Kovászos barna kenyerek: rozs - tönköly

... a tűznél néha szalonnát is sütöttünk, amikor is a szalonna megsült ugyan, de olyan kormos volt, hogy a szánk környéke olyannak látszott, mintha kis kéményseprőket ettünk volna. Ilyen jót odahaza soha nem ettem. Természetesen a vékony, ropogós füstölt szalonnát nem szabad fehér kenyérrel enni, mert a szalonna igazi ízét csak a barna rozskenyér adja meg. Nálunk soha nem  volt fehér kenyér, és hiába kutatok az emlékezetemben, nem tudom, hogy a faluban ettem-e. Kukoricakenyeret ettem, de ezt az iskolában cseréltem béresgyerekektől.
(Fekete István)

Egy ideje eldöntöttük párommal, hogy a sokat dicsért tönkölylisztet kipróbáljuk a paleo mellett vagy ellenére is. Persze csak alkalmanként. A rozshoz pedig Fekete István adta meg a lökést. Mindkét gabona tartalmaz természetesen glutént (másképpen nem is lehetne belőlük kenyérféle), de azt hiszem, nem estek áldozatul annyi nemesítgető jószándéknak, mint a búza.

Csakis teljes kiőrlésű változat jöhetett szóba, amiben az egyes összetevők aránya kiegyensúlyozottabb, és egyébként is jobban szeretjük. És kizárólag kovásszal, mert magam részéről az élesztőt jóval veszélyesebbnek érzem, mint a gabonaféléket, persze lehet ezen vitatkozni, mindenesetre környezetem tapasztalatai a fentieket támasztják alá.

Ahhoz képest, hogy életemben már jó néhány kenyeret megsütöttem, ezek a kenyerek némileg megdolgoztattak, több változat is készült. Persze nehezítő tényező is volt, kezdve rögtön azon, hogy a kelt tészták - ha nem is igényelnek sok és állandó törődést - bizonyos fázisokban feltétlenül megkívánják az ember jelenlétét, vagyis az előrelátó tervezést. Sajnos ez mostanában nehezen megy, pedig egyébként kifejezetten tervező típus lennék, aki még - a nem létező - szabadidejét is félórákra beosztja... Azután persze kovásszal más dolgozni, mint élesztővel. Ahogy a teljes kiőrlésű lisztek sem olyan kezesek kenyérsütésnél, mint a fehér vagy legalábbis kevert változatok. Végül pedig a rozs, a tönköly is másképp viselkedik, mint a hagyományos búzaliszt.

Így felvetődhet a kérdés, hogy vajon az arányokkal és az idővel kell tovább kísérletezni, vagyis az adott feltételekből lehet jobbat kihozni, vagy tudomásul kell venni, hogy más alapanyagokkal mindenképpen más az eredmény. Esetünkben a kenyér.

Én azt hiszem, valahol középúton az igazság, lehet talán még jobbat sütni, de nem elvárás, hogy olyan legyen, mint a korábbi élesztős-fehérlisztes, a kovászos-kevertlisztes, esetleg a sörélesztős kenyereim. (A leggyakrabban egyébként kevertem a liszteket, a sima fehéret régóta nem tudom megenni, nem kívánom.)
Ettől függetlenül nagyon finom, savanykás ízű kenyerek születettek. Ha nem formában kelesztem, sütöm, akkor nem túl magas, és semmiképp sem olyan levegős, mint a fent említettek, de jó annak, aki így is szereti.

Talán nem véletlen, hogy nem nagyon találtam a világhálón keresgélve olyan kenyeret, amely kizárólag teljes kiőrlésű tönkölylisztből, kizárólag kovásszal készült volna. Pontosítok: találtam egyet, de az német precizítással írta le nemcsak a kenyér, de még a kovász elkészítését is. Márpedig megtanultuk: a magyar receptek inkább olyan mértékegységeket ismernek, mint a csipetnyi, maroknyi, és olyan meghatározásokat, mint a tejfelsűrűségű, és így tovább. És valljuk meg: ha kovászról vagy kenyérről van szó, akkor olyan kevésbé befolyásolható tényezőkkel is kell dolgoznunk, mint a hőmérséklet, páratartalom - s innentől kezdve talán a fél grammokkal sincs értelme sokat bíbelődni. Arról nem is szólva, hogy nem szeretem azokat a kovászrecepteket, ahol egy részét ki kell önteni a már készülő keveréknek. Sajnálom. Tudom, hogy azt is el lehet tenni, tovább etetni, de egy idő után túl sok lesz így.

