és fölkele Jónás, hogy szaladna,de nem hová a Mennybeli akarta,
mivel rühellé a prófétaságot,
félt a várostól, sivatagba vágyott,
ahol magány és békesség övezze,
semhogy a feddett népség megkövezze
(Babits Mihály)
Régen volt, amikor tavaly ősszel sorra kerültek ki a sütőből a különböző vajas kekszek. Mi naponta teázunk, és bár párom már nem eszik gabonaféléket, nekem jól esik néha elrágcsálni.
Most viszont alig jut idő főzésre-sütésre. Az ősz igen furcsa: a naptár valahogy összezavarodott, szeptember-október a november bőrébe bújt, s az meg fordítva. Legalább is eddig. Olyannyira, hogy a decemberben néha pár rügyet bontó aranyeső most teljesen kivirágzott, és az orgonán is találtam kinyílt, lila virágokat - igaz, illat nélkül.
Közben megünnepeltük párom névnapját, szombaton édesanyja, vasárnap egy barátunk látogatott el hozzánk. Hétfőn pedig letudtuk az urológiát Apuval, két hét után megint katéter nélkül élhet. Másnap öcsém és felesége jött el hozzá sok-sok ajándékkal, köztük egy hangoskönyvvel, amelyet ők maguk készítettek, illetve olvastak lemezre.
De miről is jutottak a tavalyi kekszek eszembe? Hát csak arról, hogy a Gasztrobox szerkesztői nemrég engem is felkértek a Hogyan készítettem? sorozatban egy gasztrofotóm bemutatására, amely e héten látható az oldalukon. Ennek kapcsán választottam ki sebtiben egy őszi fotót, éppen a
Narancsos-kakaós keksz képét.
De készültek még akkoriban:
Sajtos-diós kekszek
Vanilíás-mákos kekszek
Pisztáciás kekszek
Rumos-kakaós kekszek
Fahéjas-almás kekszek
és később
Feketecseresznyés rózsahalmok.
Talán majd egyszer folytatom a sort. Szeretnék egy éppen csak édeskés almás-kókuszos és egy fűszeres-paradicsomos változatot is készíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése