Savanyúkáposztás-fűszeres tekercsek paprikával és szalonnával

Valahol van a múlt: nemcsak a könyvekben, a tárgyakban, az emlékezésben, hanem az idő természetfölötti dimenziójában, nehezen rögzíthető, de mégis valóságos térfogatában is... Miért ne? Ha lehet csillagok fényét fényképezni, csillagokét, melyek tárgyilag megszűntek már a világűr térfogatában, de sugárzásuk vegyi úton érzékelhető még a fényképező lemezen, miért ne lehetne visszahatolni az idő cselekményébe?
(Márai Sándor)

Réges-régen (azaz több mint 2 évvel ezelőtt) sütöttem először savanyúkáposztás tekercseket, de akkor még kelt tésztával. Később ez a "találmány" olyan családi kedvenc lett, főleg a férfinépek között, akik az édes sütemények helyett ezt szívesebben ették. Olyannyira, hogy később az alapvetően savanyúkáposzta-pirospaprika-kevés olaj hármasára épülő töltelékhez apróra vágott sonkát, tarját vagy darált pörkölthúst is kevertem. Remek sör-bor-korcsolya lett, és kínáltuk vendégeinknek, illetve vittük vendégségbe. Szóval bevált.
Én is nagyon szeretem, mert gyakorlatilag benne van a "savanyúság" is, amit esetleg mellé kívánna az ember. És éppen a savanyúkáposzta miatt sosem érzem túl nehéz süteménynek, hiába lesz egyre gazdagabb a töltelék.
Nagyon el tudnám képzelni egy savanyúkáposztás-tejfölös, savanyúkáposztás-juhtúrós, esetleg savanyúkáposztás-fehérsajtos változatban is, de a tejtermékeket általában mellőzzük, vagy igyekszünk kevesebbet fogyasztani. Talán egyszer olyat is sütök.

Most a legfontosabb változás mégsem a töltelék összetételében volt (bár az is bővült metélőhagymával, petrezselyemmel, zöldborssal és csípős paprikával), hanem maga a tészta: a kelt tésztát levelesre cseréltem. Valahogy egy ideje ez esik jobban, illetve a kakaós tekercset is jobban szerettem így, mint kelt tésztával.
Ami maradt, az a jól bevált tekercsforma: nekem még mindig ez a leggyorsabb. Ráadásul én ropogósabbra sütve szeretem a tésztákat, és a tészta vékonyra nyújtásával, illetve a tekercsek szeletelésével ezt jól tudom befolyásolni.

Ami még fontos: a szalonnából én inkább a normál, hagyományos füstölésű kolozsvárit szeretem, a gyorsérlelésű, páclében tasakba zárt változatot mellőzöm (még ha ezért sznobnak is tartotok.) Én nem tudnám az előbbit olyan szépen és vékonyan szeletelni, mint szükséges, ezért a hentest szoktam megkérni, hogy géppel vágja fel. (De az is jó, ha darabokra vágjuk, nem muszáj szeleteket használni.)

Hozzávalók (kb. 36 darabhoz): 50 dkg leveles tészta (egy lehetséges és viszonylag egyszerű házi kivitel receptje itt), 50 dkg savanyú káposzta, 1 tk pirospaprika, 1 ek hidegen préselt olaj, 20 dkg vékonyra szeletelt húsos, kolozsvári füstölt szalonna, metélőhagyma, petrezselyem, frissen őrölt zöldbors (a fekete is jó), 1 tojás, 1 savanyított csípős paprika

Elkészítés: Szerencsés esetben a fagyasztóból vehetjük ki az előre elkészített, és fél kg-os csomagokban lefagyasztott leveles tésztát, vagy használhatunk boltit. Kiengedés után a tésztát vékony, kb. 1-2 milliméteres lappá nyújtjuk. Ráfektetjük a töltelék hozzávalóit úgy, hogy a szélén egy kb. 3 centiméteres sávot szabadon hagyunk az illesztéshez. Először jöhetnek a szalonnaszeletek, utána az olajjal és pirospaprikával elkevert savanyúkáposzta, majd a fűszerek: frissen őrölt bors, apróra vágott metélőhagyma, savanyított csípős paprika és petrezselyem. Ezután az üresen hagyott sávot a felvert tojással megkenjük. A másik hosszabb oldal felől szorosan feltekerjük a tésztát, és a tojásos résznél illesztjük. Kezünkkel egyenletessé formázzuk a tekercset. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tekercset éles késsel felszeleteljük. Én kb. 1 cm-es szeleteket vágtam. A szeleteket sütőpapírra fektetjük, és a megmaradt tojással átkenjük. Két sütőlemezre fér, és egy-egy adag 20 perc alatt sül meg (nem légkeveréses villanysütőben.)

Igazi farsangi fogás. Jó étvágyat hozzá!