Valahogyan muszáj mégis leírni a receptet, ha másokkal is meg szeretnénk osztani, és nekem magamnak is jó volt néhány kapaszkodó. Például a viszonyítás miatt eldöntöttem, hogy egy kiló liszttel dolgozom, a kovászkészítést is beleértve. A folyadék mennyiségét persze így sem könnyű meghatározni. Kipróbáltam lágyabb és masszívabb tésztákkal, hosszabb-rövidebb kelesztéssel, késleltetett (hűtőben induló) kelesztéssel, több-kevesebb dagasztással is. A végeredményen nem sokat változtatott. A kovászos kenyér amúgy szeret terülni, de azért nem mindig sütöm formában. Végül is lepénykenyérnek is süthetnénk egyszer akár... talán majd legközelebb.
Tehát:

Hozzávalók két kisebb kenyérhez: 1 kg teljes kiőrlésű rozsliszt / tönkölyliszt, összesen kb. 500 ml víz, 2 tk só, 2 ek hidegen sajtolt olaj, 2 csipet őrölt kömény, 1 ek méz

Elkészítés (minden mennyiség, időtartam csak tájékoztató jellegű):
Kovászt készítünk pl. egy befőttesüvegben, szobahőmérsékleten, letakarva. Lehet így is:
3 csapott ek liszthez annyi víz, hogy tejfölsűrűségű legyen, ezt kb. egy hétig ismételjük.
Naponta 2-3 alkalommal átkeverjük. A következő napon a kovászt a megmaradt liszttel, vízzel és a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A tésztát kidolgozzuk (dagasztjuk.)

Utána kelni hagyjuk a tésztát egy éppen csak kiolajozott tálban, majd letakarjuk egy éjszakára (nem kell meleg helyre tenni), másnap korán két részre osztva formázzuk, bevagdossuk,  ismét kelni hagyjuk sütőlemezen vagy jénaiban délig, majd forró sütőben (220 fok körül)  kb. 45 perc alatt megsütjük. Konyharuhába tekerve rácson hagyjuk kihűlni.

Kezdőknek: ha jénaiban vagy agyagtálban sütünk, és azt a forró sütőbe tennénk, akkor az edény alá kerülő rácsot ne melegítsük elő, hanem vegyük ki, mielőtt bekapcsolnánk a sütőt! Így a tál - remélhetőleg - nem pattan el. Az agyagtálakat áztatni is szokás használat előtt.

Gasztrózsa és virágözön

Minden március elején van egy bő másfél hét, ami kiváltképpen rólam szól, mert születésnap, nőnap, névnap szépen egymás után sorakozik a naptárban. Ráadásul párom, szeretteim és ismerőseim annyira kedvesek, hogy nem próbálják mindezt egyszerre letudni, hanem szorgalmasan hordják a virágokat és a jókívánságokat, amiből pedig nem árt meg a sok.

A virágok általában jól érzik magukat egymás társaságában, és engem sem zavar, hogy miattuk egy kicsit kevesebb a hely a konyhában. Mert általában ott őrzöm őket, illetve nappal a teraszra is kihordom a népes társaságot. Vágott és cserepes rózsák, tulipán, primula és jácint, sőt medvehagyma és jázminpakóca (stevia) is sorakozik közöttük. Az utóbbiak már jelzik, hogy barátaim a konyhámra is gondoltak.

Én is gondoltam magamra és a konyhámra, és a tavalyi fügefavásárlás után idén végre megrendeltem a damaszkuszi rózsám egy angol kertészetből. Akik követik ritkán frissülő blogom, talán még emlékeznek, hogy már tavaly beszereztem a katalógusokat. Nem lett volna ellenemre itthon vásárolni, de ismerőseim (és persze az internet) segítségével sem találtam itthon damaszkuszi fajtát. A britek pedig mindig készségesen segítenek, és lenyűgöző a Peter Beales- vagy a David Austin-féle rózsakatalógus.

Nehéz is volt a választás, de végül maradtam a hagyományosok közül is az egyik leghagyományosabb damaszkuszi fajta, a Kazanlik melett, amit az 1600-as évektől termesztenek, és ez az úgynevezett olajrózsa, vagyis az, amelyikből Bulgáriában és Törökországban rózsaolajat készítenek. De gasztronómiai célokra (rózsalekvár, -kivonat, -szirup, -víz, stb.) is ez a legalkalmasabb. Ahogy már leírtam korábban, nyugodtan csodálhatjuk e virágokat szépségük teljében odakint, mert amikor már érintésre a kezünkben maradnak a szirmok (vagyis lehullás előtt), akkor éppen jók a konyhai használatra. Így igazán sokoldalúak. A Kazanlik ráadásul a világ egyik legerősebb illatú rózsája, remélem, nekem sem okoz csalódást.

Már maga a rózsatő is nagyon kedves meglepetés volt. Számítottam ugyanis arra, hogy a britek jó minőségű, gondosan becsomagolt növényt küldenek, de amikor megérkezett a kb. 1 méter hosszú, 40 cm széles csomag, el kellett gondolkodnom rajta, mibe is ültetem. Igaz, arról még nem szóltam, hogy a teraszra szeretném egyelőre, vagy Apu ablaka alá, s azt gondoltam, a fügefa tavalyi konténere elég nagy lesz. Hát nem. Olyan erős, szerteágazó, szép gyökere van, és a tavaszi ültetéshez visszavágott hajtások is nagyok, erősek. Így hát vettünk egy még nagyobb konténert, ebbe is szűkösen fért. Kerti komposztot és virágföldet kapott, a későbbiekben majd tápoldatot. Egyelőre a fagytól óvni kell. Majd igyekszem megörökíteni a fejlődését. (Akit egyébként érdekel, kb. 12-14 GBP egy rózsatő.) Természetesen ültetési-ápolási útmutatót is küldtek.

Így hát még a böjti szelekre is fittyet hányva reméljük a meleg tavaszt. Már a hónap elején kitakarítottam a teraszt, ma pedig hoztam be barkát is, hogy legyen majd húsvétra, nem várom meg, míg elnyílik. Addigra biztos lesz aranyeső is.

A hétvégén pedig párom anyukája is meglátogatott minket (idén először), nyolcféle gombából készült gazdag pörkölttel vártuk. (Ha lesz rá idő, lesz róla bejegyzés is.) Ő pedig hozta - többek között - az ellenállhatatlan almáspitéjét, így ezek a napok nem igazán a paleo táplálkozásról szóltak. Apu is örült a pitének, és még inkább a fasirtnak. Rövid, tavaszi frizurát vágtam neki, tornáztunk, sétáltunk, igaz, a komolyabb takarítás nála még hátravan.

Ezúton is mindenkinek köszönöm a küldött képeslapokat, videókat, jókívánságokat!

Aranyalma kompót sáfránnyal és zöld teával

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és halál.
(Weöres Sándor)

A kert, a ház megtelt illatokkal. Nem az ébredő földével, hanem már a színes virágokéval. Mindkét aranyeső bokrunk kinyílt szinte egyik napról a másikra, a krókuszok, nárciszok már teljes pompában. Meglepően sok ibolyánk van idén a kertben, jóval több, mint hóvirág. Itt-ott már kutyatej sárgállik, vadárvácska és nőszirom kéklik. De a nehéz illatokért főleg a jácintok felelnek. Az orgonabokrok is belehúztak, nagy leveleiknek és virágaiknak sok-sok nap kell még. Virágzik a japáncseresznye nálunk, és néhány gyümölcsfa is a közeli kis utcákban. Tulipánt még nem láttam, azaz csak a zöldjét, persze.

Egyetlen hiányérzetem továbbra is a füge, nem tudom, ültethetek-e végre idén. Mert minden évben terv. De igazából kevés a hely a kertben, és főleg foglalt a napos, déli, szélmentes fal, ahol talán jó lenne neki. Meglátjuk.

A fenti idézet ezúttal a születés-név-nőnapi ajándékomról jutott eszembe, párom ismét meglepett néhány új könyvvel.
Ma pedig egy kis édességre vágytam, innen a kompót ötlete. Nekünk ugyan nem okozott megterhelést a cukor emelkedő ára, mivel nem szoktunk venni. Ugyanezt a benzinről nem mondhatom el... De vissza a kompóthoz! A szokott módon ebbe is méz került, fűszerek: fahéj, vanília, szegfűszeg, citromhéj, narancshéj, és ráadásként egy kevés sáfrány. Egy adag zöld teát is belefőztem. Friss, tavaszi, nem túl édes, kicsit savanykás íze lett. A korábbi, narancsos változatéval nem tudom összehasonlítani, arra már nem emlékszem. De ez éppen jó. Én melegen szeretem, párom hidegen.

