepsit annyi nem hideg vízzel, amely ellepi a szeleteket. A megmaradt kevés olajat is ráönthetjük. Fólia alatt, 180 fokon két órát pároljuk a sütőben.
(A levét ne felejtsük eltenni - jól jöhet még!)

Én sokkal jobban szeretem így a húsokat, mint hirtelen sütve.
(A Blogger egész kellemes újdonságokkal szolgál mostanság, kézműves lapom megjelenését is sikerült vele egy kicsit megújítani.)