Kerti kihívások - levendulás sült krumpli

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Első saját kertem napról-napra alakul. Azt nem mondhatnám, hogy az időjárás besegít, néha jól jönne az eső és megállhatna az itt szinte állandóan fújó szél. Mindenesetre kihívás az új növényeknek, és persze nekem is.
Igyekeztem kicsiben vállalni, tudván, hogy nem lesz túl sok időm a kertre. De persze a tavasz azért mindenkit beindít.
A házhoz tartozó telek jó hosszú, és ha közlekedni is akarunk benne, akkor két oldalra érdemes tervezni. A "saját területem" - az előkert kisebb ágyásain túl - egy keskeny, de hosszúkás földdarab, nagyjából 4 x 30 méter lehet, de nem mértem ki. Ennek első - a házhoz közelebb eső - része lesz, reményeim szerint a virágoskert, a hátterét az azóta megmetszett szederbokrok, egy japán birs, aranyfa és orgonabokor adja. Előttük némi gyep, az előtt pedig a frissen beültetett 14 rózsatő. Csupa illatos, folyamatosan virágzó fajta. Oldalt a szintén frissen telepített levendulabokrok. Bízom benne, hogy mind megmarad, bár a fejlődésük egyelőre csekély. (Reggelente azért örömmel ellenőrzöm az új hajtáskezdeményeket.)

A területem másik felét az újonnan kialakított zöldségágyások adják (tavaly itt kukorica volt), meglátjuk, mi hogy terem. A kettő közti határsávon pedig egy mini-fűszerkert kialakítását kezdtem el.

A túloldal párom játszótere: itt található a baromfiudvar, a fáskamra és favágó terület, továbbá a mélymulcsos kisérleti telepe. Most, hogy már melegebb napok is vannak, Aput is sokszor hátrahozom, hogy lássa, mit csinálunk éppen.
Nyilván könnyebb lenne persze lefotózni a dolgokat, mint leírni, de valahogy itt még nem találom a beállításokat, nem az lesz az az eredmény a képen, mint amit szeretnék. A koratavaszi napfény is felülírja a képeket.

A kertben folytatódik emellett a felfedezés, sorra bukkannak elő azok a növények, amelyeket szeptemberi beköltözésünk óta még nem láthattunk. A két orgonáról már látszik, hogy az egyik lila, a másik fehér. A kedvenc gyógynövényeink is megteremnek: csalán, citromfű, csipkebogyó. Sok szépség akad, bár azon meglepődtek a szomszédok, hogy rózsatövet egyet sem találtam a kertben. A ház szép, kényelmes, de műszakilag bőven lenne mit rákölteni, dolgozni rajta. Majd szépen lassan.

Végre a gólyák is itt vannak. Az elsőt március 15-én látták átrepülni a falu felett, másnap már a bolt melleti fészken meg is telepedett. Állítólag mindig ő az első. Hozzánk sokáig nem érkezett, kérdeztem is a falubelieket, mikorra jön meg. Volt, aki azt mondta: mindig nagypéntekre, bárhová is essen húsvét. Nos, a "miénk" a költészet napjára jött meg. S miért mondom, hogy a miénk? Mert hivatalosan is nálunk lakik. Lehet, hogy nincs lakcímkártyája, de az országos fehér gólya adatbázisban a fészek a mi lakcímünkön szerepel. S jött a többi is, benépesültek a fészkek, most már általános a kelepelés és a jövés-menés felettünk.
Elsőnek a hím érkezik, mi a tojóra máig vártunk. Furcsaságok is történtek a magasban, mert tegnap ugyan érkezett végre egy másik, leszállni vágyó gólya, de a már ott lévő nem engedte a fészekre. Ezért hímnek véltem azt is, viszont a fészek alatt - ugyancsak tegnap - találtunk egy széttört tojást. Hogyan kerülhetett oda, ha mindeddig csak egy gólya volt a fészken? Nem tudom, ahogy azt sem, végül is milyen nemű volt a tegnap látott másik, ám ma reggel két gólya állt békésen a fészken... Remélem, szép nagy család lesz (ahogy az előző években is volt itt.)

Ma pedig egy kicsit különleges fogás került az asztalra, mely egyúttal roppant egyszerű (mi is lehetne más ezen a blogon), viszont kb. másfél óra az elkészítése, így nem tarozik a gyors fogások közé. Az öteletét ez a videó adta.
A lényeg az, hogy krumplit fogunk sütni, de kicsit másképp, mint eddig, pedig már sokféleképpen kipróbáltam. És csupán azért került rá friss levendulalevél, mert nem volt otthon (illetve a kertben) rozmaring.

Hozzávalók (1-2 adag): 8 közepes krumpli, só, bors, fokhagyma, friss zöldfűszerek ízlés szerint, (balzsam)ecet, zsiradék (Jamie három változatot készít egyszerre, egyet olivaolajjal, a másikat vajjal, a harmadikat libazsírral.)

Elkészítés: a videón jól követhető. A lényeg, hogy a krumplit végig egyben hagyjuk, és belül krémes, kívül ropogós lesz - a módszernek köszönhetően.
Először megpucoljuk, megfőzzük sós vízben (10 percig), majd leszűrve egy sütőedénybe helyezzük, amibe előzőleg a választott zsiradékot tettük. 30 percig sütjük 190 fokon, közben előkészítjük és összekeverjük a fűszereket, ízesítőket.
Nem rossz ötlet a fokhagymán rajtahagyni a héját, így nem kiszárad a sütés alatt, hanem krémes állagú lesz. Én többnyire azért kettévágom a gerezdeket, így intenzívebb az ízesítés, és az étkezés során könnyen kiemelhető a héjból.
Kivesszük a sütőből az ételt, majd krumplinyomóval finoman megnyomkodjuk a tetejét. Így a burgonyák magukba szívják a zsiradékot, amiben eddig sültek. Ezután rákenjük a fűszeres keveréket, és újabb 30 percre visszatesszük a sütőbe.
Jamie hangsúlyozza, hogy ily módon a zöldfűszerek sem égnek feketére, hiszen rövidebb időt töltenek a sütőben, finoman megőrízve aromájukat.

Én vajjal készítettem, s valóban: a magába szívott zsiradéktól a belső állag krémes, a külső jó ropogós lett.