Hozzávalók (6-8 személyre): 4 nagy aranyalma (golden), 1 jonathán, 1 citrom, narancshéj, 8-10 egész szegfűszeg, 2 rúd fahéj, 2 dl közepesen erős zöld tea, csipet só, csipet sáfrány, 4-5 ek méz, pár csepp vaníliakivonat

Elkészítés: Egy közepes méretű fazekat félig töltöttem hideg vízzel. Belecsavartam a megmosott citrom levét, majd nagyobb darabokra vágva beletettem a héját is. Narancshéjat is dobtam bele. Utána a megmosott almákat kimagoztam, és héjastól kb. 1 cm széles cikkekre vágtam, rögtön bele a vízbe. Beletettem a fahéjat, a szegfűszeget, a sót és a sáfrányt. Felforraltam, majd kis lángon, gyöngyözve főztem 4-5 percet, eközben a mézet is beletettem, a vaníliát és a zöld teát.

(Minket nem zavart a gyümölcs héja, bár most készítettem először így.)

Pástétom pirított zöldségekből, olajban

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. (Márai Sándor)

Valahogy minden évben, napra pontosan tudom, érzem, mikor jön meg a tavasz. Nem a hőmérséklettől függ, vagy a rügyektől, vagy a napsütéstől. Nem. A szél az, ami meghozza. Van egy nap, amikor az északi szél helyett a déli kezd fújni, és akármilyen is az idő, az ember megérzi, hogy ez már valami más...

Meglátszik a blogon, hogy mostanában megint alig-alig főzök. A könyvelés kiadósabb része lefutott, kevéske szabadidőmben inkább kötök, és fonalakra vadászom. Néha egészen betegessé fajul a vágy, hogy már nem gyártott fonalak még fellelhető maradványait megszerezzem, és így biztosítsam a lehetőséget arra, hogy egyszer majd dolgozzak velük.

Itt a tavaszi napéjegyenlőség, és bizakodva nézünk előre. Eddig a nemzeti ünnepen volt a legjobb idő, Aput is sikerült kicsalogatni aznap a napozóágyra (azon túlmenően, hogy szinte minden nap kimegyünk valamerre.)

Öcsémékkel pedig egyeztettük az éves tervet, vagyis, hogy mikor mehet hozzájuk egy kicsit Apu, mikor kapunk mi egy kis "szabadságot". Mióta Apu beteg lett, nekiláttunk a klasszikus műveknek, vesszük sorra a XIX. századot. Ezt én is élvezem, de talán neki sem rossz. Sok filmet is néz, de válogatnunk kell: olyanokat, amiben a képi történés dominál, nem az agymunka, és nem beszélnek túl gyorsan, hogy követni tudja. Illetve szereti még a Hogy volt!?-sorozatot az M1-en.

Így többnyire készen vásárolok ennivalót, de legutóbb nem kaptam a kedvenc szendvicskrémemből. Ezért én csináltam egyet. Pirítóssal, teával nagyon finom, a paleók meg kenhetik valami húsfélére.
Azoknak ajánlhatom jó szívvel, akik szeretik az olajos dolgokat, én néha nagyon kívánom. Akár a vaj, az olaj is remekül kiemeli az ételek ízét. Csak válasszunk olyat, ami illik az adott ételhez, nem túl intenzív az íze, és szeretjük! Legyen hidegen sajtolt, ez fontos, nem a sznobizmus miatt... tényleg.

