A rózsakert hírei

Snövit / Blanche Neige / White Koster / Witte Koster / Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Bízom benne, hogy sikerül még némi közvetett gasztro-vonatkozást felfedezni a blogomon. (Akik ebben kételkednének, azok keressenek a Rózsa menüre a fejlécben vagy az ehető virágok cimkére az oldalsávi keresőben.)
A kerti ültetések után (de természetesen nem befejeztével) a teraszunk van soron. Ide három kisnövésű, de gazdag virágzást ígérő fajta került (The Fairy, Snövit, Blush Parade.) A harmadik a leggyorsabb, már javában virágzik, halvány rózsaszín.
Továbbá helyet kapott itt még egy törzses rózsa (Iceberg), és reményeim szerint még érkezik a teraszra két nagyobb, cserepes nosztalgia rózsa (Chippendale, Leonardo da Vinci.) Egy kis cserépnyi levendulát is ültettem (ebből sosem elég), bár a közelben lévő nagy levendulabokor már gyönyörű zöld, és tele van virágkezdeménnyel (úgy tűnik, jót tett neki a koratavaszi hajnyírás, ritkitás, bár ez a virágzás után lett volna esedékes tavaly.
Amúgy nagyon megszerettem, mert télen sem kopár, mutatós, és az illata egész évben megmarad, fűszerként is jól használható mind a friss, mind a száraz hajtás.

A kerti rózsák megtáltosodtak (ahogy az egész környék május varázslatos érintésére úgy kizöldült, hogy április rá sem ismerne. Az előző hónap amúgy a napsütésről, jóidőről szólt itt, május pedig - eddig - javarészt az esőről, a kerti gyomokkal nehéz lépést tartani. Páromnak persze nemigen kell, mert ő a mélymulcsos projektjében gondolkozik, és meglepő módon az elültetett hulladék-krumplijai egymás után előbújnak. Nem azért meglepő, mintha nem hittem volna a módszerben, hanem mert úgy éreztem, még nem kellőképpen összeérett, előkészített az ültetőközege, továbbá elég magas is, van dolga a növénynek, mire felküzdi magát.

Az én hagyományos konyhakertem növényei is fejlődnek lassacskán, kicsit foglalkoznom kellene velük, de az utóbbi napokban sok volt az eső (=sár) és kevesebb az idő.
A kert most tele nefelejccsel, és nagyon várom már a bazsarózsák virágzását (három bokor van, a színük egyelőre meglepetés nekem is.)
Idén tavasszal az új szalonnasütő helyünket is felavattuk már a kertben, tavaly ősszel erre nemigen volt idő vagy kedv.

Visszatérve a kerti rózsákra, az alábbi fajtákat ültettem márciusban:
Giardina, A Shropshire Lad, Queen of Sweden, Boscobel, Darcey Bussel, Joie de Vivre, Deep Secret, Polar Stern, Caroline Victoria, Abraham Darby, Boule de Neige, Magia Nera (x3).

Blush Parade / Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Aki kíváncsi ezekre vagy bármely rózsára (képek, vélemények, tulajdonságok, nemesítő, névváltozatok, stb.), annak a leghasznosabb, legteljesebb (angol nyelvű) oldal a Help Me Find/Roses, rengeteg információval és jónéhány magyar taggal, akikkel fel lehet venni a kapcsolatot akár jótanácsért is.
Az oldalnak nagyon jó a keresője is, ami azért fontos, mert egy-egy rózsának gyakran öt különböző neve is van, segít az azonosításban. Magyarországon is a rózsák többsége fantázianévvel kerül forgalomba (különböző okoból), de van, hogy csak annyi infót kapunk róla, hogy mondjuk sárga teahibrid. Ez utóbbi egyébként nálam nincs, mert nem a kedvencem a sárga rózsa. Sárga nekem inkább a repce és a gólyahír, a boglárka (mind virágzik most errefelé), természetesen a pitypang és még néhány. A rózsáim viszont fehérek, rózsaszínűek, vörösek. És talán lesz egy illatos, narancs-rózsaszín.

Természetesen szeretnék majd minél több fényképet róluk, de erre még várni kell, így is nagy teljesítmény, hogy az idei tövek már szépen nőnek, két teraszrózsa már virágzik, és a kerti nagyobbak közül a Darcey Bussel a leggyorsabb: négy bimbó van már rajta. Ő egyébként egy sötét kárminvörös angol rózsa. És ne feledkezzünk meg az immár harmadik éve velünk lakó és költöző négy tő Ozoráról sem, ezeken is vannak már bimbók.

Következő feladatom lesz a növények védelme, újra próbálkozom egy agresszívebb csalán-menta kombóval permetezőszerként, kicsit másképp, mint korábban, mert az gyenge harmat volt pár éve a tetvek ellen. A legjobb lenne persze, ha nem is kellene permeteznem, de ebben azért nem annyira bízom.