Gasztrózsa és virágözön

Minden március elején van egy bő másfél hét, ami kiváltképpen rólam szól, mert születésnap, nőnap, névnap szépen egymás után sorakozik a naptárban. Ráadásul párom, szeretteim és ismerőseim annyira kedvesek, hogy nem próbálják mindezt egyszerre letudni, hanem szorgalmasan hordják a virágokat és a jókívánságokat, amiből pedig nem árt meg a sok.

A virágok általában jól érzik magukat egymás társaságában, és engem sem zavar, hogy miattuk egy kicsit kevesebb a hely a konyhában. Mert általában ott őrzöm őket, illetve nappal a teraszra is kihordom a népes társaságot. Vágott és cserepes rózsák, tulipán, primula és jácint, sőt medvehagyma és jázminpakóca (stevia) is sorakozik közöttük. Az utóbbiak már jelzik, hogy barátaim a konyhámra is gondoltak.

Én is gondoltam magamra és a konyhámra, és a tavalyi fügefavásárlás után idén végre megrendeltem a damaszkuszi rózsám egy angol kertészetből. Akik követik ritkán frissülő blogom, talán még emlékeznek, hogy már tavaly beszereztem a katalógusokat. Nem lett volna ellenemre itthon vásárolni, de ismerőseim (és persze az internet) segítségével sem találtam itthon damaszkuszi fajtát. A britek pedig mindig készségesen segítenek, és lenyűgöző a Peter Beales- vagy a David Austin-féle rózsakatalógus.

Nehéz is volt a választás, de végül maradtam a hagyományosok közül is az egyik leghagyományosabb damaszkuszi fajta, a Kazanlik melett, amit az 1600-as évektől termesztenek, és ez az úgynevezett olajrózsa, vagyis az, amelyikből Bulgáriában és Törökországban rózsaolajat készítenek. De gasztronómiai célokra (rózsalekvár, -kivonat, -szirup, -víz, stb.) is ez a legalkalmasabb. Ahogy már leírtam korábban, nyugodtan csodálhatjuk e virágokat szépségük teljében odakint, mert amikor már érintésre a kezünkben maradnak a szirmok (vagyis lehullás előtt), akkor éppen jók a konyhai használatra. Így igazán sokoldalúak. A Kazanlik ráadásul a világ egyik legerősebb illatú rózsája, remélem, nekem sem okoz csalódást.

Már maga a rózsatő is nagyon kedves meglepetés volt. Számítottam ugyanis arra, hogy a britek jó minőségű, gondosan becsomagolt növényt küldenek, de amikor megérkezett a kb. 1 méter hosszú, 40 cm széles csomag, el kellett gondolkodnom rajta, mibe is ültetem. Igaz, arról még nem szóltam, hogy a teraszra szeretném egyelőre, vagy Apu ablaka alá, s azt gondoltam, a fügefa tavalyi konténere elég nagy lesz. Hát nem. Olyan erős, szerteágazó, szép gyökere van, és a tavaszi ültetéshez visszavágott hajtások is nagyok, erősek. Így hát vettünk egy még nagyobb konténert, ebbe is szűkösen fért. Kerti komposztot és virágföldet kapott, a későbbiekben majd tápoldatot. Egyelőre a fagytól óvni kell. Majd igyekszem megörökíteni a fejlődését. (Akit egyébként érdekel, kb. 12-14 GBP egy rózsatő.) Természetesen ültetési-ápolási útmutatót is küldtek.

Így hát még a böjti szelekre is fittyet hányva reméljük a meleg tavaszt. Már a hónap elején kitakarítottam a teraszt, ma pedig hoztam be barkát is, hogy legyen majd húsvétra, nem várom meg, míg elnyílik. Addigra biztos lesz aranyeső is.

A hétvégén pedig párom anyukája is meglátogatott minket (idén először), nyolcféle gombából készült gazdag pörkölttel vártuk. (Ha lesz rá idő, lesz róla bejegyzés is.) Ő pedig hozta - többek között - az ellenállhatatlan almáspitéjét, így ezek a napok nem igazán a paleo táplálkozásról szóltak. Apu is örült a pitének, és még inkább a fasirtnak. Rövid, tavaszi frizurát vágtam neki, tornáztunk, sétáltunk, igaz, a komolyabb takarítás nála még hátravan.

Ezúton is mindenkinek köszönöm a küldött képeslapokat, videókat, jókívánságokat!