2015. július 10., péntek

"És csak csudálkozunk az életen"...

Négyen a Szépségek közül: kiskacsáink / Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely
Jó darabig fontosnak tartottam, hogy e blogon gasztro-vonatkozású bejegyzések szerepeljenek, lévén ez egy gasztroblog. Már ha az. Annak indult ugyan 2008-ban, de azóta sok minden változott - én is. Mások lettek a fontos dolgok, hosszan sorolhatnám az okokat, de értelmetlen lenne, és mindegy. Azt gondolom, hogy soha nem volt ez az oldal színtiszta receptgyűjtemény (az alcíme sem erre utal), de mivel az enyém, már nem is erőszakolom magamra ezt a kategóriát. Az a tény pedig, hogy az elmúlt évek alatt jónéhány gyűjtőblog is felvette a bejegyzéseimet előzetes jelzéssel vagy anélkül, szintén nem kötelez, nem én kértem.

Többször leírtam már, hogy a konyha, a főzés nem játszik olyan jelentős szerepet az életemben, mint régen, s bár jó ötletekre továbbra is vevő vagyok néha, étkezésünk egyszerűsödött. Sajnálom is rá a csekélyke időt, ami a munka és a napi teendők mellett marad. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg már a gasztroblog és az online receptgyűjtemény, nekem pedig a kézimunka sokkal fontosabb. Az is igen időigényes tevékenység, nem is vagyok túl aktív (sokszor csak késő ősszel, télen kerül elő a kinti teendők felszabaduló idejére - amikor viszont kevés a természetes fény), tehát értelmetlen szerte-széjjel szórni az értékes időt.

Fényképezőgéppel kattintgatni viszont szeretek, s bár a Facebook-ra sokkal gyorsabban fel tudok tölteni egy albumot (átméretezgetések nélkül) - jó ez az itteni nyugalom az előbb említett oldal vizuális csalamádéja mellett (helyett), talán a képek is megérdemelnek ennyit, a szereplőkről nem is beszélve.

Vidéki életünk pillanatai nyilván nem lesznek minden évben megörökítésre érdekes témák, de most örömmel tölt el, ha a növényeket, állatokat és a tájat fényképezhetem az évszakok változó színeiben. Bár - amíg az ember él -  a visszatérő tavasz és az első hóesés is mindig megújuló csoda.

Ami pedig az ételeket illeti, időnként egy-egy arra érdemesebb recept továbbra is helyet kaphat, éppúgy, mint a kert eseményei (sajnos most egy szép szilvafánkat törte derékba a vihar), és ahogy régebben megígértem: rózsáim is egyenként bemutatásra kerülhetnek (ha lesz rá idő), függetlenül a már sokszor hangsúlyozott konyhai értéküktől...

4 megjegyzés:

Anikó írta...

Igazad van, teljesen egyetértek, én is érzékelem magamon a változás jeleit, a lassú másfelé fordulást, sőt a többfelé.

erős ildikó írta...

Pedig a Te blogod egy igazi kincsesbánya nekem...:) Arról nem is beszélve, hogy a Mucha-képek nagy kedvenceim!
(Sajnos benem mindig megvolt a szétszóródás sokfelé, talán mára annyit már elértem, hogy sikerült 4-5 dologra szorítani az elmélyültebb érdeklődésem.)

Renata Kalman írta...

Itt jártam, csodásak a fotók!!!

MJ írta...

Ez épp az élet rész. :)