Fényképek: Erős Ildikó © napmátka tűzhely |
A réten aztán lekaszálták a sarjút is, a költözők fogytak, a maradók pedig hangosabbak és felszabadultabbak lettek, mint a házigazda, ha búcsúznak a nyaraló vendégek.
Megcsendesedett a kert meg a nádas. A mezők és erdők mintha lehajtották volna fejüket. Mintha egyetlen sóhajtó alkony lett volna az egész világ.
Az éjszakák újra végtelenek lettek. A csillagok alatt ismerős szárnyak sziszegtek, suhogtak.
A három gólya áll a kémény mellett. Hallgatja a vándorlás ismerős hangjait. Hallgatja az éjszakát, melyben tüzet rakott már a vágy a távoli tájak és utak sóvárgásából. Most még csak hárman vannak, de a csapatösztön végtelen szálai rendeződnek már, erősödnek, és minden gólya minden gólyát érez, múló testén túl az ősszületés ösztönében és törvényeiben. A messzeségnek könyörtelen, fájdalmasan édes hívogatása ott suhog a levegőben. Egyetlen szava van csak, ami nem szó, nem fény, nem hang, neve nincs, mégis több, mint az ember kőbe vésett és elfelejtett emlékei.
– Készüljetek!
(Fekete István: Kele - részlet)
Búcsúzunk, talán a nyártól is... Kelétől és Bábától (a kisebb képeken), reméljük, csak tavaszig... Ők maradtak legtovább, a falu többi gólyája az ifjakkal együtt már útnak indult. Ma ők is követték a csapatot.
6 megjegyzés:
Nekem valahogy nagyon gyorsan tovatűnt ez a nyár, valahogy olyan rövidnek tűnt, a hőségnapok alatt annyira kimerültem minden szempontból, hogy az mintha nem is a nyári napokhoz számítódott volna... bár az ősz is szép, meg a többi évszak is... de mégis, most valahogy még kitolnám a nyarat kissé tovább...
Én csak a gólyák ittléte miatt. Amúgy jobban szeretem a tavaszt, az őszt. Akkor sokkal aktívabb és eredményesebb vagyok, és talán a kert is szebb.
Igen, ebben igazad van, normális, hűvösebb hőmérsékleten én is aktívabb vagyok, a nyári meleg ad egyfajta tunyaságot is.
A kert nekem minden évszakban tetszik, a Zsanuária Gasztroblog/facebook oldalamon, az albumoknál, készítettem is a kertünkről képeket, majd minden évszakban.
Elnézést, nem reklámozni akarom az oldalamat, csak sokat fényképezem/tem a kertünket, és ott látható csokorba kötve.
Na, majd megnézem a képeidet, különösen a nyáriakat, mert az én kertem határozottan szebb volt tavasszal... Igaz, többet is dolgoztam benne:)
Még csak annyit, hogy bár mi alig eszünk süteményt, a kakaós-meggyes kevert sütid állandó kedvence a rokonságnak, gyakran készítem nekik! Ezúton is köszi a receptet!
Ildikó, hát ezt nagyon köszönöm, hogy pont az én receptem a kedvenc nálatok, igazán megtisztelő:-)))
Nem mentegetőzésből /csak egy kicsit/, de a kertképek minősége egészen biztosan hagy kívánnivalót, mentségemre szolgál, hogy nem vagyok képzett fotós és egy iciri-piciri kis digitális gépem van, nem egy nagy márka, ja és csak kedvtelésből a magam örömére fotózok, no meg emléknek, nekünk és a gyerekeimnek.
Azt külön köszönöm hogy megnézed majd.
Megjegyzés küldése