Hozzávalók (egy 750 ml-es üveghez): 4 nagyobb sárgarépa, 1 fehérrépa, kis darabka zeller, 3 közepes paradicsom, fél piros húsú paprika, 2 közepes vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 2 csomag petrezselyem, kb. 1 dl hidegen sajtolt semleges ízű olaj, sóban eltett fűszerpaprika, egy kis erőspaprika (szárított), fekete bors, só, (aki szereti: 15-20 db magozott olajbogyó)

Elkészítés: Egy nagyobb serpenyőben, kevés olajon alaposan megpirítjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségféléket. Legyen szép, barnás színük. Ezután felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, beleteszünk egy csomag petrezselyemzöldet, egész kevés sóval és borssal ízesítjük. Fedő alatt puhára pároljuk. Ezután leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsöpögni. A főzőlevét tegyük el (fagyasszuk le), jó alap lehet más ételekhez, esetleg mártásokhoz, levesekhez. Ezután a zöldségeket turmixoljuk le, eközben adjuk hozzá a másik (friss) csokor petrezselymet is, és a kis erőspaprikát. Keverjük bele az apróra vágott olajbogyót, tegyünk hozzá (ízlés szerint) sóban eltett fűszerpaprikát, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós a végeredmény. Öntsük üvegbe a pástétomot, és töltsük fel az olajjal. Hűtsük le fogyasztás előtt, és később is hűtőben tároljuk.

Figyeljünk az arányokra, a z összhangra a fűszerezésnél. A zöldségekből is érdemes abból többet használni, amit jobban szeretünk. Én például nem rajongok az édes zöldségekért, ezért a téli sárgarépa ízét igyekszem ellensúlyozni más hozzávalókkal. Röviden, csináljunk, kedvünkre való pástétomot! Olajjal sem muszáj felönteni azoknak, akik ezt nem szeretik. Vendégeknek, szendvicskrémnek is jó lehet.

Jó étvágyat!

Tavaszi spenótos tekercsek

Fölkelések és feledkezések,
Óh, mindent hitetni tudó Élet.
(Ady Endre)

Még mindig maradnak a tekercsek: ha gyorsan kell süteményt készíteni, nekem ez a leginkább bevált forma. A tölteléket előző nap - akár félálomban is - összekeverem, reggel bedobom a kenyérsütőbe a tészta hozzávalóit, s míg megkel, addig végezhetem a többi dolgom.

Ritkán van kimenőm mostanában, e héten Apu leleteivel felszerelkezve azonban mégiscsak útba esett a piac, így vettem friss spenótot. Ezt csak úgy nyersen is elrágcsálnám, de a családra és a nagy mennyiségre tekintettel inkább más formában készítettem el.
A szokásos párosítás: spenót - sajt plusz a többféle lisztből készült "alap" kelt tésztám.

Hozzávalók: 35dkg teljes kiőrlésű és 65dkg búzarétesliszt, 2 csapott kk só, 2 tasak (2x7g) szárazélesztő, 16dkg vaj, 4,8dl tej a töltelékhez: 25 dkg friss spenót, 10dkg natúr krémsajt, 1ek tejföl, 5dkg reszelt sajt, 5dkg vaj, 2-3 gerezd áttört fokhagyma, só a tetejére: 1 ek tejjel felvert 1 tojás, szezámmag

Elkészítés: a nyers spenótot apróra vágjuk vagy egyszerűen ledaráljuk és összekeverjük a töltelék hozzávalóival. A tésztát a megadott alapanyagokból összeállítjuk, és meleg helyen kelni hagyjuk. Ezután 4 részre osztjuk. Az egyes darabokat téglalappá nyújtjuk, megkenjük a töltelék egynegyedével, feltekerjük, és szeletekre (tekercsekre) vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsikre tesszük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A sütemények tetejét a tejjel felvert tojással megkenjük, szezámmaggal megszórjuk, és az adagokat kb. 20 perc alatt megsütjük.

Lehet tojásmentesen is készíteni, ez esetben kevés tejjel vagy olvasztott vajjal kenjük meg a sütemény tetejét.

Sajtos

S élünk tovább, és vánszorgunk odább,
Futunk. Megállunk. Várjuk a csodát,
Hogy meggyógyít a Tavasz és az Élet.
(Juhász Gyula)

Kis léptékekben élünk most. Apró és bizonytalan tervekkel. Az egyik nap így sikerül, a másik úgy, a legtöbb felemás. Közben azért észrevétlenül és észrevehetően is kinyílik a barka, az első krókuszok is elődugják fejüket. A tulipánok még várnak, ahogy az aranyeső is. De az orgona - hiszen nagy és erős leveleket, virágokat nevel - már előbb nekikezdett, mint azok, amelyek előtte nyílnak majd.
Apuhoz még csak a nyitott ablakon keresztül nézeget be a tavasz és a remény. A templom körül már nézelődtem, van "akadálymentes" megoldás is, nemcsak a lépcső.
Jó lenne húsvétkor eltologatni őt, de mindez még egészen feltételes terv. Egyelőre a teraszig sem jutottunk.

