Orgonareceptek - a tapasztalatok összegzése

Miután a mi kertünkben lezárult az orgonaszezon: már fakulnak és rozsdásodnak a virágok, én is befejeztem a velük való gasztronómiai kalandokat. Sokan emlegették a türelmet, engem inkább a kíváncsiság vezérelt, egy számomra új terep felderítése - s persze az a vágy is, hogy ellensúlyozzam az egykor illatos rózsabokrom kínálta lehetőségeim hiányát, no meg a soványkának sem nevezhető ibolyatermést. Vagyis azt, hogy idén ibolyából nem tudtam semmit sem készíteni, rózsa lesz, de már nem a legmegfelelőbb tőről...
Amikor az orgonával elkezdtem a játékot, már tudtam, hogy akáccal és bodzával is folytatni fogom. Akácfák vannak a kertben, bodza pedig a Háros-sziget mellett, az autóutaktól távol.
Más ehető virágokból kevesebb van felénk.
Ebben a bejegyzésben összefoglalom - részint magamnak - orgonás tapasztalataimat, s egyúttal idegyűjtöm a kipróbált recepteket is. Mivel az interneten legfeljebb kandírozva és salátában láttam orgonát, kénytelen voltam magam kísérletezni.
Nem új dolog, többször leírtam, de ebben az összefoglalóban is helye van: gasztronómiai célokra illatos, jól kinyílt virágokból érdemes dolgozni. Ha némiképp ragad a szemezgetésnél a kezünk, az csak jó jel: már nem valami fűfélével, hanem mézes-fűszeres virággal van dolgunk. Kevés citrom pedig szinte minden virágkészítménynél jól egyensúlyozza az édes-mézes ízvilágot.
Valamennyi recepthez csak a zöld kis tokokból kihúzott virágszirmokat használtam fel, zöld rész nem került bele. A virágokat nem mostam meg, csak jól kiráztam, hogy ne maradjon benne apróbb bogár. Alapvető tapasztalatom az volt, hogy a virág feldolgozása során a puszta forró vagy később lehűlt vízben történő hosszasabb áztatás keseredéshez vezet. Maximum 4 órát tudtam úgy áztatni a szirmokat, hogy az ízük még számomra kellemes maradjon. Ha cukor is kerül a felforralt vízbe, akkor a keseredés elkerülhető. Ugyanígy kesernyés ízhez vezethet, ha sokáig állni hagyjuk a virágokat. Frissen célszerű felhasználni őket, az illatuk is ekkor a legjobb. S most nézzük, mi készült. A címekre kattintva eljuttok az eredeti recepthez.

Lekvár:
Hagyományosan, cukorral sűrítettem be, és benne hagytam a virágszirmokat. Másodjára már egy darabka fahéj és pár szem szegfűszeg is belekerült. Nagyon intenzív ízű, édes-fűszeres (mint a viráglekvárok többnyire), inkább süteményekbe, fagylaltba való, mint közvetlen fogyasztásra. De ha elkészítjük virágzás idején, akkor egész évben használhatjuk az ételekhez, desszertekhez.
A zselésítővel, a virágokról leszűrt léből készített változatok nekem alig sűrűsödtek, de ennek nyilvánvalóan csak az az oka, hogy nem szoktam ilyesmit használni. A cukorral, virággal együtt készült változat szép sötétlila lett, a zselés inkább rózsa-barnás.

Ecet:
Egy hét után - éppen ma szűrtem le, kellemes, aromás ecet lett, jó lesz salátaöntetekhez.

Illatos cukor:
A vaníliás cukor mintájára készítettem, néhány nap (3) után átszitáltam. Nem szabad túl sok virágot adni a cukorhoz (inkább az utóbbiból legyen kétszeres, háromszoros mennyiség), máskülönben a virágokban lévő magas folyadéktartalom miatt túlzottan összeállna a cukor, és a virágok is hamarabb hervadnak, barnulnak. A virágos cukrot hűvös, naptól védett helyen tároljuk, és naponta alaposan rázzuk össze. Amint a virágok elkezdik színüket veszteni és kókadnak, barnulnak, szitáljuk át a cukrot nagyobb lyukú szitán, és távolítsuk el a szirmokat. Ez annál később következik be, minél kevesebb és frissebb virágot adtunk a cukorhoz. Azért kell ezt megtenni, mert a barnuló virágok illata már kellemetlen, íze pedig kesernyéssé válik. Az illatos cukor ezután süteménybe, italokba, desszertekben finom ízesítő.

Fagylalt:
Ez aratta a legnagyobb sikert, hiszen közvetlen fogyasztásra való, az előbbiek inkább ízesítőnek. Leginkább hozta és kiemelte az orgona virágos ízét, illatát, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Amit még készítettem:
Sütemény orgonalekvárral és illatos cukorral

Amit nem készítettem, de lehetett volna:
orgonavíz (Renáta csinált)
kandírozott virág
szörp
erjesztett ital

Következik hamarosan: az akác