Pörköltből leves: a gulyás

óvatos félsszel
járok itt: mintha tőlem
függne a meddig

(erős ildikó)

Ebéd felé készülődve jutott csak eszembe, hogy bár jó néhány étel - mely szerves tartozéka a magyar konyhának - már szerepelt a blogon (disznópörkölt, szárnyashúsleves, lecsó, töltött káposzta, hurka, kolbász, főzelék), a gulyás eddig valahogy kimaradt. Ezért úgy gondoltam, ennek is itt a helye, annál is inkább, mert nagyon szeretjük.
Párom paleo étrendjébe a krumpli és a csipetke nem illik, így ő abból keveset kapott, én és Apu annál többet.
Vannak persze különbségek a készítés módjában, és az is igaz, hogy bográcsban az igazi. Nálunk most a konyhában főtt. Azt hallottam róla, hogy régebben nem volt szerves tartozéka a pirospaprika, és a krumpli is később került hozzá. (Lehet hogy az én csipetkém már egyenesen ellene megy a hagyománynak?)
Az azért érdekes, hogy amikor öcsém szeptember elején Németországban járt barátjával, annyiféle gulyásleves-konzervet fotóztak a boltokban, amennyit én itthon sosem láttam. Persze az lehet a magyarázat, hogy mi inkább megfőzzük, az az igazi...

Nálam alapvető, hogy marhalábszárból készül. Ilyenkor eszembe jut Hugh, meg néhány brit szakács, akik csak úgy emlegetik e húst, mint amit az ember után dobnak a boltból kifelé menet - mondván: olyan olcsó, mégsem kell senkinek. Hát itt nem dobják utánam, pedig minden ügyetlenségem mellett is elkapnám; egy szó mint száz: nálunk nem tartozik az olcsó, megbecsülést nem érdemlő húsok közé. S ez teljesen érthető, hiszen az egyik legfinomabb része a marhának. Persze feldarabolni nem épp leányálom profi henteskés nélkül, és ki kell várni, míg megfő, de azután...hmmm!

Van, aki a gulyást úgy indítja, mint ahogy a pörkölt gazda módra készül. (Jut eszembe, ideje lesz egyszer mindhárom pörköltfőzési módot kipróbálni ugyanabból a húsból, s azután a családtagokkal együtt ízlelgetve értékelni a különbségeket...)
Én bizony zsiradékkal és hagymapirítással indítok, jöhet a hús, és a szokott módon készítek egy sűrű marhapörköltet. Ezt egy másfél-két órácskát lassú tűzön rotyogtatom, csak ezután adom hozzá a zöldségeket, a vizet, s persze a végén a krumplit. Ahogy már említettem, csipetke is kerül bele nálunk. Néha csípős paprika is. (Viszont nincs benne kömény, bár azzal is finom lehet.)

Hozzávalók (6 személyre): 50dkg felkockázott marhalábszár, 2-3 vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 2-3 kisebb paradicsom, zsír, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb zeller, 1 kisebb karalábé, 4-5 szál sárgarépa, 2-3 szál petrezselyemgyökér, petrezselyemzöld, só, pirospaprika
a csipetkéhez: 1 tojás, 2 marék liszt (illetve amennyit felvesz), 1kk só, (esetleg 1kk petrezselyem olajban)
(Só helyett a leveshez szoktam sóban eltett fűszerpaprikát használni.)

Elkészítés: a lábszárból pörköltet főzünk. (A hagymafélék és a zöldpaprika ebben a fázisban kerülnek felhasználásra.) A hús legyen majdnem puha, (teljes főzési idő mínusz kb. 40 perc) tegyük rá a megtisztított, apróra vágott zellert és fehérrépát, az összekötött petrezselyemzöldet, a felkockázott paradicsomot. Negyed óra múlva jöhet rá a szintén felaprított sárgarépa, karalábé, 10 perc múltával a krumpli. Főzzük jól össze. Közben elkészíthetjük a csipetkét. A tojást a sóval, liszttel (esetleg petrezselyemzölddel) egy kisebb tálban összegyúrjuk, kézzel kis darabokra csípkedjük.
Én külön főzöm meg a csipetkét (nem a levesbe szaggatom), majd leszűröm, mert így másnapra sem ázik el.
Persze ez akkor lehet szempont, ha nem aznap fogyasztjuk el az egészet.