A napokba új, szigorú rend költözött, amihez a huszonnégy óra gyakran kevésnek tűnik. A sajtos sem fért a hétvégébe, pedig ez az egyszerű sütemény Apu kedvence. Ráadásul gyorsan is készül, nem kell hajtogatni, mégis lemezes, levegős lesz. Csak nem lehet belőle eleget csinálni, hiába sokszoroztam meg már a régi, családi recept mennyiségeit.
Ha párom felügyel a sütésre - ahogy ma is történt - az első tepsi sajtos nyomtalanul eltűnik.
Ez most a hagyományos receptünk, de egy kis darált diót hozzáadva is nagyon finom. (S persze a sajtokat is variálhatjuk.)

Hozzávalók (4 sütőlemeznyi adag): 60dkg rétesliszt, 15dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 30dkg reszelt sajt, 2,2dl tejföl, 38dkg vaj, 2 egész tojás, kevés só, 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna a tetejére: 1 egész tojás felverve, 10dkg reszelt sajt

Elkészítés: A vajat kisebb darabokra vágom, és a tészta valamennyi hozzávalóját gyúródeszkán egyszerre alaposan összedolgozom. A tésztát 1 cm vastag, nagy téglalappá nyújtom, majd a felvert tojással megkenem és a reszelt sajttal megszórom. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt sül meg egy adag.

A tésztát formázhatjuk, vághatjuk másképp is, szaggathatjuk valamilyen formával, vagy megszórhatjuk magokkal is.

Csokoládé puding egyszerűen

De néha hallom az időt, mint egy nagy szerkezetet, mely lassan leng és forog óriási, fénylő kerekeivel és lengő, olajosan síkos fémrúdjaival, dohogva és egyenletesen, s őröl valamit, vagy termel valamit, üzemanyagot fogyaszt, és kész termékeket dob a világba, s különös áttételekkel forgat más gépeket, embereket, napokat, holdakat és csillagokat. Oly közömbös és olyan céltudatos! Gyárt tárgyat és életet, s végül összemorzsolja gyártmányait. Nem hallod? Itt zúg valahol, benned és a közelben, mindenütt, üzemszerűen és csendesen.
(Márai Sándor)


Kedves Olvasóim és Bloggertársak!

Édesapám betegsége miatt, azt hiszem, nagyon kevés kedvem, erőm, időm marad mostanában a főzésre a napi teendők és a munka mellett.
Így ritkábbak lesznek a bejegyzések, és elnézéseteket kérem, ha nem válaszolnék egy-egy hozzászólásra, meghívásra, körkérdésre, vagy nem köszönném meg a nekem juttatott elismeréseiteket.
A jövő - mint mindig - most is bizonytalan, így nem akarok sem ígéreteket tenni, sem a gasztroblogot bezárni, majd kialakul, hogyan lesz tovább.

Most ezen a hétvégén próbálom kicsit összeszedni, kipihenni magam, bepótolni az elmaradt munkát, ígéreteket, teendőket.
Továbbra is egyszerű ételeket eszünk, amiknek egy része már szerepelt is a blogon. De volt itthon egy bő fél liter tej, csináltam egy kis pudingot. Ha nincs itthon étkezési keményítő (mint most), egyszerűen liszttel készítem el, kicsit különbözik, de így is szeretjük. (Van tojássárgával készülő változat is, én most anélkül készítettem, hasonlóan a főzött krémekhez.)

Hozzávalók: 2 púpozott evőkanál liszt, kb. 5dl hideg tej, cukor (ízlés szerint), kb. 5dkg jó minőségű étcsokoládé, 2-3 ek kakaó, csipet só
továbbá bele és a tetejére minden egyéb, amit szeretünk, pl. diófélék, narancshéj, sós-pörkölt mandula, rumos meggy, levendula, gyümölcsök, tejszín

Elkészítés: Egy lábosban a lisztet először a kakaóval, majd kevés hideg tejjel csomómentesen elkeverjük. Hozzáöntjük a többi tejet is. Lassú tűzön folyamatosan keverve felforraljuk és sűrűre főzzük. Még forrón beletesszük a cukrot és a sót, beleolvasztjuk az apróra tört csokoládé 2/3-át (a többit félretehetjük díszítéshez.) Hozzáadjuk a kiválasztott egyéb ízesítőanyagokat, majd poharakba / tálkákba öntve hagyjuk hűlni.

