Északfoki kalandozások

Szádvár

Hol is van északfok? Adynak önmagában, nem is csak belül, hanem az önmaga-létben. Nekem meg itt, a határvidéken. A Gömör-Tornai karszton. Földrajzi értelemben is, hiszen a Bódva-völgy egyik települése, Hídvégardó, valóban Magyarország északfoka (legészakibb települése.) Szép ez a nyelv is a magas és alacsony hangrendű párjaival, azt mondja: ardó, ma már azt értjük: erdő.

Minden évben bebizonyosodik, hogy nemcsak az ország nagy, de ez a völgy is olyan hatalmas, hogy marad benne elegendő látnivaló a jövőre nézve is. Idén is válogattunk, ahogy tavaly tettük, a kindulópont megint Miskolc volt (párom édesanyjánál és Laci bácsinál), ennél olcsóbban nemigen lehet talán nyaralni. Íme a részletes programunk:

július 21. Érkezés Miskolcra koradélután, este eszmecsere Géza barátunknál

július 22. Ócskapiacozás a Zsarnain, este Géza barátunknál

július 23. Látogatás a nomádportán, Bódvapart, a faluban a hivatalosan jegyzett 7 gólyafészek felkeresése, adminisztrálása (van-e fészek, fiókák száma, stb.) - innen bicajos túra Szögligetig, majd gyalog fel Szádvárba

Kilátás Szádvárból Szögliget felé

július 24. Miskolci bicajtúra Tapolca felé, bevásárlás - fordítás (mert határidős munkát is hoztam)

július 25. Látogatás barátainknál Miskolc kertvárosában - Lillafüred - Herman Ottó nyaraló, kiállítás, kvíz, könyvvásárlás - paleo helyett retro lángos fokhagymával, tejföllel - Bársonyos forrás - este fordítás

július 26. APEH (mert itt több időm van intézni, mint otthon) - Minorita templom (éppen teljesen be van csomagolva, felújítás alatt, de látogatható) - turkáló (20 Ft-ot nyomott aznap a mérlegen a felső, amit kiválasztottam) - este fordítás

július 27. Vadvirág- és gyógynövényhatározó nap a Sajó partján (sőt: vadalma, szeder és vadszilva is találtatott uzsonnára)

Vasérc tartalmú hasadék Szádvár felé

július 28. Újabb szuperakciós turi - Zsarnai ócskapiac - hazaút (a vasútjegy volt az egész program legdrágább része...)

Hát ennyi fért a bő hétbe, fürödni nem mentünk, de az idő is inkább változékony volt, mintsem meleg, és az Esztramos barlangjait sem néztük meg. Majd. Csináltunk olyan programokat is, amihez látszólag nem lenne muszáj a fővárosból kimozdulni, a hétköznapokban mégsem jut rá idő.

Három grácia a Sajó-parton

Hoztunk viszont az élményeken túl könyveket is magunkkal, az egyik az Avasról szól, a másik egy igen érdekes-értékes szakácskönyv vagy receptgyűjtemény: Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

Szögliget környéke

A könyv első fele néprajzi jellegű, a megye főzési-étkezési kultúrájával ismertet meg jó kis képekkel körítve. A második rész pedig helyi, részben már feledésbe merült, részben ma is ismert ételek receptjeit tartalmazza tájegységenként vagy népcsoport szerinti bontásban: Abaúj-Torna, Bodrogköz, Bódva-völgy, Bükkalja és Dél-Borsod, matyók, Miskolc, nemzetiségek (lengyelek, németek, ruszinok, szlovákok), palócok, Sajó-völgy, Gömör, Tisza mente, Tokaj-hegyalja, Zempléni hegyvidék.

Izgalmas olvasmány, persze már belelapoztam, de a feldolgozása ezután következik, ha jut rá idő. Talán éppen itt a blogon.

Párom maradt a nomádportán, a fürdőszobához vitt járólapokat, ez a munka a következő, és persze tovább írja vidéki blogját az ott töltött napjairól. A másik, tavasszal kinézett ház megvételére és a költözésre egyelőre nem mutatkozik jel, az ingatlanpiac itt teljesen áll, ott viszont egyre több a szlovák érdeklődő. Lesz, ahogyan lesz.
Én természetesen hazajöttem, várnak újra a napi feladatok, s ha jut rá idő, egy-egy programunkról részletesebben, fényképekkel is írok, nem felejtve a gasztro-vonatkozást.