Vegán módra vagy édesítővel is elkészíthető. (Mi inkább a krémpudingot szeretjük, akinek így túl lágy, készítse egy kicsit több liszttel.)

Kelkáposztás és kakaós tekercsek

... üdvözöllek, Március! Időbe telik, míg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. (Márai Sándor)

A böjti időszakra nálunk szép számmal esik születés- és névnap. Márciusban én nyitom a sort, és ilyenkor eszembe sem jut azon töprengeni, vajon jó-e vagy sem egy évvel többet írni a kitöltendő papírokra, mert annyira elfoglal a tavasz ígérete, ami hideg széllel és esővel érkezik, de azért ott van benne az első tavaszi napsütés is, a kiskabát lehetősége. És ott van benne fél évi világosság ígérete is megint, mert egyre hosszabbak a nappalok és a hónap végén megint nyerünk egy órát.
Tavaly tovább vártam az első kerékpártúrával, idén már február végén kilátogattunk a Tétényi-fennsíkra.

A Történelmi Szoborpark viszonylag közel esik hozzánk, és csak felfelé kell izzadni, visszafelé már gurulunk. Megint nem a szobrok kedvéért mentünk (bár - ahogy már többször írtam - elég furcsa őket ebbe a "faluvégi" kertbe zárva látni, valahogy elvesztik a nagyságukat.)

Párom újabb beszerzőkörútjára mentünk, mert bár a fennsík természetvédelmi terület, azért a környéken bőségesen akad elhajigált sörösdoboz a sörkollektor-projekthez.

A kirándulásból visszatérve jó volt falatozni a sós és édes tekercseket. Egyféle, inkább semleges ízű tésztából készítettem, majd az egyik részt kelkáposztával, aszalt paradicsommal, sajttal, a másik részt kakaóval töltöttem.


Hozzávalók (kb. 30-30 édes és sós süteményhez): 20dkg teljes kiőrlésű és 80dkg búzarétesliszt, 16dkg vaj, 3 csapott ek cukor, 2tk só, 4,8dl langyos tej, 2 tasak (2x7g) szárazélesztő
A kelkáposztás tekercsekhez: 3-4 nagy kelkáposztalevél, 10dkg reszelt sajt, 10dkg vaj, 2ek sűrű tejföl, 10dkg aszalt paradicsom
A kakaós tekercsekhez: 4ek sötét kakaó + ízlés szerint cukor, 5dkg olvasztott vaj
A tetejére: 1 tojás 2-3ek olvasztott vajjal és 1ek tejjel felverve

Elkészítés: A tésztát a hozzávalókból összeállítjuk, meleg helyen kelesztjük (vagy a kenyérsütő dagasztó programjára bízzuk.) A kelkáposztás tekercsekhez a kellevelek középső, vastag erét kivágjuk, majd a leveleket egészen apróra vágjuk (mint a zöldfűszert szokás.) Az aszalt paradicsommal is így teszünk. Előbbieket összekeverjük a puha vajjal, a tejföllel és a sajttal. A kakaós tekercsekhez a kakaót megfelelő mennyiségű cukorral keverjük össze. A megkelt tésztát két részre osztjuk. Egyik felét nagy, és kb. 2-3 mm vastag téglalappá nyújtjuk. Rákenjük egyenletesen a kelkáposztás tölteléket. Feltekerjük. A tészta másik részét is hasonló téglalappá nyújtjuk. Ezt megkenjük olvasztott vajjal és megszórjuk az édes kakaóval. Ezt is feltekerjük. A tekercsekből 1-1,5 cm széles szeleteket vágunk, és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, nem túl közel egymáshoz. A sütőt 200 fokra bemelegítjük, addig a sütemény letakarva kelhet még egy kicsit. A tekercsek tetejét a vajjal, tejjel elkevert tojással megkenjük, és az adagokat kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Száraz vörösbort ittunk hozzá, este pedig teát. Nagyon gyakran készítek tekercs formájú kelt tésztákat, mert ez az egyik leggyorsabb formázási mód, és csak addig van elől a gyúródeszka, míg kinyújtom a tésztát. Nekem ez lényeges szempont, mert nincs túl sok hely a konyhában.